Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2015

Bevallom, idén olyan érzésem van, mintha mindenki kicsit megfáradt volna. Mintha még mindig az év eleji álomból ocsúdna fel a könyves világ – mintha a kiadók még nem lendültek volna bele igazán, mintha az olvasók sem lelkesednének: mintha még senkit sem kapott volna el az a fajta láz, amit remélem, előbb-utóbb mindenki megtapasztal a Könyvfesztivál kapcsán. De azért bízom abban, hogy nincs igazam, és csak a saját fáradtságomat érzem tükröződni – hiszen azért aggodalomra nincs semmi ok, a kiadók idén is megörvendeztetnek minket mindenféle remek könyvvel.

 

Akárcsak az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan könyvet, ami valamiért érdekli és foglalkoztatja őket, vagy egyszerűen csak valami zavarba ejtő kíváncsiságot éreznek az ominózus kötet iránt. A válogatás rendkívül színes lett, akárcsak a csütörtökön kezdődő Könyvfesztivál kínálata – úgyhogy következzenek a könyvek, én meg még gyorsan biztatnék mindenkit, aki teheti, hogy legalább egyik nap (a bátrak szombaton, a többiek inkább pénteken vagy vasárnap!) látogasson ki, és üljön be pár előadásra, vagy egyszerűen csak bóklásszon a könyvektől roskadozó standok között. Én biztos vagyok abban, hogy ezt fogom tenni: hátha kiűzi belőlem a fáradtságot…

 

Baranyi Katalin

 

Luca Cognolato: A láthatatlan hős

(Manó)

 

Miután elvetettem az ötletet, hogy a tavalyi után idén is Mary Robinette Kowal új bűbájoló történetét nevezzem a legjobban vágyott könyvfesztiváli könyv címre, majd lebeszéltem magam Salinger új fordításban megjelenő Zabhegyezőjéről (alias Rozsban a fogó), mert azt úgyis biztosan ajánlja majd más, rövid ideig haboztam, hogy a Park újdonságáról, Iselin C. Hermann dán írónő új könyvéről, a Dominóról írjak. Végül azonban úgy döntöttem, hogy a most leginkább várt könyvem Luca Cognolato A láthatatlan hős című kötete. A szerző számos ifjúsági könyvet és regényt jegyez hazájában, Olaszországban. Ezúttal olyan történet nyomába eredt, amely nemcsak az olaszok, de a magyarok számára is ugyanolyan fontos. Giorgio Perlasca, a fiatal olasz üzletember szinte hihetetlen kalandok, sok fájdalom és még több bátorság közepette ötezerkétszáz zsidó származásúnak bélyegzett magyar állampolgár életét mentette meg 1944-45 folyamán. Remek, kétrészes film született már róla (jórészt nálunk forgatták), de a gyerekek most először olvashatnak a történetéről ebben az ifjúsági regényben – amit én is már alig várok.

 

 

 

Dr. Benkő Marianna

 

Grady Hendrix: Horrorstör

(Gabo)

 

Eddigi egyetlen látogatásom az IKEA áruházban maga volt a szürrealitás a berendezett szobákkal, amelyek várják a lakókat, de sosem kapják meg őket; és a svéd nyelvű, fehér papírba csomagolt könyvekkel. „A katalógusokból kikerestem az egyéniségemhez legjobban illő étkészletet.” Ebben a környezetben valóban csak horrortörténeteknek kellene játszódniuk. Ezért érdekel egy olyan regény, ami kihasználja és kifordítja a fogyasztói kultúra eme fellegvárát, így adva nekünk új mítoszokat. A borító pedig külön üt.

