Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

Meghan Trainor: Dear Future Husband

 

Hamarosan megjelenik az amerikai énekes-dalszerző, Meghan Trainor első szerzői lemeze, amit a bevált gyakorlat szerint kislemezzel vezet fel a kiadó. A promóció részét képezi ez a videó, amely az ifjú leányzók férfi, akarom mondani férj utáni vágyakozásáról szól. Elég viccesre sikerült, és talán rózsaszínből egy csipetnyivel több van benne a szükségesnél, de ettől függetlenül a zene igazi fülbemászó pop, amit még sokat fogunk hallani a rádiókban.

 

 

 

Muse: Psycho

 

Idén nyáron jelenik meg a soron következő Muse album, az ezt felvezető kislemez március vége felé érkezik, s a várakozásunkat csak fokozza az első klip, ami átmenet képvisel a szöveges és a „rendes” videó között. A zene azonban roppant ígéretes, mintha visszakanyarodnának a rockos gyökereik felé, várjuk nagyon.

 

 

 

Jennifer Lopez: Feel The Light

 

A Végre otthon! című filmhez írt betétdal egy jól sikerül popos ballada, közepes tempóval, némileg visszafogott érzelmekkel, ami nagyon illik JLO hangjához. A klipes idő fele részében jelenetek sorjáznak filmből, ami főként azoknak lehet nagy élmény, akik beültek a moziba. Ennél azonban sokkal látványosabb JLO szereplése, aki csodálatos nőként tűnik fel, egyszerűen nem lehet betelni a nézésével. Nem tudom mennyi időt töltött a sminkes kezei között, és a kreatív stáb hány napot töltött a ruhák és a díszlet, no meg a világítás megálmodásával – de a végeredmény lenyűgöző, ilyet még nem láttunk ebben az évben.

 

 

 

Danielle Nicole: You Only Need Me When You`re Down

 

Az első taktusok után egymásra néztünk, azt mondtuk, egy olyan, mintha a Doors játszana csak Jim Morrison helyett egy nő áll a mikrofon mögött. Ez a nóta jóféle blues, remek énekhanggal, minden felesleges cicoma nélkül – nem csoda, hogy az egészet fekete-fehérben látjuk.

 

 

 

Doe Paoro: Traveling

 

Emelje fel a kezét, aki tudja mi az a Lhamo – na, mi is így voltunk ezzel. Mentségünkre szolgál, hogy a tibeti folkopera eléggé mostohán kezelt műfaj hazánkban, nem hallani a rádióban és a tévében sem sűrűn fordul elő. Az amerikai Doe Paoro stílusára többek között ez is hatással volt, aminek eredményeként kissé merengő, meditáló, magába forduló, kísérletező jelzőgyűjteménnyel rendelkező zenét csinál. A klip ennek megfelelően minimalista, csak az énekesnőt és egy kísérő gitárost látunk, de talán épen ezért bőven jut idő a zenehallgatásra.

 

 

 

Ses: Como Eu Canto

 

Ideje egy kis világzenének, ezért jöjjön a Ses. Róluk annyit kell tudni, hogy spanyolok, és zenéjükben a blues, a rock és a latinos elemek keverednek. Legnagyobb erősségük María Xosé Silvar énekesnő hangja, aminek a jellemzésére talán az erőteljes a legjobb szó. Ez nem csak a keverés miatt van így, megnéztük pár klipjét, mindegyikben ilyen. A mostani klip apropóját a márciusban megjelent album (Tronzar os Valos) adja, s az anyagi lehetőségek szűkössége miatt egy családias hangulatú videót készítettek. Silvar egy rózsaszínű gitárral kíséri magát, a többiek hallgatják, illetve vele énekelnek – és ennyi, viszont ez pont így jó.

 

 

 

MC5: Beat Club Recording Sessions: Bremen, Germany

 

Nemrég kaptunk egy dupla válogatáslemezt, ami a metal történetét, evolúcióját mutatta be. Ezen teljesen megérdemelten első helyre az amerikai MC5 felvétele került, ami még 1969-ben jelent meg, és minden túlzás nélkül messze megelőzött mindent és mindenkit. Mivel igazán jó videót nem találtunk a Kick Out the Jams számról, ezért egy rövidke koncertfelvétellel emlékezünk rájuk – és igen, az énekes Rob Tyner tényleg ilyen frizurával rohangált.