Főkép

Az esetek nyolcvan százalékában azért veszek meg egy könyvet, mert érdekel – a maradék húsz százalékban győz valami sötét misztikum, számomra is érthetetlen vonzalom (mondjuk ha egy antikvár példányban szép kézírással és/vagy idézettel kívánnak boldog karácsonyt Szabó Marikának, ráadásul még 1977-ben is járunk, annak biztosan nem tudok ellenállni). Gyengém például a fehér színű borító. Ez utóbbit hozta Rainbow Rowell kötete, az Eleanor és Park is, de nem bántam meg, hogy megint e nagyon kifinomult szempontrendszer szerint sikerült választanom. Bár egyes bloggerek esküsznek rá, hogy az eredeti kiadás fedlapja szebb, nekem ez a minimalista stílus (Máthé Hanga alkotása) nagyon bejött. Azért más is szólt a beszerzés mellett: röpke másfél év alatt már számos díjat bezsebelt a regény, első volt például az Amazon éves összesítésén, illetve a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction kategóriában vitte el a pálmát. De ami szerintem még ennél is többet mond: 2013 februárjában jelent meg Amerikában, és körülbelül két hónapja olvasható magyarul is a Scolar Kiadó jóvoltából.

 

Számomra három igazán különleges dolog miatt felejthetetlen ez a regény. Egy: kinek jut eszébe manapság elmesélni egy történetet, ami 1986-ban játszódik? Az események az iskolabuszon kezdődnek, ahol az új lány épp ülőhelyet keres magának, de kizárólag egy fiú siet a segítségére – ő is inkább szánalomból, mint jófejségből. Később barátok lesznek, majd egyre jobban megnyílnak egymás előtt, s ennek első mérföldköveként zenéket cserélgetnek kazettán, melyet walkmanen hallgatnak meg, miközben azon izgulnak, hogy lemerül-e a ceruzaelem. Nem e-mailt, hanem levelet írnak egymásnak, és képregényeket olvasnak.

 

Kettő: minden eseményt kétféle nézőpontból, de E/3-ban közvetít a szerző. A fejezetekben két elbeszélő is van, hol Eleanor, hol Park meséli el a kapcsolatuk kibontakozásának történetét. És három: a telitalálat karakterek miatt. Egy poros kisváros középiskolájában járunk, telis-tele 16 éves kamaszokkal, akik vagy elbújni akarnak, észrevétlenekké válni vagy épp ellenkezőleg, mindenáron kitűnni a tömegből. Park inkább az első verzióra szavazna, ám mivel korábban Tinával, a suli legmenőbb lányával járt, ráadásul félig koreai, erre esélye sincs. Eleanor pedig a családi problémák palástolásaként kerül mindig előtérbe a lehetetlen kiegészítői és furcsa ruhái miatt, ráadásul némi súlyfeleslege is van. Két, alapjaiban különböző világ találkozik általuk, melynek nem sok jövőt jósolna még egy gyakorlott tenyérfürkész sem.

 

A fiú édesanyja koreai, édesapja amerikai – igazi szerelmi házasság az övék, biztonságos, meghitt otthont teremtettek a gyerekeiknek. Ezzel szemben Eleanor apja elhagyta a családot, a nevelőapa alkoholista, szélsőséges hangulatingadozások és erőszakos viselkedés jellemzi. A bevételek nagy részét sörre költi, ezért a gyerekek adományboltból öltözködnek, ráadásul a lány egy szobában alszik négy kisebb testvérével. Eleinte kicsit aggódtam, hogy a klisék egy hatásvadász történetté fokozzák a könyvet, de szerencsére tévedtem – épp kellő mennyiségben lett adagolva a rideg valóság és az agresszió. Nagyon élveztem a párbeszédeket, bár néhol nem kamaszos évődésnek, sokkal inkább két felnőtt ember beszélgetésének hatottak. Talán a fenyegető környezet (iskolai terror, szexuális zaklatás, mélyszegénység) hatására lettek ennyire komolyak a karakterek 16 éves korukra, de előzetesen én egy könnyedebb, rózsaszínebb álomvilágot vártam volna, ha már első szerelem a téma.

 

Adott ez a két különböző háttérrel rendelkező ember, akiknek nem lehetne közös sorsuk, ám a zenék és a képregények mégis egyre közelebb hozzák őket egymáshoz. Néhol az volt az érzésem, hogy ez egy karmikus kapcsolat, de a lezárás miatt bennem maradt némi hiányérzet, hogy most akkor mégsem az, csak én képzeltem bele? Ifjúsági regénynek lehet nevezni, de jóval túlmutat azon, brutális társadalomkritika. Tizenévesként olvasva talán csak egy szerelmi történetnek tűnhet, amit jól esik olvasni és drukkolni a főszereplőknek. Felnőttként már sokkal több árnyalat, finomság vehető észre a sorok között, éppen ezért szívesen ajánlom középiskolától felfelé bárkinek, aki egy olyan könyvet szeretne olvasni, amelyet utána még hetekig lehet gondolkodni.