Főkép

Ha nagyon rövid és helytakarékos akarnék lenni, bőven elég lenne annyit írnom a legújabb Paul Thomas Anderson filmhez készült soundtrackről, hogy pontosan olyan, mint a mozgóképes alkotás, amihez szerezték: kissé széttartó, hanyagul összedobált, de baromi hangulatos, és aki olvasta és szerette az alapjául szolgáló Thomas Pynchon könyvet, ami nálunk Beépített hiba címen került kiadásra, az biztos zabálni fogja. Persze a rendező is biztosra ment, mert immáron ez a harmadik alkalom, hogy a Radiohead (egyik) zenei agyával, Jonny Greenwooddal dolgozik, aki előtte a Vérző Olaj és a The Master című alkotások elkészítésében volt a társa. Az Inherent Vice soundtrackje egyébként a fent említett két filmzenei anyag között helyezkedik el valahol, mert ugyanolyan jó érzékkel adagolja a korra (a `60-as évek végének Los Angelese) jellemző, ügyesen összeválogatott dalokat, mint a The Masteré tette, a saját, eredeti tételei pedig ugyanolyan hangulatfestőek, mint a Vérző Olajéi voltak.

 

Ebből, mondjuk, rögtön adódik az is, hogy önmagukban a Greenwood által jegyzett nagyzenekari számok némileg élvezhetetlenek, főleg, mert olyan, mintha csak részleteket, dalfoszlányokat, sőt, néha csak atonális szekvenciákat hallanánk. Ugyanakkor az album kontextusában, és főleg a filmet ismerve ezekkel se lehet gond, mert együtt, lemezként hallgatva mégis életre kel az a furcsa, kaliforniai neo-noir hangulat, amitől olyan érdekes ez a történet mind a három médiumon. Sajnálatos, hogy ebből mi csak a könyvet és a zenét ismerhetjük meg legálisan, mert a filmet egyelőre úgy tűnik, egyik forgalmazó sem vállalja be itthon. Nem mintha kígyózó sorokra lehetne számítani a mozi pénztáraknál, de aki vevő az ilyesmire, az ne habozzon és mindenképp nézze meg a Joaquin Phoenix főszereplésével készült, de a legkisebb cameó szerepben is szuper színészeket felvonultató mozit. Pynchon kitekert, paranoiás, de savfelhőben úszó és vicces prózáját ugyanis remekül sikerült átültetni a vászonra (monitorra), és kár lenne tagadni, hogy az élményhez a soundtrack is nagyban hozzájárul. Gyönyörű zűrzavar az egész.

 

 

Amint már írtam, a kort megidéző dalokat elképesztően jól válogatták össze. A Can abszolút alapmű lemezéről, az Ege Bamyasiról a „Vitamin C” nyitja a sort, ami önmagában is egy akkora sláger, hogy aki eddig nem hallotta, az szerintem itt meg is áll egy időre, de nálam is legalább háromszor lement, mire tovább tudtam nyomni egy másik dalra. A sort a The Marketts nevű instrumentális banda szörf bugija folytatja, amit a tragikusan korán elhunyt soul énekesnő, Minnie Ripperton „Les Fleur”-je követ. Az albumon szerepel még Kyu Sakamoto mai füllel már kissé vicces (főleg a japán nyelv miatt), de akkoriban óriási slágernek számító „Sukiyaki”-ja, Neil Young „Journey Through the Past”-je, Les Baxter kamu afrikai „Simba”-ja, és az „Any Day Now” Chuck Jacksontól. És bár nemrég említettem, hogy önmagukban Greenwood tételei nem annyira szórakoztatóak, ez az elektronikusabb, vagy, hogy is mondjam, Radioheadet jobban megidéző dalokra már nem annyira igaz. Az eredetileg az anyazenekarnak írt „Spooks” például Joanna Newsom narrációjával világbajnok, párjával, az „Under the Paving-Stones, The Beach!”-csel együtt. De emellett a „The Chryksylodon Institute” elektronikája, és az „Adrian Prussia” thereminjátékkal (vagy mivel) dúsított zakatolása is király.

 

Összességében elmondható, hogy annak ellenére, hogy az album igazán csak a film és/vagy a könyv ismeretében élvezhető igazán, azért önmagában is megállja a helyét, és ami még fontosabb, az alapanyagok újranézésére/újraolvasására ösztönöz, miközben jó mélyen megmerít nemcsak a vízöntő korának Amerikájában, de Pynchon apokaliptikus és borultan szórakoztató világában is.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Shasta

2. Vitamin C - Can

3. Meeting Crocker Fenway

4. Here Comes the Ho-Dads - The Marketts

5. Spooks

6. Shasta Fay

7. Les Fleur - Minnie Ripperton

8. The Chryskylodon Institute

9. Sukiyaki - Kyu Sakamoto

10. Adrian Prussia

11. Journey Through the Past - Neil Young

12. Simba - Les Baxter

13. Under the Paving-Stones, the Beach!

14. The Golden Fang

15. Amethyst

16. Shasta Fay Hepworth

17. Any Day Now - Chuck Jackson

 

Diszkográfia:

Bodysong (2003)

There Will Be Blood (2007)

Norwegian Wood (2010)

We Need To Talk About Kevin (2011)

The Master (2012)

Inherent Vice (2014)