Főkép

Néha még nekem is vannak hercegnős/tündéres napjaim, bár már jócskán kinőttem ebből a korból. Ilyenkor nem vágyom kortárs szépirodalomra vagy klasszikus regényekre, inkább egy könnyed mesekönyvre – ráadásul kísérletnek sem utolsó; lopva körbe szoktam nézni a metrón vagy a buszon: vajon hogyan reagál rá a környezetem, ha egy rózsaszín fedeles gyerekkönyvet veszek elő a táskámból. Legutóbb néhány furcsa, már-már gyanakvó tekintetet leszámítva nem is történt semmi extra, úgy látszik, csak mérsékelten sokkoltam vele a környezetemet.

 

Ha valaki követni szeretné a példámat, vagy csak egy kis nosztalgia kerítette hatalmába, akkor szívesen ajánlom hozzá a Napraforgó Könyvkiadónál megjelent Rozi és a különleges kívánság (A tündértövis meséi sorozat első kötete) című könyvet. Mert tündérek igenis léteznek, csak mi nem látjuk/láthatjuk őket. Ebben a mesében mindjárt néggyel is megismerkedhetünk közelebbről: Rozi, Pipacs, Mézi és Flóra bár jó barátok, teljesen különböző a személyiségük. Még nagyon kicsik, de már alig várják, hogy felnőjenek és szárnyat bonthassanak – addig marad a szitakötőkön és madarakon való repülés, mint tömegközlekedési megoldás. A négykötetes sorozat nyitó darabja Rozi vizsgájáról és tündérré válásáról szól.

 

A könyvet olvasva igazi kis mesevilágba csöppenhet az olvasó, ahol a Tündérkódex szigorú szabályai uralkodnak: ez a hely nem más, mint a tündértövisfa, ahol a tündérek és kis sárkánykáik élik nem mindennapi életüket, mi pedig megismerhetjük őket, igazán érzékletes, színes-szagos leírások alapján. A tündérek valójában a természet őrei, vigyázzák a rendet, segítenek a növényeknek a növekedésben. Egy napon azonban Aliz, egy kislány véletlenül meglátja Rozit és a segítségét kéri. Bár a Tündérkódex szigorúan tiltja, a kistündér mégis vakmerő tettre szánja el magát…

 

Nagybetűvel, szellősen szedték a könyvet, így az alsósok is könnyebben olvashatják, ráadásul a lapok jó minőségűek, vakítóan fehérek. Tényleg öröm kézbe venni. Ami engem egy kicsit mégis zavart (igen, tudom, költséghatékonyabb így), hogy a képek fekete-fehérek. Próbáltam azt az ideológiát elfogadni, hogy így kettő az egyben lett a könyv, hiszen olvasni is lehet, meg színezni is, de valahogy mégsem vagyok teljesen meggyőzve. Ez pont az a varázslatos világ, amit olyan jó lenne teljes pompájában látni, minden árnyalattal, virágszirommal és csillámos tündérszárnnyal együtt. Ennek ellenére ajánlom a kisgyerekeseknek – esti felolvasáshoz tökéletes, de azoknak is izgalmas olvasmány lehet, akik csak most kezdik felfedezni az önálló olvasás csodáját.