Főkép

„Majd lesznek pöttyeik is! Csak ki kell várni!” – ezzel a mondattal kezdődött az ismeretségem Tolnay Klárival. A 101 kiskutya című Walt Disney rajzfilm eredeti, legendás magyar szinkronjában ő adta a hangot Roger és Anita töltöttgalamb, lágyszívű házvezetőnőjének. Ahogyan ő volt Bambi mamája a Bambiban, s legfőképpen a csodatévő tündér a Hamupipőkében. Utóbbi sokáig szerepelt a mesejátékaimban, s próbáltam én is olyan tolnayklárisan kimondani, hogy „Eredj, kislányom, eredj a bálba!” Talán nevetséges úgy emlékezni a huszadik század egyik legnagyobb magyar színésznőjére, mint rajzfilmek szinkronhangjára, de az olyan későn születettek, mint én, leginkább így ismerkedhettek meg a színésznővel: a hangján és a filmjein keresztül. Tolnay Klári száz éve született és tizenhat éve halott: soha többé színpadon, élőben nem láthatjuk. Velünk marad azonban hangjában és mozgóképes, televíziós arcaiban.

 

Góg Laurának, a Tolnay Klári Emlékév kuratóriumi elnökének és főszervezőjének könyvében is nagyon sokféle Tolnay Klári-arccal találkozhatunk. A pompás könyvecske a szerzőnő lírai esszéi mellett számos megfontolandó, elgondolkodtató idézetet tartalmaz a színésznő írásaiból, interjúiból – no meg száztíz gyönyörű képet a legkülönbözőbb életkorokban és szerepekben megörökítve Tolnay Klárit. Az alakítás örökre elveszett, de ahelyett, hogy a kor színházi kritikusait olvassuk lelkendezni, vagy megróni, megtehetjük azt is, hogy megnézünk egy képet, és aztán elolvassuk az adott darab megfelelő részletét. Vajon megelevenítheti a fantázia a játékot, a színészt? Egy kis részét biztosan.

 

A 181. oldalon például látható egy kép a híres, 1964-es Hamletből. A bal szélen Bessenyei Ferenc Claudiusa, egyszerre vonakodó, gyáva és gyűlölködő arccal, trónjáról felpattanva áll, középen, nyugodtan a trónján ülve, férjét óvón megtámasztva, mégis karjába is kapaszkodva Tolnay Klári Gertrudisa. Szomorkásan, szigorúan helytelenítő, mégis, valahogy kiábrándult arccal figyeli fiát, Gábor Miklós szőke Hamletjét, aki tágra nyílt szemekkel nézi a királyt és csakis a királyt, kezében fáklyát tartva lesi az egérfogó-jelenet hatását: anyjára nem is figyel. Tolnay Klári Gertrudisa talán csak azon töpreng, lám, a fia tényleg megőrült. De az is lehet, hogy kezd kételkedni a férjében. Gyanakszik: de nem akar engedni a gyanúnak... Remek kép, és mintha egy egészen kicsit ma is átadna egy örökre elmúlt előadásból. Vagy egy másik fotó: a 141. oldalon Tolnay a földbeásott ötvenéves nő, Winnie szerepét játssza Samuel Beckett Ó azok a szép napok! című művében. A kétszereplős darab női karaktereként pontosan úgy néz ki, ahogy kell: földbe ásva, csinos ruhában, gyöngysorral a nyakában, kezében napernyő, előtte szemüveg, rúzs, pisztoly… És mégis, valahogy más: ezt a darabot már játsszák, most, épp a szemünk előtt. Nemcsak a leírt színpadi utasítás teljesül, valahol ott van a képen Tolnay Klári is, ahogyan Winnie-t játszotta...

 

Furcsa dolog, hogy az, amit általában a színészek többsége ki nem állhat, a legmaradandóbb e múlékony művészetből. A legtöbb színész utál filmezni, összevissza darabolt történetet lóhalálában eljátszani. És nem sokra becsüli a sztárfotókat sem: számára hamisak, beállítottak. Mégis: a filmek, tévéjátékok, szinkronszerepek, sztár- és standfotók maradnak meg a nagy színészekből. S bármi is volt a véleménye az egyébként minden munkáját nagy alázattal, tökéletes profizmussal és fantasztikus tehetséggel elvégző Tolnay Klárinak a szinkronról, a filmről és a fotókról, most, száz évvel születése után ezekről ismerhetjük. Hangját adja Oscar-díjra jelölt és díjazott filmes alakításokhoz, amilyen Jessica Tandy szerepe a Miss Daisy sofőrjében, Katherine Hepburné Az aranytóban és Az oroszlán télenben, Bette Davisé a Mi történt Baby Jane-nel?-ben. Mesteri akcentussal énekel A szerelem nem szégyen francia nevelőnőjeként, pazarul komédiázik az Egy csók és más semmiben és modernül tréfál a Mese a 12 találatrólban. Nehéz elfelejteni a Pacsirtában nyújtott alakítását, s súlyt ad a Fekete gyémántok jeleneteinek Theudelinda grófnőként. A magam részéről A koppányi aga testamentumát is ajánlanám vele mindenkinek, amelyben – hála a kiváló forgatókönyvnek – a Fekete István-regénybeli hősies pátosz helyett a Bessenyei Ferenc játszotta Csomay kapitány és a Tolnay Klári játszotta Sára asszony összes páros jelenete afféle fantasztikus humoros magánszámmá fejlődik – miközben mégsem üt el a kalandos film többi részétől. Ez Tolnay Klári tehetsége, melyet ma is őriz – immár nem a filmvászon, hanem a DVD.

 

És persze ott vannak a képek. Meg Góg Laura könyve, amelynek lapozgatása közben méltón emlékezhetünk egy valóban nagy színésznőre, aki művészsége mellett ember is volt: mégpedig kedves és jó.