Főkép

Azt hiszem, A fantom, Robert Ludlum regénye az egyik legvitatottabb azok közül a könyvek közül, amelyekből valaha is film készült. Ilyen esetben általában kétféle meggyőződés szokott általánossá válni. Egyesek szerint a film sokkal rosszabb, mint a könyv; nem méltó a szerzőhöz, a műhöz; olyan alapvető cselekményelemek vagy szereplők hiányoznak belőle, amelyekről szinte elképzelhetetlen, hogy is maradtak ki; és a többi, és a többi. Mások szerint pedig itt, most, ez egyszer csoda történt, és a film pont olyan jó lett, mint a könyv; legfeljebb egy kicsit más megoldást alkalmazott itt-ott, de az ugyanolyan pazar, mint amit a könyvből felváltott; egyszóval: teljes a siker. Ezzel szemben A fantomról – legalábbis magyar véleményeket olvasva – mintha az a kép alakult volna ki, hogy nem olyan jó, mint a film. Lassabb menetű, kevésbé emeli meg az olvasója adrenalinszintjét, helyenként túl romantikus (vagyis nem kőkemény), szóval: még jó, hogy filmen valaki megcsinálta azt jól, amit Robert Ludlum "elrontott".

 

Nos, elolvasva A fantomot, bizton mondhatom, hogy ez egyáltalán nem igaz. Már csak azért sem, mert a 2002-es A Bourne-rejtély cselekményén annyit változtattak, hogy szinte csak kiindulópontjában és más apróbb nyomokban emlékeztet az eredeti regényre. Így aztán nincs mit mihez mérni. A Bourne-filmek legendássá váltak a maguk módján, teljesen új utakra terelték az akciófilm-készítést (különösen a második résztől kezdve), és nagyon jó őket nézni, rendben. Ettől azonban még Robert Ludlum az marad, aki (például a zseniális filmek ihletője), regényei pedig pontosan ugyanúgy megállják a helyüket, mint tették, mielőtt még Matt Damon először amnéziás lett volna.

 

Egyébként az 1980-as A fantomból már akkor létezett film, amikor először megjelent nálunk. 1988-as a magyarul is elérhető, s véleményem szerint határozottan jó, sötét és paranoiásan izgalmas film, a főszerepben Richard Chamberlainnel, amely – meglepő módon – A Bourne-rejtély címet kapta. Ezek után nem értem, miért kellett mégis egy teljességgel légből kapott magyar címhez ragaszkodni az alapmű 1989-es első kiadásánál és a folytatásoknál is. Így lett A Bourne-rejtély A fantom (későbbi kiadásában pedig Fantom), a Bourne hatalma A fantom visszatér, A Bourne-ultimátum pedig A fantom ultimátuma (majd Ultimátum), addig, míg végül a kiadó úgy nem határozott, hogy visszaadja a könyveknek méltó nevüket. A fordítások azonban azonosak: tehát aki még nem tudta beszerezni A Bourne-rejtélyt, nyugodtan megveheti helyette A fantomot is.

 

És akkor - beléphet a többé-kevésbé ismert alapszituációba. Ájult és sebesült férfit mentenek ki a tengerből egy kis francia halászfalu partjainál. A falu orvosa meggyógyítja a sebeit, de az amnéziáját nem tudja megszüntetni. A férfi nem emlékszik a nevére, nem tudja, hogyan és miért sebesült meg… Semmi sincs, ami nyomra vezesse, csak hogy plasztikai műtétet hajtottak végre az arcán; hogy remekül lát, mégis sokáig kontaktlencsét viselt; hogy legalább három nyelven beszél; és hogy a csípőjébe beültettek egy filmdarabkát, melyen egy svájci bankszámlaszám olvasható – a saját kézírásával. Vajon ki lehet ő? Ki lehet a férfi, aki Jason Bourne névre nyitott számlát? Kiderül a regényből.