Főkép

Ma, amikor egyre többen temetni óhajtanák a ténylegesen fizikai hanghordozókat, a legkevésbé sem csodálkozunk, mi több, egyenesen természetesnek vesszük, ha Jean-Philippe Rameau nevével találkozunk koncertprogramokon, vagy új zenei kiadványok borítóján. Pedig nem mindig volt ez így. Néhány megszállott különc kivételével a komolyzene kedvelői elsősorban szakkönyvekben olvashattak a tizennyolcadik századi francia muzsika talán leginkább újító szellemű nagyságáról, esetleg régizenére szakosodott kamarazenekarok vagy kisebb kiadók repertoárjában csíphettek el egy-két ínyencséget tőle. Ahhoz viszont, hogy a komponista viszonylag szélesebb körben ismertté váljon, az kellett, hogy a nagyobb kiadók is felkarolják a vállalkozást, és rengeteg pénzt öljenek a marketingbe. Emellett nyilvánvalóan szükség volt még a Marc Minkowskihoz hasonló, elkötelezett előadókra, akik rengeteget tettek Rameau népszerűsítéséért.

 

Személy szerint nem mindig vagyok elégedett Minkowski tempóválasztásaival, időnként pedig túlságosan vastagnak érzem zenekara hangzását, ezen az 1990-ben kiadott felvételen azonban tündökölnek a korhű hangszerek, és a zene szövete úgyszintén csodálatosan áttetsző és jól követhető. Számomra valószínűleg ez a lemez jelenti a karmester barokk interpretációinak egyik csúcsát, ha nem egyenesen a legjobb régizenei felvételével állunk szemben. Talán az ifjúi hév, a tenni, bizonyítani akarás lehet a magyarázat, talán egész egyszerűen egy kivételesen ihletett pillanat eredménye a mű és értelmezőjének ennyire tökéletes egymásra találása, a lényegen viszont nem változtat, milyen választ adunk erre a kérdésre. Ha Rameau művészetében óhajtunk elmélyedni, ez az album mindenképp elsőrangú választás az ismerkedéshez.

 

Még akkor is, ha az anyag voltaképp nem eredeti alkotás. A Les Surprises de l’Amour itt hallható változata ugyanis csupán egy Sylvie Bouissou által összeállított koncertszvit, ami ugyanakkor a 18. század hagyományait viszi tovább, vagyis, egészen pontosan: éleszti fel. Az eredeti, kétfelvonásos opéra-ballet-t, amelyet Madame de Pompadour rendelt meg a komponistától az aix-la-chapelle-i békeszerződés megünneplésére, 1748-ban mutatták be, majd a művet tizenegy esztendővel később, átdolgozva, kiegészítve és korszerűsítve felújította a Párizsi Opera, Rameau azonban még újabb változtatásokat iktatott be a későbbi előadásokhoz. Bouissou ezekből a kottákból csemegézett és válogatott össze egy koncerttermekben játszható szimfonikus táncfüzért, amely ha nem is a darab esszenciáját, ám mindenképp a legtetszetősebb tételekből merítő anyagot képvisel. Azaz ha ez nem nyerné el a hallgatóság tetszését, akkor nem kizárt, hogy az énekszámokkal teljes verziónak még kevésbé sikerülne ez.

 

Az áriák és kórusok ugyanis jóval mélyebb koncentrációt és előkészültséget igényelnek, mint a tisztán hangszeres darabok. Ráadásul az énekelt számok esetében az sem kizárható, hogy valakinek nem tetszik egy adott szólista orgánuma vagy előadási módja, modora, felfogása. A kamarazenekari kivonatok esetében ellenben ez kiküszöbölhető, és a mai napig jól emlékszem, hogy a Les Indes Galantes című, szintén Rameau komponálta dalszínház művet előbb szvit formájában ismertem meg, és ez ösztökélt a teljes opera végighallgatására.

 

Aki megmarad a jelen változatnál, élvezettel fedezhet fel hasonlóságokat többek között Handel ünnep zenéinek hangszerelésével – a vonósok és a fúvósok összhangja a barokk szerzők közül valószínűleg náluk, kettejüknél a legteljesebb –, valamint előre, a rokokó és a klasszika felé mutató tendenciákat, például a könnyedség és az áttetsző szólamvezetés, a kordában tartott, de kétségkívül jelen lévő érzelmek terén. A legmagasabb szintre vitt örömzene ez, kiemelkedő darabja az Erato Kiadó archívumának, épp ezért pedig könnyen bármely komolyzenei gyűjtemény gyakran hallgatott felvételévé válhat, hogy aztán élő előadásokon, ha csak képletesen is, de régi jó ismerősként köszönthessük Rameau-t.

 

Előadók:

Les Musiciens du Louvre

Marc Minkowski – karmester

 

A lemezen elhangzó művek listája:

1-11. Les Surprises de l’Amour – Suite en concert 1757-1758