John Jackson Miller: Kóbor lovag

A yavini csata előtti közel négyezredik évben még Darth Revan és Darth Malgus tartotta rettegésben a Galaxist, s folytatott háborút a Köztársaság polgárai ellen. A yavini csata előtti ezredik év körül Darth Bane tevékenykedett: alapjaiból formálta át a Sith-rendet, aminek köszönhetően sokáig mintha eltűntek volna az Erő sötét oldalának képviselői a Galaxisból. De mi történt e két időpont között? Kevés forrásunk van erre vonatkozóan (vagy ha úgy tetszik, kevés regény foglalkozik a két eseménysorozat közti korszakkal), noha egészen biztosan akkor sem unatkoztak a Jedi-lovagok és a Sith Nagyurak. John Jackson Miller, aki képregényekkel kezdte pályafutását (talán leginkább a sokak által kedvelt Knights of the Old Republic miatt ismerhetjük, de még a Kóbor lovag is először képregénynek indult, noha azóta már több regényen is túl van a szerző), ezúttal arra vállalkozik, hogy kicsit árnyalja ezt az időszakot – persze ő sem merészkedik ki túlságosan az „ismeretlen” időszakba, ám az kétségtelen, hogy ezúttal egy olyan szeletét ismerhetjük meg a galaktikus történelemnek, aminek elmesélésére eddig még senki sem vállalkozott.

Útikalauzunk Kerra Holt Jedi-lovag lesz, aki egy szerencsétlen rajtaütés következtében a Sith űrben ragadt, meglehetősen távol a Köztársaság (és vele a Jedi-rend) védőszárnyaitól. A Sith-ek által uralt szektor pedig – nem túl meglepő módon – nem épp a barátságosságáról híres: az egymással háborúban álló Sith Nagyurak nem csupán rendszeresen foglalják el egymás bolygóit és gyárait, de kicsinyes harcaikat leginkább a nép szenvedi meg. Az egyik legrosszabb közöttük Daiman Nagyúr, aki az univerzum teremtőjének képzeli magát, s legfőbb ellenfele a testvére, Odion. De a Byllura bolygót például egy alig tizenéves ikerpár tartja rettegésben – és akkor még nem beszéltünk Arkania Úrnőről, aki bár látszólag boldog életet teremt az alattvalóinak, valahogy mégsem szeretnénk ott élni… Vajon Kerra Holt miként lesz képes megállítani a Nagyurakat, ha segítségére mindössze egy zsoldoskapitány van, aki még csak nem is kedveli őt túlzottan?

Aki olvasta már esetleg valamelyik Star Wars-regényről írott ajánlómat az ekultura.hu virtuális hasábjain, annak talán nem meglepő tény, hogy engem mindig azok a kötetek mozgatnak meg, amiben aktív szerepet kapnak az Erő sötét oldalának képviselői – valahogy ugyanis mindig sokkal izgalmasabbnak találom a (legalább részben) Sith-ekről szóló regényeket, mint a Jedik kalandjait. Így aztán nagyon vártam a Kóbor lovagot, és ezúttal csalódnom sem kellett (ellentétben mondjuk a legutóbbi Paul S. Kemp kötettel), John Jackson Miller ugyanis tényleg azt tudta biztosítani, amit egy jó Star Wars könyvben keresek: a felszínen érdekes kalandokat, lehetőleg jól működő és tisztességesen árnyalt karakterekkel, a háttérben pedig olyan intrikákat és összefüggéseket, amelyek kicsit túl is mutatnak az aktuális történetszálon, hogy jobban megismerjük a mögöttes mitológiát.

Az mondjuk kicsit meglepett, hogy Kerra Holt figurájában rég láttam ennyire kevéssé „jedis” Jedi-lovagot: a fiatal lány nem elég, hogy nem törekszik az eszményi harmóniára, nem keresi a békés megoldásokat és úgy egyébként is távol áll a Jedik nyugodt természetétől, de ezen túl bosszúvágy fűti, ráadásul sokszor meglehetősen gorombán és idegesítő módon viselkedik. Cserébe viszont az ártatlanok védelméért bármit megtenne – még ha az adott helyzetben logikátlan és irreális lenne is. Még szerencse, hogy ott van mellette egy egész hajónyi katonával Rusher ezredes, és rendszeresen jobb belátásokra bírja: kettejük párbeszédei sokszor a „klasszikus” Leia-Han évődéseket idézte, de szerencsére a romantikus felhangok nélkül. Az ezredes figurája egyébként is a legjobban eltalált karakterek közé tartozott: pont annyira mélyítette és árnyalta Miller, hogy szimpatikussá váljon, és megértsük gondolatait, de mindez még ne menjen a humor (amiből váratlanul sok volt a kötetben) és az izgalom rovására.

Abból ugyanis most sincs hiány: Kerra és Rusher (a megtépázott Diligence legénységével együtt) a Sith Űrből való menekvés közben (természetesen) nem tud kimaradni a bajból, vagy legalábbis a Nagyurak megállítása közben valahogy mindig egyre mélyebb gödörbe kerülnek. Mindez ráadásul annyira profin megírva, hogy semmi panaszom nem lehet: John Jackson Miller jól érzi az arányokat, egy pillanatig sem unatkoztam a közel négyszáz oldal olvasása közben. Nem kis mértékben a bothai Narsk karakterének köszönhetően, aki a háttérből irányítva a dolgokat mindig ott tűnt fel, ahol kellett – hogy kicsit a mögöttes összefüggéseket is megértsük. Az amerikai szerző ugyanis nagyon érdekes koncepciót talált ki a hatalmi viszonyok aktuális helyzetét illetően, de erről – hogy ne romboljam a cselekmény élvezetét – inkább nem írnék többet.

Úgyhogy meg is maradnék annál az alapvetésnél, miszerint a Kóbor lovagnál jobb regényt keresve sem találhatnának azok, akik éppen az aktuális Star Wars-éhségüket szeretnék csillapítani. Közben legfőképpen azon morfondíroztam, hogy itt egy remek történet, ami tényleg jól mutatna filmen (valószínűleg annak köszönhetően, hogy eredetileg csupán képregénynek készült), mert nem mozgat túl sok szereplőt, azokkal viszont érdekesen foglalkozik, miközben az izgalmas cselekményre és a háttérben kirajzolódó összefüggések miatt még a rejtélyre sem panaszkodhatunk, ám mindezek ellenére mégis eléggé távol marad minden filmkészítési ötlet a The Old Republic korszakától. Sosem értettem, mi ennek az oka, abban viszont biztos vagyok, hogy aki mondjuk a hamarosan következő Star Wars filmre hangolódik, annak is remek választás lehet a Kóbor lovag – ha mást nem, legalább kedvet kaphat a többi ebben a korszakban játszódó regényhez is.