Főkép

Már a Red megjelenésekor érezni, sejteni lehetett, mára azonban egyértelművé vált, hogy Taylor Swift népszerű country-pop énekesnőből trendmeghatározó szupersztárrá nőtte ki magát. Nem egyszerű celebbé, hanem valóban befolyásos művésszé, akire odafigyel a világ. Vagy legalábbis annak a boldogabb fele. Ezúttal, az új album megjelenése előtt Swift azzal sokkolta a nyilvánosságot, hogy visszavonta szinte minden számának játszási jogát a Spotifytól. Indokként azt hozta fel, hogy a művészet érték, és igenis meg kell fizetni az értékhordozót. Ez rendkívül kockázatos húzás volt, ám tagadhatatlanul bejött: az 1989-ből 1 287 000 példányt adtak el már az első héten. Ezzel a nagylemezzel Swift harmadszorra adott el egymilliónál is több példányt a soros legújabb albumából egy hét leforgása alatt, és beigazolta, hogy a nagy kiadók olcsó streamelés felé terelt eladásai nem feltétlenül jelentik a jövőt, hiszen a fizikai hordozók és a keményen fizetős letöltések ugyanúgy rentábilisak lehetnek – a nagynevű előadok esetében mindenképp.

 

Itt kell megjegyeznem, hogy ha már beruházunk az 1989-re, mindenképp érdemes, sőt, ajánlatos a deluxe kiadást választani. És nem feltétlenül a három ráadás szám miatt, hiszen az albumon egytől egyig minden dal tökéletes, hanem mert extra bónuszként meghallgathatunk három hangemlékeztetőt, méghozzá Swift magyarázataival. Tudom, nem újdonság, hogy a szerzemények evolúcióját vagy eredetét szintén megismertessék az előadók; legutóbb a Within Temptation Hydrájának japán kiadásán hallottam ilyet. Az ellenben döbbenetes, hogy mennyire kiforrottak már az első próbálkozások is. Az „I Know Places” mögötti koncepció például abszolút határozottnak tűnik az egy szál zongorával és néhány megjegyzéssel kísért, mobillal készített felvételről is. A sötét alapmotívum zseniális egyszerűsége, ahogy a mollos akkordfelbontásból és egyetlen fellépésből kibontakozik, izgalmas mögöttes struktúrákat sejtet. Az „I Wish You Would” kölcsönvett gitárkíséretéhez Swift fenomenális erejű dallamot fabrikált – amint azt a bevezető szövegből megtudhatjuk – rögtön az első meghallgatás után. A másodikként videón közzé tett „Blank Space” gitáros verziójából pedig az derül ki, hogy a popos irányváltás mögött azért továbbra is megmaradt a country-alap, épp csak eltünteti a teljességgel modern, elektronikus kíséret.

 

Az új album ugyanis egyértelmű, ha nem is radikális szakítás a korábbi műfajjal. Ám ez irányú jeleket már a Red egyes számaiban fel lehetett fedezni. Most viszont jól érezhető Max Martin hatása, aki gyakorlatilag az elmúlt évtized jelentős slágereinek nem elhanyagolható hányadát jegyzi szerzőként olyan előadók lemezein, mint – a teljesség igénye nélkül, pusztán a svéd dalszerző mindenütt jelenlévőségét érzékeltetendő – Britney Spears, a Backstreet Boys, Celine Dion, P!nk, Christina Aguilera, Avril Lavigne és Katy Perry. És most már közéjük tartozik Taylor Swift is. Mindebből rögtön arra következtethetünk, hogy a rappel szemben a parányit rockba hajló europop és a funkkal kevert elektropop dominál a vele közös szerzeményekben. Köztük a nagylemezről elsőként megismert „Shake It Off”-ban. E dal nagyszerűen megmutatja az új irányt, különösen a mostanra sokat elemzett videóval együtt. Könnyedség, a hétköznapi emberekhez való közelség, a Swifttől megszokott kedvesség jellemzi úgy a szöveget, mint a dallamot. És – némi képzavarral – rögvest szembeötlik még valami, mégpedig a rengeteg ismétlés a szavak és a témák tekintetében egyaránt.

 

Ugyanezt tapasztalhatjuk meg az 1989 szerintem egyik legsikerültebb másik kompozíciójában, az „Out of the Woods”-ban, ahol a refrénben szinte kántálást vagy ráolvasást idézőn ismételgetnek két mondatot, és miközben a szavak jóformán értelműket veszítve ringatják egyfajta transzba a hallgatót, a harmóniák varázslatos váltakozása zúdul be ellenállhatatlanul az ember tudatába. Hasonlóképp izgalmas a már említett „I Wish You Would” lassan kibontakozó hangképe a telibe talált verzével és refrénnel, de gyakorlatilag ugyanez elmondható minden egyes számról. Aki pedig a szövegekre is odafigyel, megállapíthatja, hogy amint Swift egyre érettebbé, felnőttebbé válik, úgy lesznek kevésbé vallomásosak, univerzálisabbak a témák, még akkor is, ha többnyire továbbra is személyes élményekből indulnak ki, megélt érzéseket dolgoznak fel a dalok.

 

A deluxe kiadáshoz jár még tizenhárom plusz kép is a füzetben láthatók mellett, és Swift mindegyiken a tőle megszokott módon aranyos. Még nagyon fiatal, a születési évéből, azaz az album címéből rögtön kiszámolható, hogy idén – december 13-án – tölti be a huszonötöt, de már régen több, mint ígéret. Azt igaz még nem tudhatjuk, hogy zeneileg is lesz-e belőle új Madonna vagy Michael Jackson, a siker mégis magáért beszél. És egyre többen felfedezik őt maguknak Magyarországon is, habár arra valószínűleg még jó ideig nem számíthatunk, hogy élőben élvezhessük a fellépéseit, hacsak el nem zarándokolunk az egyik olyan európai városba, amelyik jobban követi a trendeket. Az 1989-et azonban bárki beszerezheti itthon is, és én tényleg csak ajánlani tudom a lemezt.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Welcome to New York

2. Blank Space

3. Style

4. Out of the Woods

5. All You Had to Do Was Stay

6. Shake It Off

7. I Wish You Would

8. Bad Blood

9. Wildest Dreams

10. How You Get the Girl

11. This Love

12. I Know Places

13. Clean

 

Diszkográfia:

Taylor Swift (2006)

Fearless (2008)

Speak Now (2010)

Red (2012)

1989 (2014)