 

 

Ferencz Anita

 

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

(Agave)

 

Régen nagy rajongója voltam a katasztrófafilmeknek. Mindegy, hogy aszteroida, szökőár vagy a globális felmelegedés készült legtöbbször New Yorkot romba dönteni, én nagy élvezettel néztem ezeket a filmeket. Mára ebből annyi maradt meg, hogy érdekelnek az apokalipszissel foglalkozó történetek. Ben H. Winters-nél egy aszteroida készül elhozni a végső pusztulást, melynek következtében az Egyesült Államok szép lassan összedől, mégis van egy rendőr, aki elkezd egy öngyilkosság ügyében dolgozni.

Reményeim szerint egy izgalmas és egyben elgondolkodtató regényt foghatunk majd a kezünkbe, amelynek ráadásul kimondottan gyönyörű a borítója.

 

 

Galgóczi Móni

 

Steinar Bragi: Felföld

(Animus)

 

Igazából fogalmam sincs, miért várom annyira ezt a könyvet, de megpróbálom összeszedni. Tetszik a borítója, egészen pontosan az a hangulat, amit kivált belőlem. Kíváncsivá tett a fülszöveg, mert bár valami olyasmit ígér, amit ismerhetek, vagy olvashattam már, mégsem hagy nyugodni, hiszen ez mégiscsak egy izlandi történet, olyat meg nem túl sűrűn hoz felénk az északi szél. Ráadásul egy nagyon kedves ismerősöm azt mondta róla, hogy bár vannak benne thriller elemek, azért szerinte ez mégis inkább szépirodalom – na és ezzel nagyjából meg is adta nekem azt a bizonyos „kegyelemdöfést”, amiért úgy érzem, egyszer még hálás leszek neki. És ami a legszebb, lesz a könyvről egy beszélgetés az idei könyvfesztiválon. Ugye senki nem lepődik meg, ha ott talál az első sorok valamelyikében?

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

P. G. Wodehouse: A leleményes szövetséges

(Ciceró)

 

Egy Wodehouse-regény megjelenése számomra mindig kiemelt esemény, ha pedig egy korábban magyarul kiadatlan történetről van szó, amelyik ráadásul pont a Könyvfesztiválra jelenik meg, akkor ezt még izgatottabban várom. Előzetesen azt várom A leleményes szövetségestől, hogy kihasználja mindazt a bennfentes tudást, amit Wodehouse forgatókönyvíróként megszerzett az álomgyárban, és a rá jellemző lökött szereplőkkel, no meg azokkal a felejthetetlen párbeszédekkel kiegészítve elszórakoztasson.

 

 

 

  

Hipszki László

 

Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak lassú szemlélése

(Gabo)

 

A legjobban talán mégis az új Patrick Rothfuss könyvet, A szótlan tárgyak lassú szemlélését várom. A miért roppant egyszerű: Rothfuss-hiányom van már évek óta, és a trilógia záró darabjának megérkezéséig – ami idén még biztosan nem jön – egy kicsit talán enyhíteni tudok a sóvárgásomon. Rothfuss Királygyilkos Krónikái igen egyedi könyvek voltak. A cselekmény lassan csordogál, a jellemábrázolás részletes és az izgalmas kalandok sem feltétlenül jellemzőek rájuk. Ellentétben szinte bármelyik másik kalandosabb fantasy-vel. Az olvasók tömegeit sikerült mégis rajongóivá tennie és ennek egyik fontos oka a kötetek szépirodalmi igényességű nyelvezete. Kíváncsi vagyok, hogy A szótlan tárgyak lassú szemlélését – ami szintén a Királygyilkos Krónikák világán játszódik – is ez jellemzi-e majd.

