Főkép

Amikor fáradtan hazafelé ballagtam a Conról, a BNV-vel szomszédos Lóversenypályán éppen arról tájékozatott a hangosbeszélő, hogy még nem késő fogadni a következő futamra. Ha nem sétál előttem és mögöttem pár CP-s fiatal, akkor gyakorlatilag semmi sem utalt volna arra, hogy ez a nap bizony más, mint a többi. De mindenképpen jó volt a 13-as rajtszámú Perfect nevű lóról hallanom, mert hétköznapiságával felerősítette bennem azt az érzést, hogy egy szubkulturális eseményen voltam, amiről a népesség többsége még csak nem is tudja, hogy létezik, pedig megmozgat párezer embert. De lássuk, mi is történt ezen a szombaton.

 

Kezdem azzal, hogy az időjósok sikeresen eltalálták a hőmérséklet és a napsütéses órák mennyiségét pontosan meghatározó pozitív számot, ennek örömére már délelőtt kifejezetten meleg volt, aminek annyira nem örültem, de még mindig jobban jártam, mint azok a fanatikusok, akik teljes páncélban, vagy bőrszerelésben, sisakban, esetleg fekete cuccban érkeztek. Velük eszem ágában sem lett volna cserélni, ellenben együttérzésemet mindvégig kivívták – és ezt bizonyítandó gyakran kortyoltam a nálam lévő palackból.

 

Nem ismerem a végleges nézőszámot, de régen láttam ennyi bejutásra váró embert Conon. Pedig nem egy kapun keresztül történt a beléptetés, ennek ellenére a létszám mit sem változott az alatt a fél óra alatt, míg Szlanékra vártam, annak ellenére, hogy folyamatosan haladtak a sorok. A bejutáshoz mondjuk kellett némi ügyesség, de van már annyi tapasztalatunk, hogy a vártnál sokkal gyorsabban kerítésen belülre kerüljünk. Kezdésként a felesleges cuccunkat lepakoltuk az 501-es birodalmi képviseletnél, majd tettünk egy gyors sétát a rendelkezésre álló területen. Ami nyári szokás szerint másként néz ki, mint a tavaszi-őszi elrendezés. A nagycsarnok földszintjét most megkapták a gamerek, akik többféle játékban versenyezhettek (igen, tankok is voltak). Mivel ez annyira nem érdekelt bennünket, így erről többet nem tudok mondani, de valahányszor erre jártam, mindig sokan nézték a versenyzőket.

 

 

 

Ezúttal a Kalin Kalózok segítettek a hivatalos műsorvezetőknek, így nemcsak közérthetőbb lett, milyen programok várnak ránk, hanem sokkal szórakoztatóbb is. Sajnos a műsor elejét lekéstük, de amit láttam, az kifejezetten élvezetes volt. Egy biztos, ekkor már tudtam, hosszú lesz ez a nap. A következő másfél órát nézelődéssel töltöttem, no meg az ismerősök üdvözlésével, akik hol csoportosan, hol szólóban bukkantak fel.

 

 

Ennek köszönhetően csak egyetlen színpadi produkcióból láttam pár percet, az viszont nagyon meggyőző volt. Egy harcművész csoport mutatta be tudását, amely köszönhetően a jól kitalált koreográfiának, kifejezetten látványosra sikerült – legközelebb igyekszem az elejére odaérni.

 

Az első benyomásom alapján úgy éreztem, kicsit felborultak az arányok, mivel ránézésre kevésnek tűnt a beöltözött cosplayes, legalábbis a hozzám hasonlóan civil szerelésben érkező látogatókhoz képest. Illetve ez nem egészen igaz, mert nagyon sokan viseltek apró kiegészítőt, de teljesen beöltözött jelmezesből keveset láttam, és a kivitelezés helyenként nem volt túl meggyőző. Aztán ahogy múlt az idő, és közeledett az első megmérettetés, a Craftmanship, úgy gyarapodott a különféle animékből, játékokból ismerős alakok száma, hogy aztán általam eddig sosem látott létszámban lépjenek színpadra. Ugyan páran nem jöttek el, de így is negyvennél több fellépő igyekezett elvarázsolni a zsűrit és a nézősereget. A látottak alapján azt kell mondjam, erősödik a gamer irányzat, vagyis mind többen nyúlnak ihletért a játékprogramokhoz, ellenben a Naruto rajongók visszaszorulóban vannak.

 

 

Ezután illedelmesen szót fogadtunk a műsorvezetőknek, és elmentünk innivalóért, amit összekötöttünk egy kis nézelődéssel. Bár ekkor már jócskán elmúlt dél, de még mindig szivárogtak befelé az emberek, igaz, nem olyan tömött sorokban, mint reggel. Majd irány vissza, hiszen kezdődött az EuroCosply verseny, amelyen ugyan jóval kevesebben indultak mint a crafton, viszont a szó hagyományos értelmében vett perfet csak kettőt-hármat láttam. Még jó, hogy nem nekem kellett zsűriznem, biztos bajban lettem volna, hogy kit válasszak.

 

Pihenésként körbejártam az ismerős standokat, megnéztem a fesztiválújdonságokat (meglepetésemre nem csak a Mangafan standján voltak új mangák), kézbevettem a Fumax most megjelent könyvét, és persze ismét beszélgettem az ismerősökkel. Majd irány vissza a nagyszínpad elé, ahol még elcsíptem egy részt az Otaku szócsata döntőjéből. Miután rájöttem, hogy ez nem az én műfajom, pihenésként Laukó Viktóriával leültünk egy kis beszélgetésre.

 

 

Zárásként megnéztem a Beugró első két produkcióját, és bár úgy vélem, ez ígéretes kezdeményezés, amiben nagy lehetőségek vannak, azért még némi csiszolásra szükség van. Ez volt az utolsó program a táncrendemben, úgyhogy elindultam hazafelé.

 

Menet közben természetesen összegeztem az élményeimet, amelyek között sokkal több kellemes akadt, mint kellemetlen. Legjobban az élő anatómiai atlaszként szaladgáló CP tetszett, de jó volt viszontlátni a Középföldés csapatot is. Számomra mindenképpen újdonság számba ment a kosárlabdás jelmezek feltűnése, ami egy ilyen témájú anime sorozatnak köszönhető - ezek alapján most már elhiszem, hogy tényleg mindenről készül anime. Azt az egyet nagyon sajnáltam, hogy nem volt vicces performance, és muszáj volt beismernem, az évek múlásával egyre kevésbé élvezem a hőséget. Jut eszembe, most mintha több lett volna az idősebb látogató, és nemcsak a csemetéjüket elkísérő szülőkre gondolok, hanem a szólóban érkező, be nem öltözött kíváncsiakra.

 

Mindent figyelembe véve ez egy jó Con volt, sok ismerőssel, programmal, tervekkel. Ősszel újra jövünk.

 

Képgaléria