Timothy Knapman: A római császár nyomában
Írta: Baranyi Katalin | 2014. 06. 12.
A Napraforgó Kiadó új sorozata, a Kalandos küldetés igazi élményt kínál az óvodás és kisiskoláskorú olvasóknak: a benne megjelent négy színes, kellemesen kézbeillő és gyönyörűen illusztrált kötet, A Rejtélyek Múzeuma, A Talányok Bolygója, A Titkok Kamrája és a legújabban kezembe került A római császár nyomában akár többórányi nézegetni- és kalandoznivalót nyújt egy-egy témában, miközben nemcsak szórakoztatja, de tanítja is forgatóját. Mind a négy lapozgatós képeskönyv, de nem a hagyományos módon: miközben minden oldalon új kérdés, feladat és játék vár bennünket, biztosra vehetjük, hogy lassabban, vagy gyorsabban, de el fogunk jutni a célig, vagyis a legújabb könyvben teljesülhet a vágyunk, s bejuthatunk a császár lakomájára, sőt, sikerülhet szenátorrá válnunk.
A római császár nyomában rendhagyó időutazás, melyben felfedezhetjük az ókori város összes titkát. Ellátogathatunk a fürdőbe és a templomba, vásárolhatunk tógát és bebarangolhatjuk a fórumot, megtanulhatunk rómaiul számolni, s megtudhatjuk, hogyan számították az időt. A cél egyszerű: találkozni a császárral. Ám megvalósítani nem is olyan könnyű: miközben az olvasót egy tolvajbanda üldözi, s minden fortélyát be kell vetnie ahhoz, hogy őket elkerülje, a császárnak pedig a közelébe kerülhessen, számos más veszéllyel is találkozhat, amelyekből csak úgy vághatja ki magát, ha helyes választ ad különböző kérdésekre, ezzel bizonyítva, hogy valódi római.
Mekkora volt a birodalom kiterjedése a császárkorban? Milyen állat Róma jelképe? Mit jelent az SPQR rövidítés? Milyen állatát nevezte ki szenátornak Caligula? Mit jelent a cave canem felszólítás? Miközben ilyen és ehhez hasonló talányokra keressük a választ (sokszor mulatságos, apró rajzok és rávezető kérdések segítségével), egyúttal az is kiderül, mit őrzött a fürdőben a capsariusnak nevezett rabszolga, hogy mire használták a rómaiak a botra erősített szivacsot, vagy, hogy meg kell-e enni rögtön a sült malacot a római lakomán. Útvesztőkön juthatunk keresztül, megvívhatunk igazi gladiátorokkal a ludusban, vagyis gladiátoriskolában, tanulmányozhatjuk, mi a különbség egy legionarius, egy centurio és egy lovassági tiszt sisakja között, találkozhatunk az amphiteatrumban néhány vad oroszlánnal, medvével, tigrissel és egy igazi vaddisznóval is, s megtudhatjuk, melyikük neve az aper és melyiküké a leo… Ám mind közül legjobban az a feladvány tetszett nekem, amikor – beszökve egy orvos sátrába – azt kellett eldöntenem, melyik asztalán vannak az ebédhez való dolgai: azon, amelyen édesköményt, zsályát, fokhagymát és májat tárol, vagy amelyen fügét, meztelencsigát, pelét, olívabogyót és kenyeret halmoztak fel?
Nekem végül sikerült eljutnom a császárhoz, s ma már büszkén nevezhetem magam szenátornak. Remélem, mindenki, aki kezébe veszi a könyvet, legalább annyira jól fog szórakozni, mint nekem sikerült, s emellett sok új információval gazdagodik Róma történelméről.