Főkép

Xanth világáról mindig van mit mesélni. Piers Anthony amerikai író 1977-ben, a Varázslat Kaméleonnak című regényben kezdte el bekalandozni a mágikus és titokzatos varázsvilág rejtelmes útjait, s azóta abba sem hagyta a vándorlást. Napjainkig harminckilenc regényt írt, melyek mindegyike Xanth világának valamely részletét eleveníti fel. A mágia forrása, amellyel a Delta Vision Kiadó az idén folytatta a Xanth-sorozatot, legalább annyi titkot rejt magában, mint az előző kötet, s talán még izgalmasabb kérdéseket tesz fel világról, emberről, hatalomról.

 

Bink, az előző könyv főhőse végre révbe ért. Hosszú utazása Xanth számkivetettjeként végül nem várt véget ért: elhozta Xanthnak a jövőt és a változást. Az egykor gonosz varázslónak tartott barátja, Trent immár Xanth királya, s oldalán a változékony külsejű és lelkiállapotú Iris királynővel éppen azon igyekszik, hogy örököst adjon a birodalomnak. A mágikus Xanth és a mágiátlan Mundánia immár nem ellenségek, hanem egymást támogató barátok. Maga Bink pedig, oldalán a hol okos, hol szép Kaméleonnal boldogan élhet, míg meg nem hal. Illetve… Kaméleon terhes, ami átváltozó-képességre és kedélyére nézve is különös következményekkel jár. Bink pedig furcsa dolgokkal szembesül: ahol megjelenik, zombi sétál, egy láthatatlan kéz tartotta kard akarja meggyilkolni, feltámadnak ellene a sáncárok szörnyei, egy flörtölő kedvű kísértet pedig úgy tapad rá, mintha előző életében a szerelme lett volna. Nincs mit tenni: Binknek vándorútra kell indulnia, hogy megtalálja a Xanthot működtető mágia forrását, s így az őt érintő különös, mágikus elváltozások okát is. Segítőtársává szegődnek régi barátai: Humfrey, a kiszámíthatatlanul fontoskodó, egyebekben azonban zseniális varázsló, Crombie, a nőgyűlölő katona, aki e kötetben griffalakot tud ölteni, a feltűnően formás hátsót birtokló Chester kentaur, végül pedig egy pici gólem is, aki azt kutatja, hogyan kelhetne életre.

 

A pikareszken kalandos, s végtelenül humoros regényben a mágia forrásához tett utazás történetét olvashatjuk el, melynek során Bink sárkánnyal vív, drágaköveket keres, bocskorpiók elől menekül, szirének és jóakaratú gorgók szerelmi ügyeit bonyolítja, szerelmi bájitalt iszik egy nimfával és majdnem halálát leli az agykorall hatására, végül pedig találkozik Xanth démonával is… Azt azonban maga sem gondolná, hogy egyszer majd egész Xanth sorsa a kezébe kerül.

 

A praktikusan paradox cselekmény minden fordulata egy-egy új élmény. Mind a nyelvi lelemények – amelyekről magyarul a zseniális fordító, dr. Tóth Sándor gondoskodik –, mind az őrülten különös szereplők, mind a történet váratlan váltásai, mind a párbeszédek és dilemmák már a Varázslat Kaméleonnakból megszokott szárazon logikus, kizáró ellentétekből kizáró ellentétekbe futó sorozata biztosítják, hogy az olvasó kiválóan szórakozzon. Ráadásul A mágia forrása előnye, hogy tökéletesen megáll önmagában is: aki ezzel a regénnyel szeretné elkezdeni Xanth világának felfedezését, nyugodtan megteheti. A magam részéről nehezen tudok dönteni a két regény között: mindkettőt egyformán élveztem. Talán sikerül majd rangsort felállítanom, ha megjelenik a következő Xanth-kötet, a Roogna-kastély. Már alig várom!