Főkép

Egy hosszabb egészségügyi szünet után, a modern technika segítségével James Levine (karmester) a Metropolitan Opera zenekarának, a Met Orchestrának az élén tért vissza a zenei világ vérkeringésébe. Mint egy lassan lecsorgó infúzió temérdek cseppje, erőteljesen hömpölygő érzelmekkel nyit az ünnepi este Wagner Lohengrin prelúdiumával a mesés Carnegie Hallban. A koncert felvétele egészen tiszta és a halknál is halkabb kezdés a dinamikusabb részekben egészen önmaga ellentétébe fordul. Levine mesterien építkezik a zenekarral.

 

A dupla korongon megjelentetett koncert felvételének központi darabja kétségtelenül Beethoven zongora concertója, Jevgenyij Kisszinnel a szólóhangszeren. Kisszin a 21. századi zongorázás egyik ikonja, aki mindent el tud játszani kétszer olyan gyorsan, mint ahogyan azt eredetileg a zeneszerzők gondolhatták – akárhogyan is gondolták. Ezért a zenekar a zongorás részeken gyorsít, a csak zenekari részeken pedig lassít, az előbbi alatt szigorúan Kisszin metronómjával tartja a tempót, míg önmagában felszabadultabban lélegzik a muzsika. Így egy egészen különlegesen pulzáló concertót hallgathatunk, amely sajátosan teremti meg Beethoven romantikus jegyeket is magán hordozó melódiáinak lágyságát és feszességét, és a kettőjük összhangját. Kisszin-rajongónak kötelező, kiváltképpen a „Rondo a caprico” ráadása miatt is.

 

A szünet után Franz Schubert „Nagy” szimfóniájával folytatódott a program, ahol már teljes mértékben Levine és zenekara a főszereplők, hogy önállóan mutassák meg a maguk nagyságát. A mű, amelyet Schubert nem minden szerénység nélkül, ugyanakkor a fogadtatásához illően a legnagyszerűbb instrumentális műnek tartott, amely Beethoven halála óta született, a szokásos, 55 perc körüli hosszúságban hangzik el, Levine pedig továbbra sem siet. A teljes darab első nyilvános bemutatójára 1839-ben, bő tíz évvel Schubert halála után került sor, Felix Mendelsshon vezényletével, akinek zenekarában egyes legendák szerint már-már belesüketültek a zenészek a „mennyei hosszúságú” szimfóniába.

 

Bár a korból származó felvételek értelemszerű hiányában nem ítélhetjük meg a panasz jogosságát, mai füllel nem érezzük úgy, hogy az „Andante con moto” kirobbanó részei feltétlen halláskárosodással járó élményt okoznának, még a zenekari székeken sem: a sok fúvós többszólamú ellenpontjai a vonósokkal szemben kifejezetten modernnek hallatszanak az egyébként a 19. századi bécsi klasszicizmus jegyeit erőteljesen magán hordozó műben, és mindenképpen a rögzített zenei élmény csúcspontjai. Merthogy Schubert szimfóniája annyira a kiegyensúlyozott kinematikus idill hangjain szólal meg, hogy folyton azon kapjuk magunkat, hogy a kor hangulatához illő tereket, városi hangulatokat képzelünk el, és mindeközben nem tudunk nem rácsodálkozni arra, hogy egy alapvetően nehéz sorsú ember hogyan volt képes ilyen képeket kiváltó muzsikát komponálni.

 

Ezt feltétlenül érdemes meghallgatni ennek a remekre sikeredett visszatérésnek e remek felvételén.

 

Előadók:

James Levine – karmester

Jevgenyij Kisszin – zongora

The Met Orchestra

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. Richard Wagner: Prelude to Act I of Lohengrin

2-4. Ludwig van Beethoven: Piano Concerto No. 4 in G Major, Op. 58

5. Ludwig van Beethoven: Rondo a caprico, Op. 129 „Rage Over a Lost Penny”

 

CD2

1-4. Franz Schubert: Symphony No. 9 in C Major, „Great”, D. 944