Főkép

A Hős6os a Disney legújabb, igen szuperül sikerült animációs filmje, egyben az első, melyben Marvel Comics szereplők felbukkannak. Előbbi nagy cég ugyanis 2009-ben megvette az utóbbi anyavállalatát. Az eredeti képregényről a neten lehet olvasni, de magyarul nem jelent meg – nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy elég sok mindenben eltér a két verzió.

 

A film természetesen látványos, a szereplők (egy része) szerethető, és azonnali késztetést ébreszt a nézőben, hogy beszerezze valami játékfiguraként is, a történet minden sablonosságával együtt is izgalmas, de nevetni is sűrűn lehet rajta. Ez bármely jobban sikerült Disney filmről elmondható.

 

A főszereplő ez alkalommal egy tizenéves srác, Hiro Hamada, aki egy cyberpunk jellegű nagyvárosban, San Fransokyóban él, méghozzá abból, hogy pimasz kis robotjával sorra nyeri az illegális robotbunyókat. Bátyja, Tadashi tudóspalánta, aki Hirót is megpróbálja rávenni, hogy az ő szintén fékezhetetlen agyvelejét valami értelmesebbre használja. És ez sikerül is, mikor bemutatja neki az egyetemi pajtásait, akik egytől-egyig kattant kockák, csupa zseniális/értelmetlen találmánnyal. Hiro is elkezd dolgozni a magáén, de aztán történik valami, aminek egyik folyománya az lesz, hogy megszületik a Hős6os nevű szuperhős gárda, melynek egy kabuki-maszkos, sötét figurával kell felvennie a harcot.

 

A csapat tagjai között ott van az alapvetően gyógyításra programozott, egy kevésbé szelvényezett Michelin-babára emlékeztető Baymax, aki egyben a filmtörténet egyik legaranyosabb robotja is (noha ebben a kategóriában igen erős a mezőny, gondoljunk csak R2D2-ra vagy WALL-E-ra). Hozzá kapcsolódnak a film legmókásabb jelenetei, csuda jópofa egy fazon.

 

Mondhatni, hogy a Hős6os tökéletes belépő a kisebbeknek a szuperhősök (és a róluk szóló képregények) világába – bár arra a szintén remek A hihetetlen család is remekül megfelel. De a sok pörgős akciórészen, a hol fergeteges, hol aranyos poénokon túl van egy olyan vonulata is a sztorinak, ami miatt a nagyobbak is élvezni fogják a filmet. Egyes szereplők – ideértve nemcsak az elkerülhetetlenül felbukkanó főgonoszt, de a hatos egyik-másikát is – összetettebb jellemek, akik 2D-ben nézve is némileg háromdimenziósabbak, mint sok szuperhős. Nem mondom, hogy batmani pszichés mélységekről beszélünk, de azért akad némi erkölcsi kérdés is a filmben, talán nem is puszta hollywoodi moralizálás formájában. És ez jó, ez kell bele nagyon.

 

Természetesen a pénzgyártó gépezet még csak most indult be, biztosan jönnek majd a különféle méretű és árú játékok, ruhák, egyéb merchandise termékek, meg nyilván lesz folytatás is. Ez azonban mit sem ront a moziélményen, azon, hogy a néző a szívébe zár egy emberséges robotot és néhány emberi hőst. Jó kis film ez, soha rosszabbat!

 

Ui.: A filmet végig kell nézni. Állítólag van még némi meglepetés a legeslegvégén…