Főkép

Immár 22. alkalommal kerül megrendezésre a Sziget Fesztivál, ami – kár is tagadni – az elmúlt két évtizedben sok szempontból meghatározó esemény a főváros, s persze több százezer ember nyarában, egyben az egyik legjelentősebb magyarországi rendezvény. Bár évek óta rengeteg támadás éri a fesztivált, mi továbbra is nagy lelkesedéssel nézünk minden évben eme augusztusi hét elé, legalábbis még mindig nagyon várjuk az egyes koncerteket. Mert ugyan természetesen nemcsak a zenéért látogatunk ki évről évre az Óbudai-szigetre, de azért a hét nap középpontjában a különböző hazai és külföldi előadók állnak. A tavalyi gyengébb felhozatal után úgy tűnik, idén újra nagyobb szerencséjük volt a szervezőknek (talán az egy héttel elcsúsztatott időpont miatt is), számos régóta várt produkció érkezik a Sziget színpadaira. A fesztiválról mi is tudósítunk, elöljáróban pedig a szerkesztőségünk két tagja azokat az együtteseket gyűjtötte össze, akikre mindenképpen kíváncsi lesz a változatos programkínálatban.

 

Mezei Attila

 

Russkaja

 

Eddig nagyjából három-négy alkalommal nyaggatott az egyik legjobb barátom, hogy menjek vele Russkaja koncertre, mert az milyen jó lesz majd nekem. Eddig sosem jött össze a dolog, de most, hogy drága barátom „beletolta” a fülembe a banda Avicii-feldolgozását, úgy döntöttem, mindenféleképpen megnézem a produkciójukat. Nem utolsó sorban azért is, mert idén nem kevesebb, mint háromszor lépnek fel Magyarországon, és ha így folyatatják, akkor lassan maguk mögött tudják mind a Chumbawambát mind a The Prodigy-t, akikről azt mondták/mondják, hogy ennyi erővel akár ide is költözhettek volna.

 

 

The Prodigy

 

Ha már szóba került, és ha már a tollforgatók színe-java szinte csak fikázni tudják miattuk a Szigetet… Komolyabban: én szeretem a The Prodigy zenéjét. Nekem belefér az életembe, hogy ha itt vannak, és alkalmam nyílik rá, akkor élőben is lássam őket. Szerintem ennyit megérdemelnek.

 

Ska-p

 

Amikor először voltak a Szigeten, akkor még a nevüket sem hallottam soha. Az első nótájuk felénél egyszerre pattantunk fel – az akkor még padokkal és asztalokkal telepakolt – Présházban lévő asztalunktól, és indultunk neki a Nagyszínpad előtti tömegnek. Azóta volt alkalmam megismerni a zenekar „életművét”, sírni a feloszlás hírén és euforikus örömöt érezni a rajongók által kikövetelt újraegyesülés kapcsán. Ezek után kihagyni egy koncertjüket? Bolond vagy?

 

Tudósok

 

drMáriást és zenei tevékenységét van szerencsém valamelyest ismerni lassan több, mint húsz éve. Igaz sosem volt a legkedvesebb, legjobban kedvelt, leginkább imádott magyar zenekarom. Azonban a 2013-as A legszebb szerelmes dalok című albumuk mind zeneileg, mind szövegvilágilag olyannyira fenomenális lett, hogy nincs az a pénz, amiért kihagynám a Tudósok idei Szigetes koncertjét. (Remélem idén normális lesz a magyar együttesek hangosítása, mert a tavalyi évben szinte minden megmozdulás élvezhetetlen volt abban a sátorban.)

 

 

Tankcsapda

 

Ha már ott voltam a 20. születésnapi koncertjükön, akkor talán a 25-en is illenék megjelenni. (Az most nem számít, hogy a többi Szigetes koncertjükön is ott voltam.) Bízom abban, hogy nagyobbrészt olyan nóták csendülnek majd fel, amiket kedvelek és kevesebb azokból, amiket határozottan letagadnék. És lehet utálni vagy lefikázni, de én többek közt a Tankcsapdát is szeretem.

 

Ganxsta Jazz

 

Azt egy ideje nem tudtam nem észrevenni, hogy Ganxta és zenéje egyre jobb lesz, ahogy telik-múlik az idő. Múlt héten a Fezenen alkottak hatalmasat, remélem most ez a „Jazz” konfiguráció is nagyot fog szólni. Nagyjából akkorát, mint anno a Hollywoodoo a délután három órakor kezdődő Szigetes koncertjeivel.

 

Hollywood Rose

 

Félve merem leírni: idén még nem voltam Hollywood Rose koncerten. De ezt ne mondjátok el a srácoknak, mert akkor nem biztos, hogy túlélem a következő személyes találkozást velük… Szóval, jobban járok, ha ott vagyok. És nem csak én. (Itt is csak remélni tudom, hogy kezdenek valamit a hangosítással, mert a helyszín tavalyi debütálása nagyon nem lett annyira fényes, mint az várható lett volna, a szomszédból áthallatszó vállalhatatlan, borzalmas, unalmas tüc-tüc és társai miatt.)

