Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

 

Imagine Dragons: Shots

 

Hamarosan érkezik az új Imagine Dragons album, és ennek örömére elkészült egy videó, ami egyrészt ízelítőt nyújt a zenei anyagból, másrészt – és ez egyáltalán nem jellemző a kortárs zenei videókra – a várható képi világból is sejtet valamit. A Smoke + Mirrors című anyag minden számához ugyanis Tim Cantor amerikai festő készített képet, a rá jellemző szürreális felfogásban. Az ő képi világa köszön vissza ebben klipben, amihez nagyon illik az együttes zenéje. Ami egy kicsit pop, egy kicsit rock, egy kicsit elektronikus – szóval kicsit más, mint az előző album volt, de mégis jellemző rájuk. Egy biztos, ebben különös környezetben otthonosan mozognak a srácok.

 

 

 

Matt and Kim: Hey Now

 

Ez a klip azok közé az alkotások közé tartozik, amelyekben látszólag nincs semmi extra – mégis azonmód beleégeti magát a gyanútlan hallgató memóriájába, slágerlistáért és még ki tudja mi mindenért kiáltozva. A zene már-már minimalista felfogásban íródott, a szöveg sem akarja megváltani a világot, amolyan tipikus popdalocska, csak hihetetlen dinamikája, húzása van, aminek képtelenség ellenállni, pár tétova táncmozdulatot garantáltan kivált a hallgatóból/nézőből. A klip csak a lényegre koncentrál, a kéttagú társulást látjuk végig, kivált dobos hölgy van elemében – háttérben pedig modern kori piramisként a Brooklyn híd látható.

 

 

 

Nightwish: Élan

 

Március végén megjelenik a Nightwish régóta várt új lemeze, és ez remek alkalom a találgatásra, miszerint vajon merre mennek tovább, milyen zenével örvendeztetik, vagy keserítik meg a rajongókat. A felvezető kislemezhez készített klip alapján arra tippelünk, hogy visszakanyarodnak a gyökereikhez, de persze majd meglátjuk. A videót Finnországban, több hónapon át forgatták, és miközben öröm nézni a mosolygós zenekart, picit bajban vagyunk a látottak miatt. Egy biztos, csak azért mert idős valaki, és a dereka vagy a háta már nem úgy mozdul, mint fiatalon, vágyai, örömei még nem feltétlenül kell megváltozzanak.

 

 

 

Europe: War of Kings

 

Számunkra a hét meglepetése, hogy az Europe még létezik, és nem csak a régi dicsőségük romjain üldögélnek, hanem új lemezt is csinálnak. Majd negyed évszázada volt megasláger a „The Final Countdown”, de azóta bizony nem nagyon kerültek a figyelem középpontjába. Ez most sem lesz másként, azonban nem hiszem, hogy ez különösebben zavarná őket, legalábbis ezen a koncertszerű felvételen (közönséget nem látni) szemlátomást élvezik a zenélést.

 

 

 

Gregory Porter: Liquid Spirit

 

A 2014-ben Grammy-díjat kapott Gregory Porter muzsikája számunka a jazz korai évtizedeit idézi fel, amikor az emberek többnyire táncra perdültek a lüktető ritmusok hallatán, és a zene még tényleg fekete volt. Majd száz évvel később ez a markáns hangú és arcú énekes ránézésre képes ugyanerre a varázslatra, személye pedig vonzza a tekintet, ezért aztán jó lenne egyszer élőben, koncerten látni, hogy ott mire képes.

 

 

 

Schandmaul: Der Teufel 2.0

 

A következő videó némileg korhatáros, ezért kiskorúak jobb, ha meg sem nézik. Nincs benne sem erőszak, sem nemiség, csupán alkohol – sok alkohol. A német középkori rockzenét játszó együttes a snapsz és az ördög kapcsolatáról énekel, és közben derekasan fogyasztanak. Ennél többet erről nem is mondunk, aki eltöltött pár estét bármelyik vendéglátóipari helyiségben, az úgyis átérzi majd a helyzetből fakadó vidámságot. Az meg már csak hab a söröspohár tetején, hogy a Russkaja is közreműködik a produkcióban, több más külföldi csapattal együtt.

 

 

 

Ingrid Michaelson: Time Machine

 

Tegnap egy alkoholtól vidám klipet mutattunk. Mára is jutott vicces videó – hiszen az amerikai Ingrid Michaelson kíméletlenül felhasznál pár zenei képközhelyet, amik különféle produkciókból biztosan ismerősek mindenkinek. A csavar csak annyi, hogy ezúttal csinos nők helyett vitatható esztétikai élményt nyújtó férfiak mozognak a kamera előtt (táncnak ezt nem mondhatjuk). A végeredmény egy szórakoztató négyperces opusz, kellemes muzsikával kiegészítve.

 

 

 

Sleater-Kinney: A New Wave

 

Azt nem tudjuk, mennyire népszerű idehaza a Bob Burger falodája című rajzfilmsorozat, de az biztos, hogy most egy amerikai női punkegyüttes is felbukkan benne. Persze a Sleater-Kinney kapcsán is felmerül a kérdés, hogy vajon ők mennyire ismertek idehaza, de talán majd most bekerülnek a köztudatba, mindenesetre a klip mind képileg, mind zeneileg szórakoztató, emlékezetes darab.