Giacomo Puccini: Tosca (CD)

Van valami elemi erejű az ötvenes évek operafelvételeiben, és ugyanez áll a Milanói Scala 1953-as Tosca-értelmezésére is. A kiemelkedő teljesítményt részben nyilvánvalóan magyarázza a parádés szereposztás, az olasz opera „Aranycsapata”, azaz a Callas, Di Stefano és Gobbi alkotta trió, ám úgy érzem, hogy a végeredményhez ennél jóval több kellett. Olyasfajta konvergens művészi felfogás és együtt rezgés, amire csak nagyon kevesek esetében találunk példát. Dirigens, zenekar és szólisták afféle szinergiájára, amely valóban többet ad, mintha csupán függetlenül egymás mellé raknánk és összegeznénk az egyéni képességeket. És mindez tökéletesen átjön az ugyan feljavított, mégiscsak monaurális, vagyis egyetlen sávként hallható felvételen.

 

Már a nyitányban hallhatjuk, hogy a karmester és a hangszeresek nem iparkodnak feleslegesen az előtérbe kerülni hivalkodón, holmi harsány hangzáskép megteremtésére tett kísérlettel. Ehelyett egyszerűen teszik a dolgukat. Talán Toscanini hatása fedezhető fel eme törekvésben. A kegyetlen szigoráról ismert mester, aki annak idején, úgymond, együtt dolgozott Puccinivel, köztudottan ragaszkodott a kottában leírtakhoz, ám nem mechanikusan, hanem a sorok között olvasva, a szerzői szándékot kutatva, és mindenekelőtt a legteljesebb egységre törekedve énekesek és instrumentalisták között. Így az alá- és fölérendeltségek mindvégig viszonylagosak maradnak, és kizárólag a zenét szolgálják. Lényegében ugyanez az attitűd érezhető ki Victor de Sabata interpretációjából, és valószínűleg éppen ez ad olyan komoly teret a szólistáknak arra, hogy énektudásuk mellett elvitathatatlan drámai tehetségüket is kidomborítsák.

 

Callasról úgy tudni, nem kedvelte Tosca szerepét, neve gyakorlatilag mégis egybeforrt Puccini hősnőéjével. A görög díva karrierjét a Tosca-alakításai foglalták keretbe, és amint azt ezen a lemezen is megtapasztalhatjuk, viszolygása cseppet sem akadályozta abban, hogy tökéletesen formálja meg a tragikus hősnőt. És nemcsak az énektechnikára gondolok. Igaz, Callas egyértelműen művészi ereje teljében énekelte fel az 1953-as Toscát. Intonációja kifogástalan, technikája könnyed, fölényes, ám amikor arra van szükség, utat enged az éneken túli érzelmeknek is. Ha kell, esdekel, jajveszékel, tettetett magabiztosságot vagy könnyed természetességet mutat, odaadón szeret. És mindezt gyakran pár ütemen belül. Az operaénekesi hangképzés önmagában nem ad lehetőségeket ilyesmire, ezért ezekre a pillanatokra a színész kénytelen átvenni az énekes szerepét.

 

Callas szólistatársai minden tekintetben felérnek a szopránnal, Di Stefano Cavaradossijához és Tito Gobbi Scarpiájához foghatót épp ezért keveset hallani. Vibrál, magába szippant az előadás, amihez persze az is nélkülözhetetlen feltétel, hogy az utolsó pásztorfiúig mindenki kifogástalanul tegye a dolgát, és erre a felvételre ez hiánytalanul igaz. Noha Puccini viszonylag kevés témából szerette összerakni dalszínházi műveit, a kvázi ismétléseken belül az egyediség, az eredetiség dominál. Egyszóval minden a helyére kerül az albumon, és a Tosca olyan formában szólal meg, ahogyan azt Puccini elképzelhette. Vagy ha nem is pontosan ugyanezt hallhatta a fejében, miközben a darabot komponálta, olyan interpretációt hallhatunk, amit egészen biztosan jóváhagyott, amivel kétségtelenül egyetértett volna.

 

A kiadvány eredetileg Callasnak hivatott emléket állítani egy sorozat részeként, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ez a felvétel a Tosca-értelmezések etalonja, és amellett, hogy ismernünk illik történeti jelentőségét, nem túlzok, ha kijelentem, hogy minden valamirevaló gyűjteményben ott a helye.

