Főkép

Nick, Kurt és Dale, miután az ő fejeseik a „világ legrosszabb főnöke” verseny aranyérmesei voltak, eldöntik, hogy ők szeretnének lenni a legjobbak. A tévében bemutatják a különleges zuhanykabinjukat, majd másnap a kőgazdag forgalmazó, Bert Hanson megkeresi őket a termék jogaiért, sőt, meg is rendel egy tekintélyes mennyiséget, de az utolsó percben lemondja, úgyhogy a kabinok a fiúk nyakán maradnak, így a csőd közelébe kerülnek. Kitalálják, hogy elrabolják a mágnás egyetlen fiát és örökösét, hogy a váltságdíjból megmenthessék magukat – ekkor fordul érdekesen a történet, mert Rex is pont azt szeretné, hogy megleckéztessék az apját. Aztán persze semmi se úgy alakul, ahogy ők azt eltervezték…

 

A második film a fonalat pár évvel az első rész után veszi fel, nem is törődik azzal, hogy a főszereplőket bemutassa, viszont elmondja, hogy mi történt velük, mióta nem találkoztunk velük. Csakhogy maga a történet a keretei miatt – lennie kell förtelmes főnöknek, akit a három főszereplő meg akar leckéztetni – nem lehetett nagyon új, mégis a folytatás remekül építkezik az előzményéből. A főszereplőkön kívül epizódszerepekben feltűnik az anonim szexfüggő Julia Harris, Dale volt főnöke (Jennifer Aniston), Dave Harken, aki most a börtönből főnökösködik a fiúkon (Kevin Spacey) és Dean ’MF’ Jones, aki még mindig egy sötét lebujban üldögél, de most már egy saját cukrászdáról álmodozik (Jamie Foxx). Ezek a karakterek nem alkotják a szerves részeit a sztorinak: Julia és Dale kapcsolata mellékvágányként és poénforrásként szolgál, és ott folytatódik, ahol abbamaradt, míg Dean és Dave a maguk módján segítő szerepet játszanak, akik a kellő pillanatban jelennek meg, hogy a fiúkat kihúzzák a csávából.

 

Cserébe viszont három fő új karakterrel gazdagodik a kompánia: Bert Hanson, a simlis, tenyérbe mászó üzletember (Christoph Waltz), az elkényeztetett, de az üzletben háttérbe szorított fia (Chris Pine) és egy rendőrnyomozó (Jonathan Banks). Bert karakterét már a kezdetektől gyűlöli a néző lekezelő stílusa és Colgate-reklám mosolya miatt – ő képviseli egyedül a förtelmes főnököt, bár mi a címből többet vártunk volna; vagyis ő nem is igazán olyan főnök, mint az előző részben, mert nem lesz a fiúk felettese. Fia, Rex Hanson viszont igazi luxusgyerek: mindene megvan, de persze az atyai szeretetből nem jut neki sok. A színészgárdából kiemelkedik Waltz, aki kétszeres Oscar-díjashoz méltóan játssza a szerepét, sajnálom, hogy kevés jutott belőle nekünk. Banks pedig azért érdekes, mert arcra mindenki gengsztert látna benne, mégis itt a pandúr szerep jutott neki.

 

A főszereplő hármas – Jason Bateman, Jason Sudeikis, Charlie Day –, nos, türelem kell hozzájuk. Sudeikis és Day karaktere nagyon szeret egymással kiabálni, ami az elején még tűrhető, de az ötödik ilyen jelenet után úgy érzi az ember, hogy az időhúzás miatt szerepelnek csak annyit. Bateman, azaz Nick a nyugodt, megfontolt férfi, aki próbálja kordában tartani a két társát, de naná, hogy nem sikerül neki mindig; nagyon látszik rajta, hogy legszívesebben felpofozná a másik kettőt a ripacskodásba átcsapó kiabálások miatt. A karakterek (kimért férfi, nagycsaládos apa, örökifjú) viszont jók lettek, a színészek is ügyesen hozzák őket, de a kevesebb jóval több lett volna.

 

Sean Anders az emberrablós filmek paródiáját rendezte meg nekünk a műfaj minden sallangjával együtt. Vannak itt a vérig sértettek, akik a „gonosz” egyik családtagja elrablásával akarnak pénzt kicsikarni, újságból kivágott betűk, eltorzított hangok, pénzátadási szuperbiztos terv. Csakhogy ezek a vígjátéki keretek szerint balul sülnek el, vagy csak egy poénos megjegyzés erejéig jelennek meg. A vágó a pénzátadási terv bemutatásakor mutathatta meg, hogy mit is tud: a mozgalmas, éles vágások az ilyen témájú filmekből mondjuk ismerősek lehetnek a nézőknek. A zenék teljesen megfelenek napjaink trendjének, szép számmal akadnak popkulturális utalások, még Katie Perry „Roar” című száma is fontos eleme lesz ennek az utalásrendszernek.

 

Leginkább azoknak ajánlom a Förtelmes főnökök 2-t, akik látták az első részt, mert sok elem visszaköszön és az utalások is izgalmasak, de persze ezeken kívül is rengeteg új poén van, így önmagában is megállja a helyét. És habár nagyon nem ment messze az első résztől, mégse lett belőle egy Másnaposok 2 féle ismétlés. Csak kár, hogy pont a főnökök maradtak ki a filmből.