Főkép

Az Opeth az ősz krónikása. Október gyászéneke és november siratója. A zene a mély, avarral teli völgyekben megült ködből táplálkozik: rég halott barátok hátrahagyott tárgyaiból, meg az ablaküvegen matató esőujjak kopogásából. „You told me not to wait, unless you could wait forever”, vagyis „Azt mondtad ne várjak, hacsak nem tudok a végtelenségig várni” – énekli Mikael Åkerfeldt frontember a nyitó „Eternal Rains Will Come”-ban, közben pedig arra gondolok, mennyire örülök, hogy mégis vártam, és hogy nem kellett az örökkévalóságig várnom. Mert ezzel a lemezzel úgy érzem, a zenekar sokévnyi kóborlás után ismét révbe ért, de legalábbis meglátta a sötét vizek felett utat mutató fénynyalábot.

 

Számomra ugyanis a svédek magnum opusa a Deliverance/Damnation páros, a Pale Communion pedig olyan, mintha az egyenes ági leszármazottja lenne az utóbbinak, legalábbis hangulatilag, miközben zeneileg továbbra is magában foglalja azokat az erényeket és új hatásokat, amiket az Opeth az utóbbi években magára szedett (azon már ugye senki nem lepődik meg, hogy a death-es hörgés teljes egészében hiányzik a lemezről?). Így nem múltidézés, hanem igazi továbblépés a 2014-es album, amin nincsenek olyan szét- és sehova nem tartó tételek, mint a Watersheden (amit viszont már csak a csodálatos „Burden” miatt is bőven megérte elkészíteni), és felesleges, a ’60-as és ’70-es évek obskúrus rock bandáit idéző művészkedések, mint a Heritage-en. Vagyis vannak, de mindvégig a dalokat, mint egyéni kompozíciókat és az áradó dallamosságot szem előtt tartva. Persze a King Crimson és a Jethro Tull szelleme továbbra is ott lebeg a témák felett, de Opeth-ék mindent átszűrnek a saját hamuszürke szűrőjükön, így a végeredmény összetéveszthetetlenül egyéni lesz.

 

Ha egy elemet kellene a Pale Communionhoz társítanom, az biztos, hogy a víz lenne. Åkerfeldt minden számban véget nem érő, mindent elmosó esőket, lassan elhaló vízfodrokat, a folyóban lebegő testeket és a viharban örök álomra térő gyerekeket vizionál. De ennek a víznek nemcsak a pusztító, hanem a tisztító erejét is megismerhetjük, mert a dalok legtöbbje tényleg olyan, mint egy korty friss víz, és ez a megszólalásukon is érződik: a sok agyonkompresszált, a hangerőt középpontba helyező metalalbum után nagyon jól esik egy ilyen, finomságokkal teli, élő és klasszikus produkcióval készült (de emiatt igazán csak fülhallgatóval vagy audiofil cuccal élvezhető) lemezt hallgatni. Az ihletettség pedig minden szerzeményen tetten érhető: a hangszeres játék nagyon természetes, organikus, és a dalokban mindig akad valamilyen vezérfonal egy-egy dallam formájában, ami összefogja és vezeti a témákat.

 

Az egyes tételek elemzésébe most nem mennék bele túl részletesen, mert szerintem a Pale Communion egyben hallgatva mutatja meg igazán az erényeit, de a már említett „Eternal Rains Will Come” mellett (ami az elmúlt évek legszebb Opeth dala) muszáj szót ejteni a „Moon Above Sun Below” sokrétű, egymásba fonódó zenei részeiről, amik végül csodás katarzisban teljesednek ki („There is no help, only circles on the water”), valamint a „Voice of Treason”-„Faith in Others” kettősről. Előbbiben szimfonikus zenekar alkalmazásával sikerül furcsán tompa feszültséget elérniük Åkerfeldtéknek, amit aztán megfejelnek egy kis latinos gitározással és dupla lábdobbal, hogy a végén megint egy olyan nagy ívű, felszabadító lezárást dobjanak be, amit utána már csak a „Faith in Others” „Ending Credits”-re emlékeztető világa tud szépen lecsengetni.

 

Nagyon bele lehet feledkezni a Pale Communionba, legyen szó akár az édes-bús szövegekről, a kiváló hangzásról, ami olyan, mintha egy rég elromlott fadobozos öreg rádióból szólalna meg, vagy a hangulatról, ami nagy koraesti erdei sétákra csábítja a hallgatót. És én mindenkit erre is buzdítanék: vigye el egy nagyobb magányos túrára az új Opeth-et, szívja be mélyre a csípős, füsttől édeskés levegőt és közben figyeljen jól az ősz zenéjére.

 

A zenekar tagjai:

Mikael Åkerfeldt – ének, gitár

Fredrik Åkesson – gitár, vokál

Joakim Svalberg – zongora, billentyűk, vokál

Martín Méndez – basszusgitár

Martin Axenrot – dobok, ütőhangszerek

 

Az lemezen elhangzó számok listája:

1. Eternal Rains Will Come

2. Cusp of Eternity

3. Moon Above, Sun Below

4. Elysian Woes

5. Goblin

6. River

7. Voice of Treason

8. Faith in Others

 

Diszkográfia:

Orchid (1995)

Morningrise (1996)

My Arms, Your Hearse (1998)

Still Life (1999)

Blackwater Park (2001)

Deliverance (2002)

Damnation (2003)

Ghost Reveries (2005)

Watershed (2008)

Heritage (2011)

Pale Communion (2014)