Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

Ricky Martin: Adios (Live)

 

Négy évet kellett várniuk a rajongóknak az új Ricky Martin lemezre. Az még kérdéses számunkra, hogy mennyire teljesíti majd az elvárásokat, mindenesetre ebből a stúdiós fellépésből az mindenképpen kiderül, hogy az énekes borostásan is képes megbolondítani a hölgyeket. A produkción látszik, nem egyszerű hakniként fogták fel a fellépést, hanem átgondolt koreográfiával készültek, ha úgy tetszik, megadták a módját. A zene egyszerre latinos és popos, s nem utolsó sorban kicsit más, mint amit eddig hallottunk az idén 43 éves Martintól.

 

 

 

Scott Weiland And The Wildabouts: Modzilla

 

Vannak emberek, akik képtelenek nyugton ülni a tévé előtt, mindig valami újat kell csinálniuk. A Stone Temple Pilots egykori frontembere pont ilyen figura, hol szólóban, hol különféle bandákban bukkan fel. Ami nem változik, hogy elmondása szerint mindig rock and rollt játszanak – de ezt már mindenki döntse el maga a márciusban megjelenő lemez alapján.

 

 

 

U2: Every Breaking Wave

 

Az írek nem viszik túlzásba a promóciót, hiszen ez még csak a második klip a tavalyi lemezhez. Sőt, ez a klip nem is a lemezhez készült, hanem az Every Breaking Wave című rövidfilmhez. A helyszín ránézésre Belfast, az idő úgy a ’80-as évek lehet – a két adat alapján pedig nagyjából megsaccolható, mi minden lesz a filmben. A zene egyébként tipikus U2.

 

 

 

Boubacar Traoré: Hona

 

Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a divatosabb stílusoknál bevett eljárás, hogy az új albumokhoz videót is készítenek. Akinek megengedi a költségvetése, az ugyanígy jár el, függetlenül attól, hogy világzene, jazz vagy klasszikus címkével látják el a boltokban. A Maliban élő énekes-gitáros, Boubacar Traoré januárban jelentkezett új lemezzel, az ehhez kapcsolódó klip pedig egy csipetnyi Afrikát mutat meg nekünk, városi forgataggal, vidéki képekkel és sok-sok nyugalommal.

 

 

 

Fall Out Boy: Irresistible

 

Újabb bombasztikus zene a Chicago külvárosából indult pop-punk-rockegyüttestől. Az arénarocknak titulát szám biztosan jól hangzik egy tízezres stadionban, de most inkább foglalkozzunk a klippel. A srácok ezúttal sem hibáztak, a mostani videó egyszerre szórakoztató és szociológiai felmérés. Ahogy a négyes csetlik-botlik a kosárlabdapályán, és ahogyan a közönség minderre reagál – nos ezt valóban látni kell.

 

 

 

Sia: Heart (live)

 

Ez a szám nagyon tetszik nekünk, de a hivatalos videóval nem voltunk kibékülve, ezért olyan verziót kerestünk, ami bizonyos értelemben jobb, mint a ketreces változat. Ez a stúdiós fellépés pont ilyen, egyszerűen csak ámulunk és bámulunk, annyira ötletes ez a minimalista megvalósítás. Elsőre például fel sem tűnt, hogy a bedobozolt énekesek között Sia Kate Isobelle Furler is ott van, annyira jól sikerült álcáznia magát. De ugyanilyen izgalmas Maddie Ziegler részvétele a produkcióban.

 

 

 

Miyavi: Let Go (live)

 

Japán visual key banda még nem volt a rovatban, és ez a helyzet most sem változik, mert ugyan Miyavi több ilyen együttesben játszott már, ez a fellépése vizuálisan akusztikusnak számít, semmi ruha, semmi cicoma. Ez a stúdiós fellépés azért érdekes, mert a gitár-dob felállás meglepően energikusnak bizonyul, és kissé váratlan módon teljesen „nyugati” muzsikát játszanak. A zene helyenként Primust idéz, de kifejezetten kellemes hallgatni, miként Miyavi gitárkezelésére sem lehet panasz.