Főkép

Bizony, már két év is eltelt az előző Rage album óta, ezért meglehetősen türelmetlenül vártam a soron következő életjelet a germán trió felől. Ez most végre megérkezett, de új hallgatnivaló helyett csak egy születésnapi gyűjteményt kaptam, ami ugyan a szememben nem ér fel egy rendes sorlemezzel, azért annyira elégedetlen sem vagyok, hiszen ez a dupla (tehetősebbeknek tripla) kiadvány azért számos csemegét tartalmaz. Készséggel elismerem, ezek többsége csak a vérbeli rajongóknak okoz örömet, de úgy gondolom, azért más is nyugodt szívvel rászánhatja az időt, mert a harminc évet meg- és felidéző harminc felvétel elég jól bemutatja az együttes pályafutását, és ha úgy nézem, akkor egyúttal a műfaj három évtizede is terítékre kerül. Mert azt ugye mondanom sem kell, hogy sokat változott ez idő alatt az együttes zenéje – legalább annyit, mint a tagság összetétele. Bármelyik söröző különtermét megtöltenék az évek során itt megfordul zenészek, akik közül talán Mike Terrana a legismertebb, köszönhetően annak a nyughatatlanságnak, ami a technikás dobolás mellett annyira jellemző rá.

 

Egy interjúban azt mondta Peter Wagner énekes, hogy az évforduló kapcsán nem egyszerű best of lemezt akartak készíteni, hanem valami különlegességgel kívánták meglepni a rajongókat. Ennek érdekében végigtúrták a korábbi felvételeket, aminek eredményeként előkerült egy rakat koncertfelvétel, no meg számos magnószalag, sőt, még magnókazetta is, rajta például az első Avanger-demóval (ez volt a Rage elődjének tekintett együttes neve, a váltásra pedig azért került sor, mert hasonló névvel már létezett egy angol banda – a szerk.). Persze a fiatalabbak nagy valószínűséggel még az életben nem láttak ilyen furcsaságot (mármint magnókazettát), de ez is csak azt jelzi, micsoda múltja is van ennek a csapatnak.

 

A most közreadott számok egy része korábban még sehol sem jelent meg, de ez Peavy szerint nem azt jelenti, hogy rosszak lennének, csak többnyire nem illeszkedtek az akkori elképzelésbe, magyarán kilógtak az adott lemezről. A másik fő csoportba pedig a demófelvételek tartoznak: a jól ismert nóták többnyire első vagy kidolgozatlan változatai. Ezek leginkább arra jók, hogy meghallgatva a demó, majd az adott sorlemezre felkerült verziókat, megtudjuk, hogy mennyit változtak a számok, mire a tagok elégedettek lettek az adott dallal. Egy biztos: ezeknek a válogatási elveknek köszönhetően a The Soundchaser Archives lemez egyáltalán nem tekinthető slágergyűjteménynek.

 

 

Már csak azért sem, mert hiányzik róla a Rage slágerlistám élén elhelyezkedő klasszikus „Don`t Fear the Winter” című nóta, amit még 1988-ban írtak, és vérbő speed metalként él az emlékeimben. Sajna hivatalos videót erről nem találtam, így csak az alábbi koncertfelvétel bizonyítja, hogy annak idején Peavy milyen frizurával lépett színpadra, illetve mennyire más stílusban énekelt – de a fogós témák, refrének már akkor is jellemezték az együttest. Kár, hogy ebből nem találtak valami félkész felvételt.

 

 

Abból a szempontból pártatlannak tekinthető a válogatás, hogy minden zenész hallható rajta, aki valaha játszott az együttesben, kivéve egy meg nem nevezett dobost, aki helyett André Hilgers játszotta fel újra a dobsávot az egyik számban. Ez mondjuk annyira nem fontos infó, ellenben annak kifejezetten örültem, amikor megláttam a Speak Of The Dead című lemez egyik legnagyobb slágerét (Full Moon), mivel annak idején nem sikerült minden nyelvi verziót begyűjtenem. Most viszont olyan változat hallható az első korongon, amelyben mind az öt (angol, német, spanyol, orosz és japán) szerepel, egyszóval van itt némi zűrzavar, de kifejezetten bájos a japán szövegelés.

 

A korábban említett ritkaságok közé tartozik például az első CD 11-es száma (Spiritual Awakening), amelyikben sokkal több gitár hallható, mint a későbbi, immár végleges változatban – ráadásul ebben játszott első ízben a mostani gitáros, Victor Smolski. De ide sorolhatjuk a második korong „Fugue No. 5” című Johann Sebastian Bach szerzeményt is, amit Victor megfémesített. A végeredmény cseppet sem meglepő módon teljesen más lett, mint az eredeti, de nagyon tetszik, ahogy a dob és a gitár helyet talál magának a zenében. Pont ideje, hogy a japánokon kívül (eredetileg a Soundchaser album japán verzióján ráadás felvételként volt elérhető) végre mi is megismerjük.

