Főkép

Drog, eltitkolt családi betegségek, internetes lejárató kampányok, legyen az ártatlan csínytevés vagy súlyos bűntény, Szabó Tünde Balla Adriennje akkora szakértelemmel veti bele a magát a nyomozásba, olyan aranyérzékkel tapint rá a lényegi kapcsolatokra, fedi fel az egyes történések közötti ok-okozati összefüggéseket, hogy mi tagadás, lassacskán akár saját magánnyomozói irodát is nyithatna és nem ám csak úgy kedvtelésből, sokkal inkább saját megélhetési céllal. (Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kötetben szereplő valódi magánnyomozót, Krisztiánt számos esetben lepipálja felkészültség, szakértelem és főleg gyorsasság tekintetében.)

 

Szabó Tünde Balla Adrienn sorozatának legújabb kötete már nem annyira az ifjúsági sorozatok hangulatát, mint inkább a vérbeli krimisorozatok világát idézi: adott egy csinos, talpraesett, okos nyomozólány-féleség, aki semmit sem hagy annyiban. Márpedig a második részben is bőven akad minek utánajárnia, hiszen az újabb pendrive tartalma is csupa talány; az előző részben eltűnt újságírónő, Zsidai Dóra hollétét még mindig homály fedi. Miközben Adrienn jó néhány részletet kiderít az eltűnésével kapcsolatban, egyre biztosabbá válik számára, hogy a lány nem önszántából távozott Budapestről. Közben Balázs eltűnésének mozgatórugói is körvonalazódnak, és meglepő információk derülnek ki a fiú édesapjáról is. Ráadásul Adrienn számos, a saját apjával kapcsolatos cikket is átnyálaz; néhány nyom arra enged következtetni, hogy édesapja talán mégis ártatlan. Mindemellett közvetlen környezetében újabb „védtelen” áldozat szorul gyámolításra, Karesz volt barátnőjét, Sacit ugyanis doppingolással vádolják. Adrienn rögtön a védelmébe is veszi, ennek megfelelően az ő ügyének felgöngyölítése áll a kötet központjában.

 

A Dopping is pergő cselekményű, váratlan fordulatokkal megírt regény, amely az első laptól az utolsóig lebilincselő olvasmány, sőt, talán éppen a legutolsó lapoknál gyorsulnak fel annyira az események, hogy szinte el sem hisszük, hogy hosszú hónapok telnek majd el a folytatásig. Szabó Tünde történetvezetésének különlegessége abban rejlik, hogy a cselekmény számos ponton szerteágazik, aztán újra egy pontban fut össze, ahogy a terjedelmes szereplőgárda tagjai is hihetetlen, változatos módokon kapcsolódnak egymáshoz. Balla Adrienn története kicsit hasonlít a Nagyítás című film koncepciójához, csak éppen megfordítva: a filmmel ellentétben, ahol a nagy egészből haladunk egy parányi részletig, itt egy kis pontból kiindulva részletekben egyre bővülő hatalmas tablót kapunk, amely majd minden bizonnyal csak a sorozat végén éri el végleges formátumát.

 

Emellett Szabó Tünde autentikus szereplőformálása, valamint kedves, humoros hangvétele mit sem változott az első kötet óta, a szereplők széles köre további egyedi alakokkal bővül, felbukkan többek között például Enikő, a pipiskedő teniszbajnok és Jeep, Saci szekrényméretű barátja. A könyvben elhangzó beszélgetések, párbeszédek életszerűek, frappánsak, mosolygásra késztetnek. Akad ugyan egy-egy furcsán megfogalmazott mondat, számomra az egyik ilyen, amikor Adrienn a következőt mormolja maga elé: „Miért is fogtam össze a hajam, most hagyhatnám, hogy az arcomba hulljon.” (279 oldal). Itt azon töprengtem, hogy vajon miért is nem kapja ki a hajgumit rögvest a hajából, ha egyedül ez segít abban, hogy ne ismerjék fel. Összességében azonban a mai tini szóhasználatot, stílust kiválóan visszaadó regénnyel van dolgunk.

 

Egyetlen hiányérzetem van csupán, mégpedig az, hogy míg a mai fiatalok életét idéző történések megjelennek, pl. közös, bulizással töltött hétvége a Balatonon, szakkörök, versenyek stb., igazából keveset tudunk meg Adrienn érzelmi világáról, barátságainak motivációjáról, vágyairól, vonzódásairól. Személy szerint elég nyitott vagyok, ami az olvasmányaim kiválasztását illeti, bár nem vagyok nagy általánosságban krimi-rajongó, de egy olyan kiváló érzékkel megírt krimisorozatot, mint a Balla Adrienn sorozat, örömmel olvasok, lelkesedéssel követek. Mindemellett még elkötelezettebbnek érzeném magam, ha többet tudhatnék meg Adrienn valódi „magánéletéről” és ezzel azt gondolom, nem vagyok egyedül. Ahhoz, hogy a sorozat hosszú távon is nagyobb olvasótábort vonzzon, lehet, hogy szerencsés lehet egy-egy személyesebb motívumot is belecsempészni a cselekménybe.

 

Jelen esetben azonban e veszély elhárításának kiváló eszköze az új nyitott vég, amelyből arra következtethetünk, hogy a következő részben az eddig mellékszerepet játszó, fura informatikus lány, Beckett és az ő még rendhagyóbb barátja kerülnek majd a középpontba; ennek ígéretét hordozza a harmadik kötet címe, a Hacker is.