Főkép

Mivel Céline Dion részben Las Vegasban alapozta meg hírnevét, kétség sem férhet ahhoz, hogy ért a koncertezéshez, és ehhez a megfelelő profi segítőgárda is rendelkezésére áll. Itt elsősorban nem a kísérőzenészekre, hanem a fény- és hangtechnikusokra, látványtervezőkre, sminkesekre és fodrászokra, a fellépőruhák megálmodóira vagy összeválogatóira, no meg a közönséget a koncertekbe aktívan bevonó szervezőkre gondolok. Ám francia ajkú kanadai lévén, hazai rajongótábora előtt Céline valami egészen különlegeset nyújt, ami sok tekintetben eltér attól, amit az Egyesült Államokból származó előadóktól – Lady Gagától, Britneytől, Christina Aguilerától és, főleg, Miley Cyrustól – általában, mindenekelőtt a klipjeikben láthatunk.

 

Számomra a legszembetűnőbb különbség ugyanis az a visszafogottság, amit Céline és csapata mutat. Nyoma sincs alulöltözöttségnek, erotikus mozdulatoknak, pornóba illő nyögdécselésnek (a „River Deep, Mountain High” kiskutyás lihegését viszont nem igazán értem), helyette az énekesnő valói dívaként uralja a színpadot. Többször átöltözik, és mindannyiszor elképesztően elegáns és néha merészen, de mindig tökéletesen harmonizáló összeállításokban jelenik meg, és bár nádszáltermete rendkívül jól mutat ezekben a ruhákban, mindvégig, hogy úgy mondjam, arisztokratikus marad. Személy szerint azt persze képtelen vagyok megérteni, hogyan lehet akár egyetlen lépést megtenni azokban az extrémen magas sarkú cipőkben, de ez nem az én gondom, és Céline-nek jól láthatóan sikerül megküzdenie ezzel a feladattal. Közben pedig mérhetetlenül kedvesen és meghatóan dalol és beszél. Végtelen szeretetet sugároz a megjelentek felé, és valami hasonló érzelmi telítettséget visz bele az általa előadott szerzeményekbe is. Persze hívhatnánk ezt csöpögősségnek, túlzott szentimentalizmusnak, és még ezernyi nem túl kedvező, vagy egyenesen becsmérlő kifejezéssel illethetnénk, de nála ez valahogy természetesen jön, és abszolút hihető. Szerethető. E koncert láttán egyáltalán nem tűnik csodának, hogy ennyien rajonganak, imádják szinte önfeladó odaadással.

 

Talán már ennyiből is kiderül, hogy érdemes a DVD-vel kezdeni a műsorral való ismerkedést. Így az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a háttérzenekar – akiknek a nevét érthetetlen módon kihagyták a kísérőfüzetből – felettébb tehetséges, küllemüket tekintve ugyanakkor többnyire hétköznapi muzsikusokból áll, akik közül néhányan már egyáltalán nem fiatalok. Ellenben pontosan olyanokat és úgy játszanak, ahogyan azt a zene megkívánja. Különösen a fúvósszekció dob nagyot a hangzáson, de voltaképp a modernebb jazz nagyzenekarok – big bandek – egészen széles spektrumot átfedő hangképe kap új értelmet ebben a pop és a rock között lavírozó, közben pedig számtalan hagyományos slágeres és fúziós elemel kibővített produkcióban. Nincs jobb szó rá, mint hogy lenyűgöző. Olyannyira, hogy egyes pillanatokban felmerül az emberben, hogy Céline nélkülük mit sem érne, hiába a rendkívül erőteljes, érzékeny és meggyőző orgánum, az érzelmek jól adagolt túlcsordulása. Ám ekkor eszünkbe jut, hogy a koncert úgy kezdődött, végül pedig úgy is zárult, hogy csak egyetlen hangot, Céline-ét hallhattuk, mely önmagában is ellenállhatatlan erővel tölti meg a teret – és ezzel együtt a szíveket.

