Főkép

Az orvostudomány, bármely oldaláról is tekintjük, inkább etika, mintsem diszciplína és technológia kérdése. Miért? Mert a kutatások és fejlesztések irányát, hatásfokát, sebességét és kivitelezését elsősorban az határozza meg, mit szabad és mit nem, illetve amit szabad, azt hogyan. A legjobb példa erre tényleg a már lerágott csontként kezelt klónozás, pedig nem is kellene ennyire messze mennünk. A döntő kérdés mindig az, a felettes énünk (vagy nevezzük bárhogy, az embert emberré tevő „szuperiorra” gondoljunk) által vezérelve meddig vagyunk hajlandóak elmenni azért, hogy a kisebbség „rovására” később a „többségnek” sokkal jobb és könnyebb legyen. Gondoljunk például az élő embereken történő gyógyszerkísérletekre, és akkor az elmondottakkal máris meghatároztuk Robin Cook függőleges és vízszintes koordinátákkal felrajzolható orvosi krimijét, a Halálos kockázatot. Ahol a (társadalmi és szervezeti) engedélyek nélküli gyógyszerkísérletek – amelyek persze egy „végső jó” érdekében történtek (mellékesen persze milliárdos pénzbeli nyereségi kilátásokkal) – az ember civilizációs gátként működő felettes tudatát az ösztönvezérlés uralma alá hajították. Ilyen veszélyek mellett szabadna vajon hasonlóval próbálkozni?

 

Ha az etikát valóban kikapcsoljuk, filozófiai síkon meglehetősen messzire juthatnánk. Robin Cook viszont megpróbált a (fikcióval színesített) valóság talaján maradni – ahogyan többnyire pályafutása egésze alatt. Az 1940-ben született amerikai orvos és író életműve immár 33 orvosi témájú krimit számlál, amelyekben általában az orvostudomány speciális nyúlványait vizsgálja – sokszor erkölcsi összefüggésekben – összeesküvés-elméleteken és emberi megszállottságokon (tudomány, pénz, hatalom) keresztül. A 42 éves írói pályafutása alatt sokmillió példányban eladott bestsellerek ellenére még mindig (elsősorban) orvosnak tartja magát, amely beállítódás érződik történetein is: még ha teoretikusan szimpatizál is a felvetett témával, rendszerint a hippokratészi eskü keretei között tartja főhőseit, az olvasóra bízva az (érték)ítéletet.

 

Az 1994-ben írt (és húsz évvel később most újra kiadott) Halálos kockázat fő kérdését jobban kifejezi az eredeti, Acceptable Risk (elfogadható kockázat) angol cím: a regény központi dilemmája, az előre nem látható veszélyek és mellékhatások ellenére szabad-e a tudomány nevében rizikót vállalni saját egészségünk rovására. Dr. Edward Armstrong, a szemtelenül fiatal és pimaszul tehetséges agykutató zárkózott magánéletét megnyitja legjobb barátja unokatestvére, az ápolónőként dolgozó Kimberly Stewart előtt, hogy a bontakozó kapcsolat, és főleg, egy évszázadokra visszanyúló régi birtok révén egy olyan ismeretlen gombafaj nyomára bukkanjon, amelynek gyógyászatban használható vegyülete orvosi forradalommal biztat. Edward a kecsegtető milliók reményében félreteszi a megfontoltságát, és legjobb barátjával, Stantonnal rögtön kutatócég alapításába fog, hogy egy válogatott stábbal titokban folytasson kísérleteket az új gyógyszer kifejlesztésére. Ahogyan aztán a munka folyamán mind csábítóbb részeredményeket kapnak, Edwardék összes gátlása tovaszáll, s a tesztelési folyamatot felgyorsítván saját magukon próbálják ki az alakulófélben lévő vegyületet. Csakhogy nem számolnak olyan mellékhatásokkal, amelyek az atavisztikus ösztönöket mozgósítván éjjelente életveszélyes „vadállatokká” változtatják őket…

 

Robin Cook ismert és híres arról, hogy teljesen képben van az orvostudomány új irányaival, útjaival, lehetőségeivel és… veszélyeivel. A Halálos kockázat esetében is, mint minden művében, pontosan adagolja az orvosi és vegyi komponenseket, miközben Kimberly Stewarton, a salemi boszorkányperek egyik rejtélyes áldozatának leszármazottján keresztül hozza be az etikai kétségeket. Bár a két szálon vezetett cselekmény (múlt – Elizabeth Stewart, jelen – az új gyógyszer) jól kiegészíti egymást, a „most”-ban zajló cégalapítás, kutatás előkészítés, gyógyszergyártás, kísérletek mintha egy gyorsított és akadálytalanított vonal mentén haladnának. A folyamat közben jócskán veszni látszik a hitelesség, ráadásul erősen érződik, hogy mi a végső cél, amit mindenképpen el akar érni Cook. Kimberly és Edward magánéleti kapcsolata is csak ott kap (hang)súlyt, ahol annak össze kell vágnia a fősodorral, s igazság szerint akkor sem bővelkedik eredetiségben.

 

A Halálos kockázat összességében átlagosnak mondható orvosi krimi, amelyben a cél oltárán (maga a történet központi magva) talán némi rutin híján (ha lehet ilyet mondani egy 16-os sorszámú regény kapcsán) Cook sok mindent feláldozott. Szerencsére a feszültség emelkedő volumenét sikerült megteremteni, és főleg az orvosok éjszakai „elszabadulása” egészen hátborzongató volt, ahogyan az események a finisbe fordultak. A salemi múlt körbejárása meglepően kidolgozott történelmi háttérként ágyazódik a modern dramaturgia mentén zajló eseménysorba, így az első látszatra össze nem illő darabok végül fércmentes egységbe szerveződnek. Bár olvastam már Cook-tól jobb regényt, és nem is egyet, a tanulság és figyelmeztetés a Halálos kockázat esetén is érdemes a továbbgondolásra – pro és kontra irányban egyaránt. A mester tehát ezúttal sem hazudtolja meg magát: úgy tör lándzsát a tudomány mellett, hogy közben az etikai oldalt is kihangsúlyozza. Valamit valamiért. Na de mégis mennyit a mennyiért?