Sziget Fesztivál 2014 - összefoglaló
Írta: Mezei Attila | 2014. 08. 20.
Ha azt kérdezik, hogy jó vagy rossz volt-e az idei fesztivál és egyszavas választ várnak tőlem, akkor azt mondom, hogy „jó”. Persze bővebben kifejtve a dolog ennél nagyságrendekkel árnyaltabb, mert korántsem volt minden mindig tökéletes. Akadt pár dolog, amin változtatni lehetne vagy kellene, és van, ami meg tök jó volt így.
Tavaly is keseregtem már rajta, hogy a keményebb zene (hard & heavy) egyre kevésbé van jelen. Oké, mondhatjuk erre azt, hogy itt van/volt nekünk az idén még minimum három – szinte kizárólag – ilyen műfajban utazó nagyszabású fesztivál. És a minap megjelent Gerendai Károly interjúban olvasható, hogy az utolsó csapást e műfaj Szigetes jelenlétére a borzalmasan kevés néző jelentette olyan zenekarok koncertjein, akik egy önálló koncertre akár több tízezer embert is bevonzanának. Nincs mese, tudomásul kell venni, hogy a generációváltás lezajlott. Persze vannak a most kilátogató huszonévesek között is szép számmal, akik ismerik és szeretik ezt a műfajt is, de inkább mennek Deadmau5-ra, mint Helloweenre vagy Hammerfallra. És az idei felhozatal „gitáros zenéinek” egy jó része nekem teljesen egykaptafának tűnő, lágy rock és pop keverék volt, ami engem hidegen hagy és halálosan untat. Viszont legalább normális punkzene hallható volt néhányszor, és ne a Blink-182-re tessék most gondolni, hanem mondjuk a NOFX-re, vagy az Anti-Flagre. Egyszerűen az van, hogy akik húsz éve, húsz évesen látogatták a Szigetet és zúztak minden koncerten, azok nagy része nemhogy negyven, de már harminc évesen sem jött ki ide, mert megállapodott, jött a gyerek, stb.
Ami viszont határozottan örvendetes volt számomra az idén, hogy ugyan megszűnt az önálló magyar programhelyszín és egybeolvadt a Volt színpaddal, itt legalább minőségi változás volt tapasztalható a hangzásban. És a zenekarokat sikerült úgy összeválogatni, hogy változatos és színvonalas produkciókat láthasson a közönség. És a közönség vevő is volt erre. Még a külföldiek egy része is.
A Világzenével kapcsolatban Z barátommal nem teljesen jutottunk közös nevezőre. Szerinte évek óta zuhan a produkciók színvonala, szerintem meg továbbra is vegyes a felhozatal. Nagyon sok jó fellépő volt idén is, kezdve a Russkaja-tól a Fanfara Transilvania-ig, viszont volt pár olyan is, akiket én nem tettem volna ide, mert nem sorolom a produkciójukat a világzene kategóriába, ami azért nem egy szűk valami mostanság. Nekem úgy tűnt, hogy idén egy kicsivel többen is voltak errefelé, tavaly egy-két nagyobb név fellépésén botrányosan kevesen jelentek meg (Fanfara Tirana és Transglobal Underground). Most nagyon sok alkalommal olyan karnevál volt a színpad előtt, hogy az ember csak kapkodta a fejét.
Árak. Nem volt olcsó mulatság az idei Sziget sem. Ettől függetlenül nézőszám-csúcs dőlt, és ez leginkább a napijegyeseknek köszönhető – akik leginkább honfitársaink voltak, semmint külhoniak. És ők fizetőképes keresletet tudtak alkotni. Ennek ellenére drága volt minden; ahogy máshol is olvashattuk/hallhattuk a csapot sör 650 Ft, a bor decije 400 Ft, egy kenyérlángos 1.000 Ft. Elgondolkodtató és leginkább arra ösztönzi az embert, hogy jól beossza a pénzecskéjét.
Higiénia. Idén érezhetően több illemhely állt a fesztivállátogatók rendelkezésére. Ez mind szép és jó. Azonban. A műanyag kivitelű egységekben nem volt világítás, a kézmosó részük jelentős része nem volt feltöltve és jelenetős részük nem is volt felszerelve ilyen lehetőséggel. Ez nem jelentett volna problémát, ha minden nagyobb komplexumnál elhelyeztek volna kézmosókat, de ilyet sehol nem láttam. Néha igen messzire kellett bandukolni egy olyan egyszerű tevékenység elvégzése miatt, mint a kézmosás. És idén mintha kevesebbet takarították volna ezeket. Ugyan idén sem aludtam kint a Szigeten, de volt szerencsém megnézni egy zuhanyzót. A szokásos, viszonylag nagy alapterületen elhelyezkedő, fülkés megoldással dolgoztak idén is. Amin viszont nem kicsit csodálkoztam, hogy itt sem volt külön mosdó rész, csak a zuhany és kész. Ki érti ezt?
A legjobb koncert: Ska-P / Russkaja
Nem tudom eldönteni, hogy a Ska-P vagy a Russkaja kapja a pontot. A Ska-P a tavalyi enervált fellépés után főnixként feltámadva szuper koncerttel és hangulattal örvendeztetett meg bennünket. Nagyon meglepődtem a látottakon és hallottakon. A Russkaja-t élőben most láttam először és hasonlóan odavágós koncertet adtak.
A legnagyobb koncertélmény: Tudósok
Imádnivaló a mostani felállással a zenekar. Nem lehet nem szeretni. Szinte katartikus élményben volt részem a fellépésükön. Nem tudok egyebet mondani.
A legmenőbb előadó: Anti-Flag / Yo Division
Aki bevállalja, hogy lejön a színpadról és a tomboló közönségben játszik el egy-két számot, az azt hiszem elég menő. Nos, a fenti két zenekar megtette ezt.
A legszerethetőbb koncert: Tudósok
A legnagyobb blöff:
Az összes olyan „előadó”, aki feljött a színpadra, megnyomta a „play” gombot és úgy csinált, mintha csinálna valamit. De a kütyük csináltak helyette mindent.
A legnagyobb csalódás: The Prodigy
Nem a zenekar hibájából. Ők jó koncertet akartak adni szerintem. A hang nemhogy nem volt a helyzet magaslatán, hanem sehol nem volt. Élvezhetetlen és hangtalan semmi jött a hangfalakból. Katasztrófa.
A legtöbb üresjárat egy koncert alatt: Anti-Flag / NOFX
Lehet kicsit vicces, hogy pont a két punk zenét játszó zenekart jelölöm meg ezzel a nem éppen pozitív jelzővel, de nekem túl sok volt a beszéd, mind a két koncerten.
A legváratlanabb katartikus pillanat: Tudósok
Tudtam, hogy jó lesz a koncert, de hogy ennyire, arra álmomban sem gondoltam volna.
A legkellemesebb meglepetés: Fanfara Transilvania és közönsége
Hihetetlen jó volt a koncert és hihetetlen jó volt a közönség. Ilyen karneváli hangulatot, ennyi egymással összhangban lévő zenekart és közönséget ritkán lát az ember.
A legnosztalgikusabb koncert: Madness
Az alig hallható koncert ellenére, ők indították leginkább az emlékezés folyamatát nálam. Szinte minden nóta felszínre hozott valami ezer éves dolgot az agyamból.
És akkor a +1:
A legbugyutább nevű fellépő:
Erre nem igazán tudok mit mondani. Az Ugyan, told már arrébb az asztalt nevű banda után, nem nagyon tud semmi meglepni.