Éjjeli féreg (film)

A múlt héten két friss film zenéje, a Csillagok között és az Éjjeli féreg soundtrackje nyűgözött le. Mindkét alkotás valahol az emberről szól, ám míg az előbbi esetében azt láthatjuk, ahogy fajunk legyőzi eredendő természetét és meghódítja az űrt, addig az utóbbi éppen, hogy a bennünk rejlő sötétséget mutatja be. Lehúz bennünket a földre, belénk tapos, majd magunkra hagy a gondolatainkkal.

Lou Bloom furcsa személyiség: egy „self-made man”, aki folyamatosan képezi magát, és keresi azt, amiben jó tud lenni, mellette viszont egy ijesztő tekintetű férfi is, aki piti tolvajlásból keresi a kenyerét. Egyik este azonban megvilágosodik: egy közúti balesetnél megfigyeli, ahogy a sebesülteket és a rendőröket filmezik, s az egyik operatőrtől megtudja, hogy a televíziónak adják el a felvételeket. Hősünk látva ezt maga is belefog a bizniszbe, és sikeresnek bizonyul – a KWLA csatorna hírigazgatójával, Nina Rominával ütőképes csapatot alkotva egyre messzebbre merészkednek annak érdekében, hogy kiszolgálják a nézői igényeket.

Régen láttam ennyire zavarba ejtő filmet, ami rákényszerít, hogy egy majdhogynem szociopata főhős szemszögébe helyezkedjünk, és ha szurkolni nem is kezdünk neki, de azt sem engedi, hogy félrenézzünk. Lou Bloom kidülledő szemeivel és lenyalt hajával eleve képtelen elnyerni a szimpátiánkat, de ahogy hideg logikával használja fel a különböző tanfolyamokon tanult szövegeket – amikkel mi is dolgozunk nap, mint nap –, az az igazán ijesztő. Jake Gyllenhall remekül jeleníti meg ezt a férfit, mesteri például az a jelenet, ahogy sarokba szorítja az idősödő hírigazgatót, akit gyakorlatilag a nézettség határoz meg; de a figura apró reakciói is hitelesek. Mellette Rene Russo is jól hozza karakterét, egyszerre szexi és kétségbeesett, de mégsem egyértelműen beteg, mint a főszereplő (szerintem a legtöbb ötvenes színésznő ölni tudna egy ilyen összetett karakterért).

Ezen a két szereplőn keresztül bomlik ki a média és a televíziózás minden sötét titka, mert részben erről is szól ez az alkotás. Hogyan alakítja a tévé mindennapi életünket, a híreken keresztül miként befolyásolják azt, hogyan látjuk világunkat. Az egyik legerősebb jelenetben Rene Russo figurája fülhallgatón keresztül instruálja a műsorvezetőket, miként konferáljanak fel egy gyilkosságról készült felvételt, hogy az a legjobban hasson a nézőkre, kiemelve, megerősítve bizonyos kifejezéseket azért, hogy minél magasabbra emelkedjen a nézettség. Itt már nem számít a morál és az igazság, csak az, hogy minél többen kapcsoljanak a csatornára – ahogyan ezt a másik, még kicsit idealista hírigazgató meg is tapasztalja.

A film egyébként lesújtó képet alkot a nézőkről, rólunk is. Hiszen nekünk van lehetőségünk arra, hogy a távkapcsolónkkal állást foglaljunk arról, mit is akarunk nézni. A határaink egyre kitolódnak; ha erőszakról van szó, egyre szélsőségesebbé válunk; kell a vér, a sokkoló jelenetek. Persze, megfordult a fejemben, hogy ez kicsit a tyúk és a tojás problémája: vajon a nézői igények alakítják a híradókat, vagy a hírek az igényeket? Habár a kérdésre nem tudok felelni, ez nem kisebbíti a mi felelősségünket, hiszen mi is lehetőséget adunk a Lou Bloomhoz hasonló amorális alakoknak arra, hogy megtalálják a számításukat.

A mozi legnagyobb erénye, hogy mindezen dolgokról nem szájbarágósan mesél, hanem észrevétlenül éri el, hogy elgondolkozzunk. Ebben nagy segítségére van az is, hogy mind a zene, mind a fényképezés remek hangulatot teremt: az Angyalok városa a Drive óta nem mutatta meg ilyen emlékezetesen az arcát, noha most nem olyan csodásnak, hanem inkább rémisztőnek látjuk az éjszakai fényben úszó várost. Mikor felgyúltak a fények a vetítőben, legszívesebben káromkodtam volna. Itt nem volt feloldozás, nem volt erkölcsi győzelem, a világ halad tovább a maga útján. Egész hazaúton elemeztük a látottakat, és nem jutottunk dűlőre. Ugyan tökéletesnek nem mondanám a filmet, voltak gyengébb pillanatok, de az az élmény, amit ez az igazán okos, felnőtteknek szóló mozi nyújtott, erősebb volt a hibáknál. Hiteles és hatásos pillanatok, intelligens forgatókönyv, kiváló színészek - ez az Éjjeli féreg.