 

Előadók:

Maria Callas – szoprán (Floria Tosca)

Giuseppe Di Stefano – tenor (Mario Cavaradossi)

Tito Gobbi – bariton (Scarpia)

Franco Calabrese – basszus (Cesare Angelotti)

Angelo Mercuriali – tenor (Spoletta)

Alvaro Cordova – fiútenor (Pásztorfiú)

Dario Caselli – baszus (Sciarrone; Börtönőr)

Melchiorre Luise – basszus (Sekrestyés)

 

Coro e Orchestra del Teatro alla Scala di Milano

Vittore Veneziani – karvezető

Victor de Sabata – karmester

 

A lemezen elhangzó művek listája:

CD 1

1. Tosca, Act 1: „Ah! Finalmente!” (Angelotti, Sacristan, Cavaradossi)  - Franco Calabrese, Melchiorre Luise, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

2. Tosca, Act 1: „Dammi i colori...Recondita armonia” (Cavaradossi, Sacristan)  - Giuseppe di Stefano, Melchiorre Luise, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

3. Tosca, Act 1: „Gente là dentro!” (Cavaradossi, Angelotti, Tosca)  - Giuseppe di Stefano, Franco Calabrese, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

4. Tosca, Act 1: „Mario..Mario..Mario” (Tosca, Cavaradossi)  - Maria Callas, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

5. Tosca, Act 1: „Ah, quegli occhi! ... Quale occhi al mondo può di paro” (Tosca, Cavaradossi)  - Maria Callas, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

6. Tosca, Act 1: „E buona la mia Tosca” (Cavaradossi, Angelotti, Sacristan, Chorus)  - Giuseppe di Stefano, Franco Calabrese, Melchiorre Luise, Coro del Teatro alla Scala di Milano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

7. Tosca, Act 1: „Un tal baccano in chiesa!” (Scarpia, Spoletta, Sacristan)  - Tito Gobbi, Melchiorre Luise, Angelo Mercuriali, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

8. Tosca, Act 1: „Tutto è chiaro ... Tosca? Che non mi veda ... Mario! Mario!” (Tosca, Scarpia, Sacristan)  - Tito Gobbi, Maria Callas, Melchiorre Luise, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

9. Tosca, Act 1: „Ed io venivo a lui tutta dogliosa” (Tosca, Scarpia)  - Maria Callas, Tito Gobbi, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

10. Tosca, Act 1: „Tre sbirri” (Scarpia, Spoletta, Chorus)  - Tito Gobbi, Angelo Mercuriali, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

 

CD 2

1. Tosca, Act 2: „Tosca è un buon falco” (Scarpia, Sciarrone)  - Tito Gobbi, Dario Caselli, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

2. Tosca, Act 2: „Ha più forte”  (Scarpia, Spoletta, Jailer)  - Tito Gobbi, Dario Caselli, Angelo Mercuriali, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

3. Tosca, Act 2: „Meno male!” (Scarpia, Spoletta, Cavaradossi)  - Tito Gobbi, Angelo Mercuriali, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

4. Tosca, Act 2: „Dov’è dunque Angelotti?” (Scarpia, Cavaradossi, Spoletta, Tosca)  - Tito Gobbi, Giuseppe di Stefano, Angelo Mercuriali, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

5. Tosca, Act 2: „Ed or fra noi parliam da buoni amici” (Scarpia, Tosca, Sciarrone, Cavaradossi)  - Maria Callas

6. Tosca, Act 2: „Orsù, Tosca, parlate” (Scarpia, Tosca, Cavaradossi)  - Tito Gobbi, Maria Callas, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

7. Tosca, Act 2: „Nel pozzo...Del giardino” (Scarpia, Sciarrone, Tosca, Cavaradossi)  - Tito Gobbi, Giuseppe di Stefano, Maria Callas, Dario Caselli, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

8. Tosca, Act 2: „Se la giurata” (Scarpia, Tosca)  - Tito Gobbi, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

9. Tosca, Act 2: „Vissi d’arte” (Tosca)  - Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

10. Tosca, Act 2: „Vedi, ecco, vedi” (Tosca, Scarpia, Spoletta)  - Maria Callas, Tito Gobbi, Angelo Mercuriali, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

11. Tosca, Act 2: „E qual via scegliete?” (Scarpia, Tosca)  - Tito Gobbi, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

12. Tosca, Act 3: „Io de’ sospiri” (Shepherd)  - Alvaro Cordova, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

13. Tosca, Act 3: „Mario Cavaradossi?” (Jailer, Cavaradossi)  - Dario Caselli, Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

14. Tosca, Act 3: „E lucevan le stelle” (Cavaradossi)  - Giuseppe di Stefano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

15. Puccini: Tosca, Act 3: „Ah! Franchigia a Floria Tosca” (Cavaradossi, Tosca)  - Giuseppe di Stefano, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

16. Tosca, Act 3: „O dolci mani” (Cavaradossi, Tosca)  - Giuseppe di Stefano, Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

17. Tosca, Act 3: „E non giungono” (Tosca, Cavaradossi, Jailer)  - Maria Callas, Giuseppe di Stefano, Dario Caselli, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

18. Tosca, Act 3: „Com’è lunga l’attesa!” (Tosca)  - Maria Callas, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata

19. Tosca, Act 3: „Presto! su, Mario! Andiamo! Andiamo!, Su!” (Tosca, Voices, Sciarrone, Spoletta)  - Maria Callas, Dario Caselli, Angelo Mercuriali, Coro del Teatro alla Scala di Milano, Orchestra del Teatro alla Scala di Milano, Victor de Sabata