 

 

 

 

Kovács Tímea

 

Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna

(Európa)

 

Kezdjük ott, hogy borzasztóan meg voltam sértődve tavaly ősszel, amikor körvonalazódott, hogy a szokásos karácsonyi Franzen-adagom nélkül maradok. Aztán jött az év könyves híre, hogy az idei Könyvfesztivál díszvendége a „nagy amerikai író” lesz – mely hír természetszerűen hozta magával az újabb regény ígéretét is. Mindenféle okokból mostanra biztos, hogy nem tudok részt venni az isteni Jonathan programjain, amiért vérzik is kissé a szívem, de legalább vigasztalódhatok azzal a bizonyos „önarcképpel”, mely  a fülszöveg szerint „önbecsmérlés és önelégültség, szemérmes rejtőzködés és önkitárulkozás sajátos elegye”. Nyilván minden rajongóban ott motoszkál a kérdés – vajon mennyit fedez fel eme önarcképben Chip Lambertből, Joey Berglundból, Louis Hollandból? Egy biztos: ha az író csak feleannyira kíméletlen önmagával, mint a szereplőivel és az olvasóival, akkor önéletírása jó eséllyel landol az életemet sarkaiból kiforgató Javítások mellett a polcon az örök kedvencek sorában.

 

 

 Palczer-Aschenbrenner Eti

 

Michel Houellebecq: Behódolás

(Magvető)

 

Amit a legjobban szeretnék a fesztiválig megkaparintani, az Michel Houellebecq új kötete, a Behódolás. Kíváncsian várom, mivel rázta fel megint a fél világot a szerző, hiszen már most óriási vitákat generált egész Európában. Illetve az ez-kell-nekem-érzéshez némileg köze van még a borítónak is, szerintem zseniális lett. Figyelemfelhívó, aktuális, megrázó, szóval telitalálat. Fontos könyv lesz most és néhány év múlva is.

 

 

 

 

 

 

 

Rozsonits Judit

 

J.D. Salinger: The Catcher in the Rye (Zabhegyező/Rozsban a fogó)

(Európa)

 

Mivel magam is több nyelven beszélek, és kiskorom óta mindig odafigyeltem a fordításokra, ez az a kötet, amit az idei Könyvfesztiválos megjelenések közül legjobban várok. Az Európa Könyvkiadónál, Barna Imre újraértelmezésében jelent meg. Mivel Salinger az egyik kedvenc íróm, és én gyerekként a régi magyar fordítást (szintén Európa Könyvkiadó, 1964., Gyepes Judit fordító) is nagyon szerettem, ezúttal nem csak a könyv élvezhetőségére fogok odafigyelni, hanem összehasonlító olvasást is végzek az eredeti szöveggel, és néhány más fordítással együtt. Bevallom, magam is kíváncsian várom az eredményt – mert az előzmények alapján keményen biztosítékkiverő volt nálam az új változat. Azt viszont mindenekelőtt tartom, hogy legyen róla saját véleményem. Lesz is!

 

 

 

Szabó Dominik

 

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

(Fumax)

 

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért várom ezt a könyvet. Tudom, hogy egyszer beleolvastam a fülszövegébe, de egyrészt már rég elfelejtettem, másrészt pedig azokból egyébként sem sokat lehet leszűrni. A borító bár ízléses, valahogy annyira mégsem megnyerő (az én ízlésemnek túl szürke, de persze lehet, hogy pont ez fog illeni a regény hangulatához), és bár Kleinheincz Csilla fordító neve jól cseng, mint ahogy általában a mágikus realizmus is közel áll hozzám, ez még kevés lenne ahhoz, hogy azonnal a kezembe akarjam fogni a kötetet. De valahogy mégis: valami láthatatlan erő vonz a regényhez, valami arra késztet, hogy a megjelenés után azonnal rohanjak érte a kiadóhoz. Bízom abba, hogy egymásra találunk – én meg Rene Denfeld regénye. Hamarosan kiderül.

 

 

 

Szászi Ibolya

 

Patrick Lee: A futó

(Gabo)

 

Talán egy kicsit sótlannak tűnhet a fantáziám és érdeklődési köröm, de idén a fél-maratoni kihívások évében mi más szúrhatott volna legelőször szemet nekem a felsorakoztatott fesztiváli újdonságok közül, mint Patrick Lee: A futó című könyve. Az igen termékeny amerikai bestseller-író kezéből született művek közül ez az első magyar nyelven is megjelent és máris rendkívül jó kritikákat kapott könyv. Azért továbbmentem és beleolvastam a mindenki által hajmeresztően pörgős thriller kategóriába sorolt olvasmány ajánlójába és ez alapján arra jutottam, hogy nekem ez a könyv kell. Amit pedig ígér: egy félelmetes, gyilkos, befejezhetetlen rohanás az éjszakában, ahogyan szeretem.

