Főkép

Azt hiszem, Overkill ügyben javíthatatlan vagyok, én még mindig azt várom, hogy a The Years of Decay albumhoz mérhető produkciót tegyenek le elém. Szerintem az a lemez hibátlan teljesítmény volt, változatos, ötletdús, izgalmas, okos, mégis zsigeri – nem véletlen, hogy ezzel lettek igazán népszerűek. Azóta eltelt rengeteg év, és bár csináltak pár jó lemezt, valamiért sosem sikerült ezt a bizonyos 1989-est felülmúlni, vagy akár csak elérni ezt a szintet. Ettől függetlenül számomra még mindig esemény egy új Overkill album megjelenése: van abban valami megnyugtató, hogy még mindig léteznek, és nem csupán a múlt emlékeiből élnek, hanem ma is aktívan művelik a zeneszerzést. Ettől függetlenül első hallásra a White Devil Armory nem nyerte el a tetszésemet, mert gyakorlatilag egymásba mosódtak a nóták, mintha ugyanazt játszanák ötven percen keresztül. Úgy gondoltam, hogy ennél azért sokkal jobb zenészek alkotják ezt a felállást, ezért pár nappal később újra végighallgattam az egészet, és azóta visszatérő vendég a lejátszómban.

 

Az már elsőre feltűnt, milyen jól sikerült a keverés, minden hangszer tisztán, arányosan szól, hallgatás közben az első jelző, ami eszembe jutott a zenéről, az a „modern” volt, de rögtön ezután az erőteljes, izmos megszólalás következett. Nem emlékszem, mikor szólt utoljára ennyire lehengerlően egy Overkill lemez – ezt azért hangsúlyozom, mert korábban azért nem volt mindig ennyire penge a produceri munka. Helyenként a zenei megoldások (Bitter Pill) a ’89-es lemezt idézik, szóval pár hallgatás után felülbíráltam első az benyomásomat, és arra jutottam, hogy ez egy remek ’Kill album - nem is értem, elsőre hogy nem tűntek fel ezek a gyöngyszemek. Biztos vagyok benne, hogy legalább három-négy tételt rendszeresen játszanak majd a koncerteken, mert egyértelműen ott a helyük a klasszikus dalok mellett.

 

 

Nem állok neki egyesével a dalok kivesézésének, sokkal fontosabbnak tartom, hogy az együttes nem rutinból készítette el az új albumot, nyomát sem érzem annak a fásultságnak, ami sajnos egy-két kortárs ténykedését manapság jellemzi. Nem, a ’Kill szemlátomást, illetve fülhallomást tele van energiával, és helyenként nem hiányzik belőlük egy kis indulat, egy kis düh sem. Az énekest biztosan nem hívják meg egyetlen szalagavató bálra sem, miként a mulatós tévéműsorok sem rájuk épülnek majd. Jut eszembe, van abban valami bámulatos, hogy a rákot és a stroke-ot túlélve Ellsworth még mindig így énekel, és dacára az éveknek, nem kopott a hangja. Azt persze készséggel elismerem, hogy nem mindenkinek jön be ez a csillárszaggató hangfekvés, de nekem semmi bajom sincs vele.

 

Zeneileg az album kellőképpen változatos, van itt punk himnusz (ez nem újdonság, hiszen korábban is írtak hasonló nótát), speedes száguldás, vérbő thrash – egyszóval minden, amiért az ember Overkillt hallgat. A ritmusszekció szerintem hibátlan, nem tudom, ki hogy van vele, de D. D. Verni időnként olyan húzást képes produkálni, amit sajnálatosan ritkán hallok metal lemezeken. De említhetem a rájuk jellemző tempóváltásokat, és persze a két gitárosban rejlő lehetőségek kihasználását. Persze elfért volna ezen a korongon is egy „E.N.D.” – úgy tűnik erre már nem kerül sor.

 

 

A lemezt hallgatva tehát megnyugodtam: az Overkill él, virul és továbbra is élvezetes muzsikával örvendezteti meg rajongóit. Már csak az van hátra, hogy élőben lássam őket, és kiderüljön, mire képesek a színpadon.

 

A zenekar tagjai:

Bobby „Blitz” Ellsworth – énekes

D.D. Verni – basszusgitár

Dave Linsk – gitáros

Derek „The Skull” Tailer – gitár

Ron Lipnicki – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. XDM

2. Armorist

3. Down to the Bone

4. PIG

5. Bitter Pill

6. Where There’s Smoke

7. Freedom Rings

8. Another Day to Die

9. King of the Rat Bastards

10. It’s All Yours

11. In the Name

 

Diszkográfia:

Feel the Fire (1985)

Taking Over (1987)

Under the Influence (1988)

The Years of Decay (1989)

Hello From the Gutter (1990) koncert

Horrorscope (1991)

I Hear Black (1993)

W.F.O. (1994)

Wrecking Your Neck (1995) koncert

The Killing Kind (1996)

From the Underground and Below (1997)

Coverkill (1999) feldolgozásalbum

Necroshine (1999)

Bloodletting (2000)

Wrecking Everything (2002) koncert

Overkill: Wrecking Everything – Live (2002) koncert DVD

Extended Versions (2002) koncert

Killbox 13 (2003)

ReliXIV (2005)

Immortalis (2007)

Live at Wacken Open Air 2007 (2008) koncert DVD

Ironbound (2010)

The Electric Age (2012)

Overkill: White Devil Armory (2014)