David Bowie: Nothing Has Changed (CD)

Semmi sem változott – hirdeti David Bowie legújabb válogatásalbumának címe, egy efféle kijelentés pedig igencsak furcsán hangzik egy olyan előadóművész kapcsán, akit többek között David Filicky, a CMJ New Music Report kritikusa „zenei kaméleonnak” nevezett. Ha lehet, még ennél is határozottabbnak tűnik az ellentmondás, ha belegondolunk, hogy Bowie egyik korai nagy slágerében (Changes) éppenséggel a változásokról énekelt. Pedig a megállapítás egyértelműen igaz, miközben a megfordítottjáról ez ugyanúgy megállapítható. A látszólagos paradoxon feloldásához elég meghallgatni ezt a két korongot, és rögtön megértjük, miként lehetséges összeegyeztetni a szakadatlan megújulást az állandósággal – vagy egészen egyszerűen egy hatalmas folyót érdemes magunk elé képzelni. Mert Bowie valóban olyan, akár egy folyó. Egyszerre tör előre ellenállhatatlanul, alkalmazkodik és alakít, fogad be és sodor magával, miközben távolabbról tekintve ugyanolyan marad.

 

Már a pálya első szakaszának szerzeményeibe belehallgatva tetten érhető ez a minőség és jelleg. Hangját és habitusát tekintve Bowie akár a Beatles krízisére adott válasz is lehetett volna. Orgánuma parányit Lennonéra emlékeztetett, miközben megtalálható volt benne egy csipetnyi McCartney előadói stílusából is, ugyanakkor oly mértékben egyedi maradt, hogy senki mással össze nem téveszthető. Az űrkorszak dalai pedig valamiért örök érvényűek. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy „The Man Who Sold The World” feldolgozásával a Nirvana nem csupán a nagy előd előtt tisztelgett, de a dal szinte eggyé vált velük. Senki meg nem mondaná, hogy nem az ő életérzésüket tükrözi, nem valamiféle organikus fejlődés eredménye az a riff, az a kissé deprimált hangulat, amely a grunge egyik jellegzetessége. A megszokottnál hajszálnyival erősebb asszociációs készséggel bírók pedig Taylor Swift „Shake It Off”-jában a „Starman” távoli visszhangjaira ismerhetnek a skálán lefelé lépdelő, folytonos szótag-ismételgetésekben. És még hosszan sorolhatnám, hogyan hatott Bowie a későbbi nemzedékekre. Ugyanakkor a „Life On Mars?” barokkos zongorafutamai hasonló tendenciát mutatnak, mint többek között a Beatles „In My Life”-ja, vagy a Procol Harum „Whiter Shade Of Pale”-je. Az „All The Young Dudes” Bowie-féle újraértelmezése ugyanakkor javarészt szinte hangról hangra megegyezik a T. Rex eredetijével, a refrén viszont elképesztően elvont harmóniáival a kortárs zene és a jazz irányába mozdul el.

 

Nem kevésbé elementárisak a glam-korszak más ikonikus számai, mint amilyen a „Ziggy Stardust”, vagy a gyakorlatilag egyetlen riffre épülő „Rebel Rebel”, a „Heroes” pedig, amely később egy szimfónia sarokköveként vonult be a kortárszene történetébe, ugyanígy kitörölhetetlen emlékként éghetett bele sokunk emlékezetébe. Ám még ennél is feledhetetlenebb az MTV fémjelezte szűk egy évtized, amit az „Ashes To Ashes” és a „Fashion” indított. Hiszen ki ne tudná azonnal felidézni, mondjuk, a „China Girl” vagy a „Dancing In The Street” dallamát és képeit azok közül, akik akkoriban figyelemmel követték a rockzenei videókat sugárzó műsorokat. Végül pedig ismét egészen más arcait mutatja Bowie a karrier késői szakaszaiban. Letisztultabbnak, merengőbbnek, a kortárs zenétől határozottabban átitatottnak mondanám ezeket a számokat, mégis itt érezni igazán, hogy a külsődleges változások ellenére a dal lényegét tekintve ugyanaz maradt, akárcsak a Led Zeppelin híres filmjének és albumának címében. A pillanatnyi lezárásig pedig a végletekig jut az absztrakció, és jóformán jazzt hallhatunk, egy kissé ahhoz hasonlatosat, mint abban a sok év előtti furcsa T. Rex feldolgozásban.

 

Egy válogatáslemeztől persze az is elvárható, hogy ne csupán a soralbumokról jól ismert számokat, pontosabban verziókat hallhassuk, így a dupla CD bőségesen tartalmaz kislemez-, újrakevert és rádióváltozatokat, de meg olyan számokat is, amelyeket kizárólag Bowie rajongójaként nem feltétlenül találunk meg otthon a polcon. Elsősorban persze a Queennel közösen készített „Under Pressure”-re gondolok, amit a Hot Space-en jelentett meg a brit kemény rock csapat. Vagy a „This Is Not America”-ra, melyet Bowie a Pet Metheny Grouppal együtt rögzített a Sólyom és a nepper című filmhez, és eredetileg annak soundtrack albumán jelent meg. És összességében is úgy érzem, minden felkerült erre a lemezre, amire egy átlagos Bowie-rajongónak szüksége lehet. Mert nyilván kimaradtak kedvencek, ha nem is nemzetközi slágerek, és feltűnően kimaradt a Tin Machine korszaka. Ám a lényeg itt van, és hallhatóan minden és semmi sem változott.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD 1

1. Space Oddity

2. The Man Who Sold The World

3. Changes

4. Oh! You Pretty Things

5. Life On Mars?

6. Starman (original single mix)

7. Ziggy Stardust

8. Moonage Daydream

9. The Jean Genie (original single mix)

10. All The Young Dudes

11. Drive-In Saturday

12. Sorrow

13. Rebel Rebel

14. Young Americans (original single edit)

15. Fame

16. Golden Years (single version)

17. Sound And Vision

18. „Heroes” (single version)

19. Boys Keep Swinging

20. Fashion (single version)

21. Ashes To Ashes (single version)

 

CD 2

1. Under Pressure – Queen & David Bowie

2. Ler’s Dance (single version)

3. China Girl (single version)

4. Modern Love (single version)

5. Blue Jean

6. This Is Not America – with The Pat Metheny Group

7. Dancing In The Street – David Bowie & Mick Jagger

8. Absolute Beginners (edit)

9. Jump They Say (radio edit)

10. Hallo Spaceboy (PSB Remix) – with The Pet Shop Boys

11. Little Wonder (edit)

12. I’m Afraid Of Americans (V1) (radio edit)

13. Thursday’s Child (radio edit)

14. Everyone Says ‘Hi’ (edit)

15. New Killer Star (radio edit)

16. Love Is Lost (Hello Steve Reich Mix by James Murphy for the DPA Edit)

17. Where Are We Now?

18. Sue (Or In A Season Of Crime)

 

Diszkográfia:

David Bowie (1967)

Space Oddity (1969)

The Man Who Sold The World (1970)

Hunky Dory (1971)

The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars (1972)

Aladdin Sane (1973)

Pin Ups (1973)

Diamond Dogs (1974)

Young Americans (1975)

Station To Station (1976)

Low (1977)

Heroes (1977)

Lodger (1979)

Scary Monsters (1980)

Let’s Dance (1983)

Tonight (1984)

Never Let Me Down (1987)

Black Tie White Noise (1993)

Outside (1995)

Earthling (1997)

Hours (1999)

Heathen (2002)

Reality (2003)

The Next Day (2013)