Elīna Garanča: Meditation (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2014. 11. 17.
Elīna Garanča számos – hagyományosnak mondható, azaz romantikus felfogású, valamint historizáló, régizenés – operában megmutatta már kivételes drámai és énekesi képességeit. Ám a komplett produkciók többnyire a karmesterek és rendezők elképzeléseit tükrözik. Ha egy művész valódi arcára, legbelső világára vagyunk kíváncsiak, érdemesebb a tematikus válogatásaikra koncentrálni. Mint amilyen a lett mezzoszoprán legújabb albuma, a vallási ihletésű műveket tartalmazó Meditation. Vallásosságon azonban nem kizárólag a keresztény hagyomány értendő, Garanča honfitársának, Uģis Prauliņšnak vidámabb hangulatú műve ugyanis nem valamely egyház tanításainak vagy tradícióinak hangokba öntése, hanem egyfajta panteista örömzene, amelyből teljességgel hiányzik bármiféle szenvedés és pátosz, a maga módján mégis magasztos és áhítatot sugalló. Ezt is figyelembe véve a legtöbbet nyilvánvalóan a művek kiválasztása árulja el a koncepcióról.
Allegri Misereréjét valójában eszembe sem jutna nem régizenés interpretációban meghallgatni. A romantikus értelmezési mód szükségtelenül feldúsítja a hangzást, a kelleténél jóval nagyobb kórussal szólaltatja meg ezt az alapvetően bensőséges kompozíciót, hiszen itt sokkal fontosabb a szólamok szövete, a darab textúrája, mint a karének ereje. Ennek ellenére hamar megszokható, hogy úgy mondjam, érvényes interpretációt hallhatunk, amely tökéletesen illeszkedik az átfogó elképzelésbe. Ahogyan Mozart „Laudate Dominum”-a is, amelyet, ha nem figyel eléggé oda az ember, első hallásra talán nem is Mozarttal azonosítana. Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy a salzburgi zseniből nem hiányozott az operai megoldások iránti hajlam és vonzódás, vagyis nehezen megkérdőjelezhető az efféle, nagyromantikusokat idéző megvalósítás mögötti alapelgondolás.
Mert hiszen az egész albumra rányomja a bélyegét az olasz és francia tizenkilencedik század. A határozottan felemelő darabok közé tartozik úgy Gounod két csodálatos szerzeménye, mint Bizet-nek a szerzőre jellemzően méltóságteljes, ünnepélyes melódiákból összeálló „Agnus Dei”-je. A Mascagni Parasztbecsületéből kiemelt és átdolgozott kórus és szimfonikus intermezzo természetszerűen nagy formátumú operai kompozíció, Puccini orgonával kísért „Salve Reginája” viszont kellemesen intim hangulatú, miközben a szerzőre jellemző dallami építkezés úgyszintén felfedezhető benne. Ráadásul kellemes nem dalszínházi alkotást is hallani az előző századforduló valószínűleg legnagyobb hatású operaszerzőjétől. A leginkább balettzenéjéről ismert Adam „Cantique de Noël”-je ugyanakkor azon művek közé sorolható, amelyeket szinte mindenki ismer, hiszen rengetegszer hallott már, viszont nem tudná megmondani, hogy kihez kapcsolható. A karácsonyi ének talán túlságosan is fülbemászó, az ellenben tagadhatatlan, hogy valamiért mégiscsak megfogja az embert, és valóban ünnepi hangulatot teremt.
Az album fénypontjainak ennek ellenére a kortárs kompozíciókat érzem. Prauliņš már említett darabja világ- és filmzenés ihletettsége, valamint eredetileg hatalmas előadói apparátusnak szánt, nagyszabású, zúgó-hömpölygő sodrása miatt oly megkapó, míg a szintén lett Vasks két rövid kórusművéből tényleges, mélyen átélt vallásosság árad, és visszafogottságuk, intimitásuk ad különös hitelességet nekik. Gomez spanyol nyelvű „Ave Maria”-ja ugyancsak tagadhatatlanul mai, pontosabban késő huszadik századi, és népies, már-már populáris dallamfordulataival lopja be magát a hallgató szívébe.
Mindebből talán kitűnik, hogy a Meditations gondosan felépített, egységes felfogású album, amely úgy az énekesnőről, mint a vele együttműködő karmesterről rendkívül sokat elárul a művészetüket illetően. Kétségkívül eleve értékes válogatás, ám azzal, hogy viszonylag ritkán hallható és rögzített kompozíciók is bekerültek a művek közé, még inkább a komolyzenei gyűjtemények nélkülözhetetlen darabjának tekinthető.
Előadók:
Elīna Garanča – mezzoszoprán
Latvian Radio Choir
Deutsche Radio Philharmonie Saarbrücken Kaiserslautern
Karel Mark Chichon – karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Charles Gounod: Sanctus
2. Charles Gounod: Repentir (O Divine Redeemer)
3. Uģis Prauliņš: Dievaines
4. Pietro Mascagni: Regina coeli laetare
5. Pietro Mascagni: Ave Maria
6. William Gomez: Ave Maria
7. Wolfgang Amadeus Mozart: Laudate Dominum
8. Georges Bizet: Agnus Dei
9. Giacomo Puccini: Salve Regina
10. Adolphe Adam: Cantique de Noël (O Holy Night)
11. Pēteris Vasks: Dusi dusi
12. Pēteris Vasks: Paldies tev vēlā saule
13. Gregorio Allegri: Miserere
14. Vladimir Vavilov / attr. Guilio Caccini: Ave Maria