 

A setlist egyik legnagyobb pozitívuma, hogy elsősorban a francia nyelvű repertoárból válogat, és – már ami engem illet – ezeket a számokat tartom igazán az énekesnő egyéniségéhez illőnek. Hallhatunk kifejezetten franciás, párizsias sanzont és rock and rollt, az amerikai kontinensre jellemzően jazzes kompozíciókat, de a tipikusan Céline-es pillanatokból sincs hiány. Megszólalnak persze a kihagyhatatlan, világsikerű angol nyelvű slágerek, sőt, a címadó dal is a felvétel idején még friss albumról, a Loved Me Back To Life-ról, mégis inkább az összhatás a lényeges. Még csak nem is az, mennyire változatos zenei kép tárul elénk, sokkal inkább az egészet átható – bármennyire is idealista, mondhatni, naiv – jóság és kedvesség. Még egyszer azt kell mondanom, hogy Céline: szerethető. Ugyanúgy, ahogyan Shania Twain vagy Rúzsa Magdolna az, ahogyan Anne-Sophie Mutter vagy Julia Fischer az. Vagyis valahol egyetemes művész, és ha előítéletek nélkül hallgatjuk, nem lehet nem elismerni a tehetségét.

 

Aki mégis kételkedik, nyugodtan próbálkozzon meg Céline quebeci koncertjével – közben irigyelheti azokat, akik kultúrájukból eredően értik úgy a francia, mint az angol nyelvet –, és ha ezek után sem tért meg, valószínűleg már soha nem fog.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD 1

1. Ce n’était qu’un rève

2. Dans un autre monde

3. Parler à mon père

4. It’s All Coming Back To Me Now / The Power Of Love

5. On ne change pas

6. Destin

7. Qui peut vivre sans amour?

8. Je crois toi

9. La mer et l’enfant

10. Celle qui m’a tout appris

11. Terre

12. J’irai où tu iras

13. Bozo

14. Je n’ai pas besoin d’amour

15. S’il suffisait d’aimer

16. L’amour existe encore

 

CD 2

1. All By Myself

2. Je sais pas

3. Je danse dans ma tête / Des mots qui sonnent / Incognito

4. Love Can Move Mountains / River Deep, Mountain High

5. My Heart Will Go On

6. Pour que tu m’maimes encore

7. Loved Me Back To Life

8. Le miracle

En bonus sur le CD

9. Tout l’or des hommes

10. Ziggy (Un garçon pas comme les autres)

11. Water And A Flame

12. Regarde-moi

 

DVD

1. Ce n’était qu’un rève

2. Dans un autre monde

3. Parler à mon père

4. It’s All Coming Back To Me Now / The Power Of Love

5. On ne change pas

6. Destin

7. Qui peut vivre sans amour?

8. Je crois toi

9. La mer et l’enfant

10. Celle qui m’a tout appris

11. Terre

12. J’irai où tu iras

13. Bozo

14. Je n’ai pas besoin d’amour

15. S’il suffisait d’aimer

16. L’amour existe encore

17. All By Myself

18. Je sais pas

19. Je danse dans ma tête / Des mots qui sonnent / Incognito

20. Love Can Move Mountains / River Deep, Mountain High

21. My Heart Will Go On

22. Pour que tu m’maimes encore

23. Loved Me Back To Life

24. Le miracle

 

Diszkográfia:

La voix du bon Dieu (1981)

Céline Dion chants Noël (1981)

Tellement j’ai d’amour… (1982)

Les chemins de ma maison (1983)

Chants et contes de Noël (1983)

Mélanie (1984)

C’est pour toi (1985)

Incognito (1987)

Unison (1990)

Dion chante Plamondon (1991)

Celine Dion (1992)

The Colour Of My Love (1993)

D’eux (1995)

Falling Into You (1996)

Let’s Talk About Love (1997)

S’il suffisait d’aimer (1998)

These Are Special Times (1998)

A New Day Has Come (2002)

One Heart (2003)

1 fille & 4 types (2003)

Miracle (2004)

D’elles (2007)

Taking Chances (2007)

Sans attendre (2012)

Loved Me Back To Life (2013)

Une Seule Fois / Live 2013 (2013) – koncert