 

Egyetlen negatívumot tudok a kiadvány képzeletbeli szemére vetni, ez pedig nem más, mint a demófelvételek rapszodikus minősége. Kivált a dob szól helyenként dobozhangon – de ennél durvább zavaró körülmény nem jut eszembe. Említést érdemel viszont a címválasztás, ami cseppet sem meglepő, hiszen a Soundchaser névre elkeresztelt szörnyeteg egy időben az együttes kabalája volt, például a huszadik születésnapi DVD-n is felbukkant. Születése egyébként 2003-ra tehető, amikor a hasonló című konceptalbumon felbukkant, és meglehetős ellenszenvvel viseltetett minden hangoskodással szemben.

 

Végül, de nem utolsó sorban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Rage már akkor készített filharmonikus zenekarral közösen lemezt, amikor ez még elképzelhetetlen volt a műfajban. Ez a kikacsintás máig jellemző rájuk, bizonyíték rá a harmadik lemez (vagy a DVD), amelyen Lingua Mortis Orchestra felvételek hallhatóak.

 

 

A három évtizedet tehát harminc felvétel képviseli két korongon (valamint ráadásként a DVD), és ez szerintem bőven elegendő minden Rage fanatikusnak, de remélem hamarosan jön az új lemez, amin újra a régi lelkesedéssel játszik ez a trió. Rajongóként pedig nem mondhatok mást, csak azt, hogy kívánok még harminc évet, és azt, hogy mindig legyen valaki, aki továbbviszi azt a szellemiséget, zenei felfogást, amely manapság jellemzi ezt a német zenekart. Egyébként pedig kíváncsi vagyok arra, meddig zenél ez felállás, illetve hogyan lehet egy ilyen világszerte ismert nevet továbbvinni.

 

A zenekar tagjai:

Peter „Peavy" Wagner – ének, basszusgitár

Victor Smolski – gitár

André Hilgers – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. Anybody Home?

2. Mystery Trip

3. In Union

4. Long Hard Road

5. Full Moon (international version)

6. Nevermore

7. French Bourrée

8. A Perfect Day

9. Enough Is Enough

10. Here Comes the Night

11. Spiritual Awakening

12. Lost in the Void

13. The Missing Link

14. Another Kind of Madness

15. Down to the Bone

 

CD2

1. The Speed of Sound

2. Darkness Turns to Light

3. Death Is Alive

4. Gentle Murders

5. From the Cradle to the Grave

6. Refuge

7. Fugue No. 5

8. Last Goodbye

9. Dirty Wings

10. The Pit and the Pendulum

11. Waterfalls

12. Heads Off

13. Assorted by Satan

14. Shame on You

15. Soundchaser

 

DVD

RAGE Studio Interview

Lingua Mortis Orchestra feat. RAGE - Masters of Rock 2013 koncertfelvétel

1. Cleansed by Fire

2. From the Cradle To The Grave

3. Scapegoat

4. The Devil`s Bride

5. Empty Hollow

6. Lament

Suite Lingua Mortis:

7. Prelude Of Souls

8. Innocent

9. Depression

10. No Regrets

11. Witches` Judge

12. Straight to Hell

LMO Interview

 LMO Tour 2013

21 (Rage video clip)

Cleansed By Fire (Lingua Mortis Orchestra video clip)

 

Diszkográfia:

Avanger – Prayers Of Steel (1985)

Avanger – Depraved To Black – EP (1985)

Reign Of Fear (1986)

Execution Guaranteed (1987)

Perfect Man (1988)

Secrets In A Weird World (1989)

Reflections Of A Shadow (1990)

Extended Power – EP (1991)

Trapped (1992)

Beyond The Wall – EP (1992)

The Missing Link (1993)

Refuge – EP (1993)

Power Of Metal – Live CD (1994)

10 Years In Rage (1994)

Black In Mind (1995)

Lingua Mortis (1996)

End Of All Days (1996)

Higher Than The Sky – EP Japan (1996)

Live From The Vault – EP Japan (1997)

XIII (1998)

In Vain „Rage In Acoustic” (1998)

In Vain I-III (1998)

Ghosts (1999)

Welcome To The Other Side (2001)

Unity (2002)

Soundchaser (2003)

From Cradle To The Stage (2004) koncert DVD és CD

Speak Of The Dead (2006)

Full Moon in St. Petersburg (2007) DVD

Carved In Stone (2008)

Gib Dich Nie Auf (2009) EP

Strings To A Web (2010)

21 (2012)

The Soundchaser Archives (2014)