Főkép

Németországban se szeri, se száma a metálegyütteseknek, de többségük inkább a power vonalon mozog, a progresszív stílust viszonylag kevesebben képviselik. A prog csapatok közül azonban kiemelkedik a Vanden Plas, amely már húsz éve örvendezteti meg zenéjével a szcéna kedvelőit.

 

Az együttesre elsőként egy sajátos árukapcsolással hívták fel a figyelmemet: 1997-ben újra kiadták James LaBrie Dream Theatert megelőző bandájának, a Winter Rose-nak első és egyetlen albumát. Maga a korong finoman szólva is legfeljebb középszerű volt, nyoma sem volt benne a progresszivitásnak – az Inside Out érezte is, hogy ez kevés lesz, így mellétettek egy válogatást a kiadó prog metal csapataink anyagaiból. A CD-n többek közt szerepelt a Symphony X, az Enchant és az Eldritch is, de ebben az esetben a Vanden Plas „Rainmaker” című dala volt a legfontosabb. Igen fülbemászó, energikus nóta volt, Andy Kuntz pedig alaposan kieresztette benne a hangját. Nem lepődnék meg, ha ez alaposan megdobta volna a The God Thing eladásait, és az is sokat használhatott a csapat renoméjának, hogy ebben az évben a Dream Theater előzenekaraként turnézhattak.

 

Valahogy mégis elkerülte őket az igazi ismertség, pedig senki mással össze nem téveszthető zenét játszanak. A hangszeres szekció önmagában nem különleges, az énekes orgánuma viszont annál inkább, hangszíne valamelyest a Crimson Glory egykori énekesére, Midnightra hajaz. A Vanden Plas mérsékelt sikerének oka lehet, hogy sosem voltak igazán kísérletezősek – sok esetben ugyan elég egy csapat sikeréhez, hogy a bevált receptet újra meg újra jól alkalmazzák, de a prog alzsánerben ez nem tud sokáig működni. (Az újabb Dream Theater lemezek kivételként csak erősítik ezt a szabályt.)

 

Ha zeneileg nem is, de koncepciójában mindenképpen hozott újdonságot az idei album. Andy Kuntzéknak nagy tapasztalatuk van a rockoperák terén, már 1993-ban is közreműködtek egy Jézus Krisztus, szupersztár előadásban, ezt azóta jónéhány hasonló produkció követte. A Chronicles of the Immortals alapja egy Wolfgang Hohlbein hasonló című (Der Chronik der Unsterbllichen), jelenleg tizenöt kötetből álló sorozatából készült Bloodnight (Blutnacht) című rockopera. Hohlbein maga is az együttes rajongója, Németország egyik legsikeresebb írója, jeles science fiction alkotó, és nem csupán inspirációt adott a Vanden Plasnak, hanem együtt alkották meg a művet. A darab 2012 és 2013 során nagy sikert aratott, így nem volt kérdés, hogy lemezen is megjelenik.

 

A Chronicles of the Immortals – Netherworld nem követi szolgaian a színielőadást, például a narrátor személyét is lecserélték, zeneileg pedig valamivel keményebbre vették a figurát. A 19 számból álló színpadi produkció egyébként is túl hosszú volt, így két részre darabolták – a második album a tervek szerint 2015 folyamán jelenik meg. A történet egy Andrei Deläny nevű halhatatlan lény évszázadokon átívelő történetét meséli el, aki szeretne normális ember módjára élni, de ez nem adatik meg neki. A zenemű elsősorban az ő vívódásaival foglalkozik.

 

Izgalmas tehát az alapvetésünk: minden adott egy kiemelkedő konceptlemezhez, de valahogy mégsem jön össze. Persze szó sincs arról, hogy valami félresikerült volna, a lemez minősége egyenletesen jó, üresjárat nincsen rajta, de igazán kiemelkedő momentum sem. Néhány taktus megragad az ember fülében, de nincs olyan dal, amit egy az egyben meg lehetne jegyezni, hiányoznak róla a slágerek, az „áriák”, ha úgy tetszik. A tíz „vízióból” álló anyaggal pont az a gond, mint általában a Vanden Plasszal: hiányzik belőle valami, ami kiemelkedne, ami igazán izgalmassá tenné. Persze a Chronicles of the Immortals-ban is meg lehet az értékeket találni, de sajnos – vagy szerencsére, attól függően, ki mit keres benne – inkább rockoperát hallgatunk, mint metállemezt.

 

Bizonyára azokra, akik még nem ismerik a csapat zenéjét, sokkal kedvezőbb benyomást tesz a korong, de nekünk, többieknek csak egy újabb kellemes lemez marad, amire két-három év múlva már nem fogunk emlékezni, hacsak a folytatása nem múlja majd felül. Viszont akik kevésbé komplex és nem túl kemény énekcentrikus progresszív metál zenét keresnek, megtalálhatják vele a számításukat.

 

Tagok:

Andy Kuntz - ének

Stephan Lill - gitár

Günter Werno - billentyűsök

Torsten Reichert - basszusgitár

Andreas Lill – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Vision 1ne

2. Vision 2wo – The Black Knight

3. Vision 3hree – Godmaker

4. Vision 4our – Misery Affection Preluse

5. Vision 5ive – A Ghosts Requiem

6. Vision 6ix – New Vampyre

7. Vision 7ven – The King And The Children Of Lost World

8. Vision 8ight – Misery Affection

9. Vision 9ine – Soul Alliance

10. Vision 10n – Inside

 

Diszkográfia:

Colour Temple (1994)

The God Thing (1997)

Far Off Grace (1999)

Spirit of Live (koncert, 2000)

Beyond Daylight (2002)

Christ 0 (2006)

The Seraphic Clockwork (2010)

Chronicles of The Immortals - Netherworld (2014)