Főkép

Block már megint megcsinálta! Immár tizedik alkalommal találkozhatunk magyar nyelven Matthew Scudderrel (ráadásul a hazai megjelenés után nem kevéssel már a mozikba került a regényből készült film is Liam Neeson főszereplésével), nem is beszélve az egyéb sorozatairól (a Bernie Rhodenbarr és J. P. Keller történetek az utolsó részeket leszámítva már elérhetők nálunk is), és még mindig zseniális. Mert Lawrence Block nem egyszerűen jó krimit ír, ami talán egyszeri kikapcsolódásnak elmegy, hanem olyat, hogy rögtön az egész életművére fájni kezd a fogad, és képtelenség megunni – szerintem azon kevés szórakozató irodalmi szerzők egyike, akinek a könyveit sokáig fogják forgatni még a lelkes rajongók elkövetkező generációi is.

 

Matt Scudder, a félig-meddig legálisan magánnyomozóként dolgozó ex-alkoholista ex-zsaru ezúttal Kenan Khoury drogüzér feleségének elrablói után nyomoz, akikről hamar kiderül, hogy nem első alkalommal követtek el erőszakos bűncselekményt, csak újabban már arra is rádöbbentek, hogyan kereshetnek pénzt is mindezzel. Az ügy felgöngyölítéséhez Matt ezúttal segítséget is elfogad – egyrészt TJ-től, a néger utcakölyöktől, aki nyomozó szeretne lenni; másrészt pedig barátnőjétől, Elaine-től, aki call girlként keresi a kenyérrevalót.

 

Mi az, ami ennyire különlegessé teszi Block könyveit, köztük a Sírok közöttet is? A Betörő-könyvek könnyedségével szemben a Matt Scudder sorozat inkább fanyar, viszont emellett ugyanannyira szórakozató – csak másképp. Egyértelműen süt a műveiből, hogy a szerző egy rendkívül értelmes, intelligens férfi, remek humorral és jó meglátásokkal, ötletekkel. Egészen egyedi gondolatokkal találkozhatunk olvasás közben, minden alkalommal újra és újra képes meglepni, ezzel könnyedén kiemelkedik a tucat-krimik sorából. Regényeinek sajátos, utánozhatatlan hangulata és szokatlan karakterei vannak, aminek hatására mindez valami olyasmivé áll össze, amibe gyorsan belefeledkezik az ember.

 

Meg kell jegyeznem, hogy nagyjából Matt karaktere az egyetlen, akit a Sírok között filmben is egészen jól sikerült eltalálni (illetve még úgy általában a regény hangulatát is), de minden más tekintetben elég hervasztó lett a feldolgozás. Leginkább azért, mert a többi szereplőt rémesen elnagyolták, holott a regényben szinte minden karakter borzasztó szofisztikáltan fogalmaz, összetett mondatokban kommunikál, értelmes, gondolkodó lény – legyen ez az ex-alkholista Matt Scudder, a call girl Elaine vagy a drogüzér Kenan Khoury, előbb-utóbb mindenkiből előtör a filozófus. Mondhatnánk, hogy mindez a valóságban nem túl valószínű, de Block regényeiben mégis hitelesnek hat, és többek között ettől is lesznek annyira különlegesek – ezt elhagyva gyakorlatilag a lényeg veszik el. (Az egyik legfájdalmasabb például, hogy a filmben megvalósították azokat a jeleneteket, amik nem kevés szarkazmussal úgy szerepeltek a regényben, hogy „ha ez egy film lenne, akkor…” – azt hiszem, ebből már sejthető, mi is az alapvető probléma.)

 

Az eredeti regény 1992-ben jelent meg, így nem csoda, hogy a benne foglaltak a technikai fejlettség tekintetében igencsak elmaradnak a maitól – Matt számára például a fax léte jelenti a fejlődés még feldolgozhatatlannak tűnő csúcsteljesítményét. Az már a Betörő-sorozatot olvasva is egyértelművé vált, hogy a telefon mindig központi szerephez jut a nyomozás során: Scudder pont olyan lelkesedéssel és gyakorisággal tárcsáz, mint az imádnivaló Bernie Rhodenbarr, és nem kizárt, hogy neki is kialakult már a tárcsázóválla. Be kell vallanom, én különösen értékelem ezt a ma már elavultnak számító hátteret, mert egészen más gondolkodásmódot követel a nyomozótól megoldani egy bűntényt úgy, hogy nem kereshet rá bármire fél perc alatt az interneten, nem érhet el bárkit bármikor mobilon – kénytelen még azelőtt gondolkodni, mielőtt bárminek utánajárna, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban találhassa meg azt, amit keres. Nem állítom, hogy a modern nyomozóknak könnyebb dolga lenne, egyszerűen csak más problémákkal küzdenek, viszont Block ezzel együtt izgalmas és érdekfeszítő tudott maradni 2014-ben (és talán még később) is.

 

Számomra akkor tud igazán jó, egyáltalán érdekes lenni egy krimi, ha azon túl, hogy a krimi része rendben van (ez amolyan alapelvárás), fel tud mutatni valami ennél többet, valami mást is. Lawrence Block éppen ezért méltó arra, hogy a műfaj nagyjai közé soroljuk – remélem, minél többekhez eljutnak a művei, akiknek igényes, minőségi krimire fáj a foguk. Szerencsére az adott sorozatok kötetei szorosan nem épülnek egymásra, így bármelyikkel neki lehet fogni a Block-életműnek (nekem például ez volt az első Matt Scudder történet, amit olvastam), de talán érdemes mégis az elején kezdeni, hiszen úgyis olvasni akarod majd az összeset.