 

 

 

  

Szilvási Krisztián

 

Bíró Szabolcs: Anjouk I. rész – Liliom és vér

(Athenaeum)

 

Lehet hinni, hogy a sorozatokkal tulajdonképpen a hatásukat, lényegüket, egyéni karakterisztikájukat veszítik el a dolgok, de ha egy olyan szerző, akinek a maga valóságában lehetetlen nem a hatása alá kerülni, belső lénye(ge) az idő előrehaladtával tartalmilag csak tömbösödik, és egyéni karakterisztikája mind kiforrottabban érvényesül, ezáltal sorozatban szállítja a remek, történelmileg megalapozott cselekményeket, hiba lenne kételkedni a terveiben. Márpedig Bíró Szabolcs pont ilyen, és ha ő többszörös kötetszámban akar mesélni nekem az Árpád-ház utáni Anjou uralkodás fény- és árnyéveiről, akkor én a Non nobis, Domine párosa után gondolkodás nélkül fejet hajtok előtte. Mert hiszem, hogy megéri liliommal hímzett mellkasomra csapni, és véremet adni érte!

 

 

 

 

Tóth Éva

 

Tara Sivec: Életek és édességek

(Könyvmolyképző)

 

Van, amikor az ember lányának feje fölött annyira összecsapnak a hullámok, hogy az igazi kikapcsolódást nem a mélyen szántó gondolatok, a pörgős akció vagy mások fájdalmának, problémáinak átélése, hanem az önfeledt kacagás jelenti a számára. Jelenleg ezeket a tüneteket tapasztalom magamon, és ebből a szempontból megvizsgálva a friss megjelenések sokszínű kínálatát, végül egy olyan könyvet választottam, amelynek a stílusa egyébként nem igazán jellemző rám, de most mégis úgy érzem, hogy erre van szükségem. Tara Sivec egészen egyedi – nem is mindenki számára fogyasztható – humorral és rendhagyó stílussal megáldott szerző. Csokoládéimádók című sorozatának első kötete, a Csábítások és csemegék megnevettetett, amíg olvastam, addig sem vettem észre a fejem felett tornyosuló fekete felhőket és az írása által belém plántál jókedv sugarai még napok múlva is képesek voltak rést ütni a gondok sötét fellegén, mosolyt csalni az arcomra. A sorozat második részétől, az Életek és édességektől sem várok mást, és ha a könyv csak részben tudja teljesíteni az elvárásaimat, már akkor is úgy fogom érezni, hogy megérte.

 

 

Uzseka Norbert

 

J. R. R. Tolkien: Beowulf

(Európa)

 

Egész sor könyv érkezik a fesztivál idején, amire kíváncsi vagyok, de a legjobban azért J.R.R. Tolkientől a Beowulfot várom. Ez egy óangol eposz, melyet Tolkien, mint nyelvész, egyszersmind mint a történetek nagy kedvelője és mesélője fordított újra illetve írt át. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda, melyben sárkány és gyűrű is akad, jelentős hatással volt A Gyűrűk Urára, de nem csak ezért lesz izgalmas olvasni a Tolkien-féle verziót. A Beowulf rokona azon skandináv/ógermán mítoszoknak, melyekből Wagner operát írt, de egyúttal az Arthur mondakörnek is. Mondhatni, hogy a nyugat-európai kultúra egyik alapköve, amit Tolkien jó eséllyel igen hangulatosan, a rá jellemző szépséges nyelvezettel dolgozott fel – ahogy senki más nem tudná.