Főkép

„A Magnum a gondolkodás közössége, közös emberi tulajdonság, kíváncsiság a világban zajló dolgok iránt, valamint tiszteletben tartása annak, ami éppen történik, és a vágy ezek vizuális leírására.” (Henri Cartier-Bresson)

 

Kicsit ugyan már későn írok erről a kiállításról, de talán még időben ahhoz, hogy aránylag sok ember kapjon kedvet a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (Capa Központ) – melynek célja a világhírű magyar fotográfia népszerűsítése, a fotózás önálló művészeti ágként való magyarországi elismertetése – és a Mai Manó Ház meglátogatására. A központban a már eddig is húszezres tömeget vonzó Magnum Photos - Kontaktok, a házban pedig a Magnum Photos - Elsők című kiállítás tekinthető meg.

 

A Magnumot, az első független fotóügynökséget öt fotográfus (Robert Capa, David Seymour, Henry Cartier-Bresson, George Rodger és William Vandivert) alapította 1947-ben; az alapötletet a társaság „jolly jokere” és a központ névadója, maga Robert Capa adta. Az ügynökség fotósai erős egyéni látásmóddal rendelkeznek, amolyan krónikások, akik az emberek, események, terek és személyiségek sablonmentes, művészi, ám tudósítói megjelenítői. A Magnum Photos - Kontaktok (Magnum Contact Sheets – avagy a Magnum Kontaktívek) című vándorkiállítását 2013-ban mutatták be először.

 

A Magnum Photos - Kontaktok kiállítás alapját a fotóügynökség kontaktképei adják, melyek által betekintést nyerhetünk az ügynökség fotósai és az alapító tagok képei mögött meghúzódó alkotói- és döntéshozatali folyamatokba is. Ez azért érdekes, mert számos fénykép vált az évek során ikonikussá – többek között politikusokról, meghatározó politikai eseményekről, világhírű zenészekről, színészekről, és felkavaró életképekről (börtönök, ideggyógyintézetek, nyomornegyedek a világ több részéről stb.) készült képsorozatok fotókivonatait, kontaktlapjait tartalmazza a tárlat. A nyers erő, a nyitottság, a félelemkeltés, az elrettentés, az egyszerűség, a bonyodalmak és a másság hol torzan, hol naturálisan jelennek meg a képeken, az ember összes érzékét megmozgatva, persze a szemen keresztül juttatva el azt a rengeteg információt az agyunkba és onnan tovább, melyeket ezek a kiemelkedő bátorságú és tehetségű fényképészek néha az életüket kockáztatva tártak fel előttünk. Csak utólag tudtam meg én is, hogy közülük sokan a harcmezőn, vagy egyéb, számunkra értelmetlen, számukra munkakörülmények között haltak erőszakos halált.

 

A Mai Manó Házban megtekinthető Magnum Photos - Elsők című kiállítás még előttem áll, de semmi kétség nem fér hozzá, hogy a héten ezt a hiányosságot is pótolni fogom, elmegyek megnézni. A gyűjtemény fotói között olyan, nemrégiben felfedezett, több mint ötven évig az innsbrucki Francia Intézet pincéjében rejtőzködő képek (szintén a Magnum ügynökség nyolc neves tagjának különböző földrészeken, tájakon készített fotói) is megtekinthetők, melyeket a publikum ezen a tárlaton láthat először.

 

Az ügynökség egyébként ma is létezik és büszkén viszi tovább, illetve ápolja „ősei” örökségét a jövő generációi számára, mintegy dokumentálva korunk, századunk katasztrófáit, háborúit és a jelen emberének ezeregy változó arcát – és ezért mi hálásak lehetünk.

 

A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Capa Központban majd egy hónappal tovább, 2014. szeptember 21-ig látható a Magnum Photos - Kontaktok című kiállítás, míg a Mai Manó Házban egészen október 5-ig nézhetik meg az érdeklődők az Magnum Photos - Elsők című tárlatot. Különleges szerencse és köszönet ezért a szervezőknek, hiszen ritkaság, hogy egy országban, ilyen közel egymáshoz, egy időben látható a két gyűjtemény, hiszen útjukat ezek után is külön, különböző országokban folytatják. Aki teheti, használja hát ki a lehetőséget, és menjen, tekintse meg a földkerekség talán leghíresebb fotóügynökségének szenzációs kiállításait!