 

Szabó Dominik

 

Imagine Dragons

 

Nemcsak hogy friss, trendi, sőt, divatos együttes, még jó zenét is játszanak – mit tagadjam, előtört belőlem a sikoltozó fangirl, amikor kiderült, hogy idén jönnek a Szigetre. Egy szám miatt kedveltem meg nagyon a Los Angeles-i bandát, de ahogy az első lemezük végére értem már nem csak egy kedvencem volt tőlük – s azóta is érdeklődve figyelem minden új megmozdulásukat. Bízom abban, hogy felejthetetlen koncertet fognak adni, én mindenestre nagyon várom őket: ha választhattam volna egy zenekart, akiket mindenképpen megnéztem volna idén a Szigeten, szinte biztosan ők lettek volna azok.

 

 

Bastille

 

Egy amerikai indie rock banda után egy brit indie rock banda. Tudom, nem túl változatos, de a Bastille-ra egyre jobban felfigyeltem az elmúlt évben, s rájöttem, hogy tulajdonképpen sok olyan számuk van, amit nagyon szeretek, és amit szívesen hallgatok. Az albumuk meghallgatása után pedig arra jöttem rá, hogy sokkal jobbak azok a dalaik, amelyeket nem játszanak a rádiók – így aztán biztos, hogy a koncertjükön is ott a helyem (az persze más kérdés, hogy a fellépésük eleje belelóg a Russkajába, amit szintén szívesen tombolnék végig...).

 

Skrillex

 

Tudom, hogy zavaróan populáris vagyok ebben a listában, de kétlem, hogy ellen tudok állni az egyik legnagyobb elektronikus produkciónak, amit csak össze lehet hozni ebben a műfajban. Agresszív, durva, sötét, lehúzó dubstep, a lehető legerőszakosabb, ráadásul olyan tömegek szeretik, hogy már csak a bulizó emberek miatt is muszáj lesz megnézni ezt a „koncertet”. Aztán persze könnyen lehet, hogy fél percen belül azt veszem észre, hogy engem is maga alá gyűrt ez a döbbenetesen erős és kemény gépzene…

 

Tankcsapda

 

Lelkes kamaszkoromból sok emlék fűződik a Tankcsapdához (többek között például az első igazi, fizetős koncertélményem), ám az elmúlt években némileg eltávolodtunk egymástól. Nem tudom igazán, hogy ez minek köszönhető, néha úgy érzem, talán én nőttem ki ebből a zenéből, mindenesetre az biztos, hogy a manapság hallható negatív véleményekkel az esetek többségében nem értek egyet. Úgyhogy ott a helyem a 25. évfordulón – hátha újra visszaköszönnek a kamaszkori emlékek. Ha mégsem, legalább buliztam egy jót.

 

Leningrad

 

A Leningrad azon együttesek sorába tartozik, akikről semmit sem tudtam azelőtt, hogy utána nem néztem az idei Sziget programjának. Aztán belehallgattam egy dalukba, és nagyjából a harmadik másodpercben már tudtam, hogy nekem ott kell lenni ezen a koncerten. Orosz ska, világzenei punk, igazából nem is tudom meghatározni, hogy mit játszanak, de tippre hatalmas buli lesz a fellépésükön. Ráadásul, ha minden igaz, ez lesz a második koncert, amit látni fogok, úgyhogy már csak ráhangolódásnak sem lesz utolsó.

 

 

The Sexican

 

De hogy még véletlenül se lehessen rám fogni, hogy csak a Nagyszínpad programjai érdekelnek, itt a The Sexican, amely együttes remélhetőleg az idéntől már Világfalu Színpadnak nevezett helyszínen fog kirobbanó sikert aratni. Nem feltétlenül tudnám most sem meghatározni, hogy mit fogok hallani, de a dán zenészek igazából önmagukért beszélnek: olyan ez, mintha a világ különböző tájairól találkoznának zenészek, hogy aztán rendesen betépve (hajnali háromkor, részegen, egy bordélyház pincéjében) daloljanak egy jót. Szerintem kihagyhatatlan.

 

Jam Session in memoriam Andor Oláh

 

Kicsit kilóg a bandák közül ez a program, azonban úgy érzem, muszáj megemlítenem. A tavalyi Sziget kapcsán kialakult bennem az a gondolat, hogy ha van háttérbe szorított, nem különösebben népszerű színpad, ahol emellett mégis állati jó zenét lehet hallani, akkor ez a Blues Színpad. Idén összevonták az Ír Színpaddal, ami több szempontból is jogos lépés, ráadásul hátha így előtérbe kerül kicsit a sok pop, elektronikus és rockzene mellett. Azonban az idei évben egy szomorú esemény árnyékolja be a színpadot, ugyanis elhunyt Oláh Andor, aki korábban a Blues Színpad programjainak lelke volt. Emlékére a zárónap este egy kis jammelés várható, többek között olyan nevekkel, mint Presser Gábor vagy Sharrie Williams.