Szergej Lukjanyenko – Vitalij Kaplan: Más Őrség

Szergej Lukjanyenko Másfélékkel benépesített világa, valamint szereplőinek különös kalandjai más szerzőket is alkotásra késztettek. A Káosz-Őrség című kötetben Vlagyimir Vasziljev a Setétek belügyébe engedett bepillantást és megmutatta, hogy nem csak az emberek lehetnek a tömegtől különbözőek, illetve okozhatnak problémát. Most pedig itt van a Más Őrség, amely három, a Másfélék világában játszódó novellát tartalmaz, de ezek közül csak egyet – egy rövidke, de annál tanulságosabb történetet, az Apró Őrség című írást – tulajdoníthatjuk a világot kitaláló mesternek, a másik két – nem kevésbé megdöbbentő – elbeszélés pedig Vitalij Kaplan tollából származik.

Az Őrség sorozat hetedik részeként megjelent novelláskötet nem illeszkedik szorosan a széria esemény-, illetve idővonalába, de a benne szereplő elbeszélések mégis kellemes kikapcsolódást nyújtanak: az Őrségek mindennapjainak egy-egy érdekes epizódját vagy éppen eddig még nem ismert oldalát írják le – a hangulat pedig vitathatatlanul „őrséges”. A kötet nem túl vaskos, de mégis élvezetes és értékes – leginkább azért, mert enyhíti azt a feszült várakozást, amely minden rajongó jellemző tulajdonsága a következő kötet megjelenése előtt – vagyis folyamatosan.

„Az acélkemény öregek játsszák a maguk sokfordulós sakkpartiját... két huszárra cserélik a bástyát, a gyalogot feláldozzák...”

Az Apró Őrség rövid, cselekménye és mondanivalója a terjedelméhez igazodva kifejezetten tömény, ugyanakkor eléggé csavarosra sikerült, tehát megvan benne minden, ami az Őrség-könyvekre jellemző, és amelyet a rajongók annyira kedvelnek Lukjanyenko írásaiban. A fordított történetvezetés miatt először a végkifejletet olvashattam, majd később az előzményeket, de ettől csak még élvezetesebbnek éreztem a befejező eseményekhez vezető út és az okok megismerését. A magyarázat kicsit nyakatekert – a sorozat rajongói biztosan nem fognak meglepődni rajta –, ellenben a kialakult helyzet miatti döntés nehézsége és dilemmája könnyen átérezhető, valamint gondolkodásra késztető.

A Másféle a Másfélék között egy nagyon jól sikerült írás, stílusában teljesen belesimul a Lukjanyenko által megteremtett univerzumba. Vitalij Kaplan nem alkotott kiegészítő világot, nem vitte el az olvasóit más országba, hanem a már jól ismert és kedvelt szereplőket keverte újabb konfliktusba: így történhetett, hogy ennek a kisregény méretű írásnak Anton Gorogyeckij, a Fényességes Geszer és Zavulon is meghatározó szereplői. Az alapötlet nagyon jó: egy mélyen vallásos, pravoszláv keresztény hitű emberről kiderül, hogy Másféle, de áldás helyett ő maga ezt inkább az ördög mesterkedésének tudja be, és ennek megfelelően reagál az eseményekre – gyakorlatilag meggyőzhetetlen és irányíthatatlan. A vívódás, amelyet Dmitrij átélt és a reakciói egyszerre voltak hitelesek, ugyanakkor – az én nézőpontomból – dühítőek is, ahogy a vakhit mögé bújva próbál mindent – még azt is, ami egyre nyilvánvalóbb – elutasítani vagy inkább tudomást sem venni róla. Az események ugyan haladtak, de a sok apró jel ellenére sem volt halvány fogalmam arról, hová is fog kifutni a történet, ezért is tetszett nagyon a befejezés, amely sokkal többet adott, mint számítottam rá – Vitalij Kaplan nagyon hatásos, a sorozat szellemiségéhez és stílusához méltó csattanót produkált.

A korona egy másik nézőpontból mutatja meg az egyensúly fenntartása érdekében végzett munkát, mert ezúttal a Fénypárti kandúrőrség egyik éjszakai bevetését követhettem végig, az általuk vívott harcot és a leküzdendő nehézségeiket ismerhettem meg – ez pedig egy teljesen más perspektívát jelentett, mint a korábbiakban olvasottak. Akár kicsiben, akár nagyban folytatják, az elhivatottság és az így elért eredmény mindenképpen értékelendő. A történet szintén rövidke, alig húsz oldal, de nagyon ötletes és teljesen újszerű – a vége pedig szintén ütős.

Kedveltem ezeket a történeteket, jól esett olvasni őket, sikerült az igazi Őrség hangulatot felidézniük bennem. Bár az is igaz, hogy a kiadványban található két novella és a kisregény éppen csak csillapította az éhségemet, előételnek tökéletesen megfelelt, de a jóllakottságot egyáltalán nem érzem, mert azt az állapotot csak egy újabb Őrség-kötet lenne képes elérni. Remélem, hogy arra sem kell sokáig várni, ha pedig mégis, akkor nem mondok nemet egy újabb, hasonló színvonalú írásokat tartalmazó novelláskötetre sem.