Mekong Delta: In a Mirror Darkly (CD)

Lassan harminc éve van a pályán a progresszív thrash metal egyik legismertebb képviselője – már amennyiben beszélhetünk egyáltalán ismert prog thrash csapatokról, hiszen sokan a stílusirányzat létezéséről sem tudnak. Ez az anyag sem hozza meg a csapat széleskörű ismertségét, ugyanis bár a minőségével semmi probléma, de a befogadhatósággal annál inkább. Ha egy átlagos prog metal lemezt ötször kell meghallgatni ahhoz, hogy rendesen „megemésszük”, egy Mekong Delta lemeznek még egyszer annyi esélyt kell adni. Amit persze meghálál, de nem mindenkinek van türelme a gyémántcsiszoláshoz.

 

A kezdetben külhoni álnevek mögé bújó német együttest 1985-ben alapította Ralf Hubert („Björn Eklund”) basszusgitáros. Több ismert német rockzenész megfordult a csapatban: még a demók időszakában játszott itt Peavy Wagner, a Rage frontembere, de dobolt a csapatban Uli Kusch és a leginkább a Stratovariusban ismertté vált Jörg Michael is. Meglehetősen gyakran változott a felállás, a stabilitást maga Hubert jelentette. A jelenlegi gárda 2008 óta van együtt, azóta az In a Mirror Darkly a harmadik stúdiólemez.

 

A Mekong Delta zenéjét nem könnyű leírni, annyira egyedi. Ha mindenképpen másik csapathoz akarjuk hasonlítani, a Psychotic Waltzot lehet megemlíteni, különösen a Mosquito korszakbelit. Kemény, agresszív zene, de nem durva, hörgés helyett tiszta ének jellemzi, és bár nem jellemzők rá a sikolyok, a dallamok mégis belevágnak az ember agyába. Semmi esetre sem javaslom fejfájás-csillapítónak a banda lemezeit, mint ahogy antidepresszánsnak is csak mérsékelten alkalmasak: fájdalom és túláradó pesszimizmus jellemzi a dalokat, de hát nem is szólhat minden zene az élet napfényes oldaláról. Érdemes még említést tenni a Mekong Delta klasszikus zenei hatásairól. 1996-os, Pictures at an Exhibition című lemezükön a hasonló, Egy kiállítás képei című Muszorgszkij-művet dolgozták fel, de egyébként sem ritkák a számokban a komolyzenére hajazó elemek.

 

In a Mirror Darkly, azaz „Tükör által homályosan”, idézi a Korintusi levél szavait a cím. Több szám is ötletet merít a zsidó-keresztény mitológiából, így a „The Armageddon Machine” akár az Antikrisztus monológjaként is felfogható, a „Mutant Messiah” pedig a megváltás iránti kétséget fejezi ki. Az alig háromnegyed órás album mintegy 7 perces instrumentális felvezetővel nyit (de végig a progresszív metalhoz illő, meglehetősen hosszú dalok váltják egymást), és itt érdemes megjegyezni, hogy a teljes lemez – ez más Mekong Delta-anyagokról is elmondható – megállná a helyét a vokálok nélkül is. A már említett „The Armageddon Machine” igazán zúzós nóta, keménységben a korai Savatage anyagokkal vetekszik, csak éppen Erik Grösch többet cifrázza a gitárral, mint az első Sava’ lemezeken Criss Oliva. A lemez legkiemelkedőbb száma a „The Silver in God’s Eye”, s ugyan ez a lemez legrövidebb darabja, mégis itt érződik leginkább monumentálisnak a hangzás. Olyan ez a nóta, mintha a Psychotic Waltz és a Nevermore legjobb pillanatait egyesítettük volna egy produkcióvá, ráadásul ezúttal – iménti szavaimat némileg meghazudtolva – az éneké a főszerep.

 

A „Janus” tempójában gyorsabb, egyúttal nyomasztóbb szám, a vokálok kimondottan kísértetiesek. Az „Inside the Outside of the Inside” az album második instrumentális dala, amelyben a gitár valósággal verseng a ritmusszekcióval. A „The Silver in God’s Eye” mellett számomra ez a lemez legerősebb momentuma, de ebben az is benne lehet, hogy Martin LeMar hangja ugyan képzett, de kellemesnek mégis csak nagy jóindulattal nevezhető. A „Hindsight Bias”-ban talán még erőteljesebb a Nevermore párhuzam, noha természetesen inkább Warrel Dane-ék meríthettek ihletet a Mekong Delta zenéjéből, mint fordítva.

 

Szokás a lemezeket valamilyen pozitív kicsengésű, erőteljes számmal zárni – ezúttal a „Mutant Messiah” erőteljesnek ugyan mondható, pozitívnak viszont semmi esetre sem. Itt sem hiányzik persze a zenészek virtuóz technikája, de a lemez egészéről elmondhatjuk, hogy kevés metalrajongó érett meg ennek élvezetéhez. Erős albummal van tehát dolgunk, azonban sok hallgatás kell ahhoz, hogy felfedezzük vagy legalábbis megsejtsük a benne rejlő zsenialitást. Ami persze a befogadásához még mindig nem biztos, hogy elég.

 

Az együttes tagjai:

Martin LeMar – ének

Ralph Hubert – basszusgitár

Erik Adam H. Grösch – gitár

Alex Landenburg – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Introduction & Ouverture

2. The Armageddon Machine

3. The Silver in God’s Eye

4. Janus

5. Inside the Outside of the Inside

6. Hindsight Bias

7. Mutant Messiah

 

Diszkográfia:

Mekong Delta (1986)

The Music of Erich Zann 1988

The Principle of Doubt (1989)

Dances of Death (and Other Walking Shadows) (1990)

Live at an Exhibition (koncert, 1991)

Kaleidoscope (1992)

Classics (válogatás, 1993)

Visions Fugitives (1994)

Pictures at an Exhibition (1996)

The Principle of Doubt (Ambitions) (válogatás, 2005)

Lurking Fear (2007)

Wanderer on the Edge of Time (2010)

Intersections (2012)

In a Mirror Darkly (2014)