Főkép

Az Érintés nélkül nem önálló regény, csupán egy novella, egy kiegészítő kaland a Denazen sorozathoz, amelyből megismerhettem az Érintés és a Mérgezés című kötetek között játszódó egyik lényeges, a főszereplők személyiségét mindenképpen befolyásoló történést, illetve ezek mellett részese lehetettem egy izgalmas kalandnak.

 

Az eseményekbe ott kapcsolódhattam be, amikor Kale és Dez sorra keresi fel a Denazen listáján szereplő, megfigyelés alatt álló személyeket – akik maguk is Hatosok –, és minden meggyőző erejüket bevetve arra próbálják rávenni az érintetteket, hogy meneküljenek biztonságos helyre, még mielőtt a Denazen kaparintaná meg és használná fel őket a saját céljai érdekében. Két főszereplőnk éppen Kiernant győzködi, amikor felfedezik, hogy ezúttal nem a cég különleges képességű, agymosáson átesett „katonái”, hanem a még náluk is veszélyesebb alkalmazottak – az ügynökök – akadtak a nyomukra.

 

A meglepően rövid, alig valamivel több, mint nyolcvan oldalas történet több újdonsággal szolgált, mint elsőre gondoltam volna. Üdítő változatosságként hatott, hogy ezúttal nem Dez, hanem Kale a mesélő, az érzéseiről és a gondolatairól olvasva sokkal élesebben kirajzolódik a fiú karaktere, érthetőbbé válik sajátos logikája és viselkedése. Különös, a mindennapi életre, használati tárgyakra vonatkozó egyedi megjegyzései, mindenki másétól eltérő világnézete és szókimondó – bár inkább naivnak mondható – stílusa pedig minden egyes alkalommal megmosolyogtattak – főleg úgy, hogy érződik, ő maga teljesen komolyan gondolja a kijelentéseit.

 

A mozgalmas események közben bővül a korábban már megismert világ felépítése, újabb különleges képességű emberek bukkannak fel, mintegy előrevetítve, hogy a lehetőségek száma végtelen. Ha korábban azt feltételeztem, hogy Dez apjánál nincs érzéketlenebb és számítóbb ember, most rá kellett ébredtem, hogy van olyan, aki még rajta is képes túltenni: Samsen nemcsak kegyetlen, de még élvezi is, amit csinál – ez pedig veszélyes kombináció. Az ügynök feltűnésével Kale múltjának egy eddig ismeretlen – sötétséggel és fájdalommal átszőtt – szelete elevenedik meg, és állítja az eddigieknél is keményebb próba elé a fiút – mintegy emlékeztetve őt arra, hogy mit veszíthet, ha gyengének és befolyásolhatónak bizonyul.

 

Egy novellányi kiegészítés, amely ugyan nem adott hozzá túl sokat a sorozat eseményeihez, de Kale tetteinek megértése, illetve elfogadása szempontjából mindenképpen sokat jelentettek az olvasottak. Ha valaki úgy járt, mint én – vagyis nem kedvelte végtelen rajongással ezt a különös fiút –, akkor ezt a novellát elolvasva valószínűleg közelebb fog kerülni a szívéhez a karaktere – ahogy az velem is megesett. Akik pedig eddig is kedvelték, most tobzódhatnak az élvezetekben – nekik igazi csemege lesz ez a kötetecske.