Főkép

„A talányok bolygója nem átlagos könyv” – jelzi David Glover már az előszóban. Nem lehet össze-vissza lapozgatni, beleolvasgatni, ráadásul a történet is sokféle irányt vehet. Hiányzik belőle a nagy mesékre jellemző archetípusok felvonultatása, az értékek megélése és a mese műfajának varázsereje. Ahogy a szerző maga is megfogalmazza, a könyv az adatok értelmezéséről szól, arról hogy a gyermek magabiztosan tudjon eligazodni a táblázatok, grafikonok, az átlagok és valószínűségek világában. Ebben a tekintetben akár az alsó tagozatos matematika-tanítás gyakorlati foglalkoztató könyveként is tekinthetünk a Napraforgó Kiadó új kiadványára.

 

A történetben űrhajónkkal az Alfa-űrbázishoz közeledünk, azzal a céllal, hogy feltöltsük a bázis készleteit és frissítsük a központi számítógép szoftverét. Hamarosan azonban megtapasztalhatjuk, hogy valami nagyon nincs rendben, és ettől a pillanattól kezdve az a megbízatásunk, hogy megmentsük az űrbázis legénységét. Első lépésként helyre kell állítani az áramellátást, a komputert és meg kell tudnunk, mi történt. Ennek érdekében értelmeznünk kell a szimbólumokat, titkos írásokat fejtünk meg és térlátást fejlesztő feladatokat oldunk meg. A kötet cselekménye tehát ilyen, és ehhez hasonló matematikai fejtörők sorozatából épül fel, és attól függően, hogy jól, vagy rosszul oldjuk meg a feladványt, léphetünk a következő szintre.

 

A rendhagyó mesekönyv első hallásra talán bonyolultnak tűnhet, de olyan okosan, lépésről-lépésre vezeti a gyermekeket, hogy ha el is tévednek útközben, az elbeszélés cselekményvezetése visszatereli őket téves döntésük kezdetéhez. Miközben egyre jobban belemerülünk a kozmikus kalandba, és megküzdünk a földönkívüliekkel, észrevétlenül egyre többet sajátítunk el a matematikai gondolkodás alapjaiból és az adatfeldolgozási szakzsargont is elsajátítjuk. A gyermeknek innentől kezdve nem lesz gond egy folyamatábra felállítása, egy halmazábra definiálása, vagy a kör-, mátrix- vagy oszlopdiagram információinak áttekintése.  

 

Aki igazi modern fiús akciókönyvet keres, olvasóbarát áron, az A talányok bolygójában mindent megtalál. Vonzereje a sokszínűség, az igényes kivitelezés, a hangsúlyos pedagógiai törekvés, és a színvonalas grafika. Glover, az egykori tanár és kutató a tudományos elmélkedés mesés-játékos formáinak legjavát vonultatja fel a képzeletbeli űrmisszió során. Egyetlen hibája talán, legalábbis szerintem, hogy a módszertani felépítés ötletgazdagsága során elveszítette a szerethetőségét. Bár a sztori izgalmas és kihívásokkal teli, hiányzik belőle az érzelmi töltés. A hangsúly a problémamegoldáson és a tudományos ismeret átadásán van, ezért a meghittséget szinte teljes egészében nélkülözi. Cserébe viszont igazi akciókönyv, így a bensőségességet nem a cselekményből kapjuk, hanem a kötet használatából, melynek során egy vidám társasjátékhoz hasonlóan a család kacagva próbálja kideríteni, melyik lenne a legjobb irány a küldetés folytatására.

 

Elemzés, megértés és megoldás – ez az a vezérfonal, ami köré felépül a személyre szóló űrprojektünk. Célja egyértelmű: motiválni a gyermekeket az iskolában elsajátított ismeretanyag használatához. Az utószóban a szülők és tanárok részére külön összeállítás készült a könyv gyakorlati alkalmazására vonatkozólag, és tanácsokat is kapunk olyan számokkal operáló játékokkal kapcsolatban, melyek felkelthetik az érdeklődést az elemi matematika iránt. A világos oktatói szándék ellenére David Glover azonban mégis azt mondja, hogy a legfontosabb az, hogy a könyv olvasása közben a család együtt szórakozzon, és sokat nevessen.