Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2014

Minden évben megállapítom, hogy a könyvszakma két legnagyobb évi rendes seregszemléje, az áprilisban megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és a hagyományosan június elején zajló Ünnepi Könyvhét túl közel van egymáshoz – ilyenkor nyár elején évről évre azon kapjuk magunkat, hogy még sehol sem tartunk a Könyvfesztiválon beszerzett újdonságokkal, s már nyakunkon a Könyvhét. Idén sincs ez másként, azzal együtt, hogy a kínálat mintha kevésbé lenne combos, mint a megelőző években. Persze akadnak „nagy durranásnak” ígérkező könyvek, a hagyományosan a Könyvhét tájékára összpontosító kiadók most is szép számmal hoznak ki újdonságokat, a könyvheti sorozatok aktuális részei többnyire kikerülnek a polcokra… De valahogy az összkép kicsit más. Nem véletlen, hogy a „Mit várunk legjobban az idei Könyvhéten?” kérdésre a legtöbb válasz ezúttal nem az volt, hogy „Én nem tudok egyet kiválasztani a sok ígéretes címből.”, hanem az, hogy „Egyet is nehéz lesz kiszúrni, amit valóban várnék.” – hogy ez pusztán a valóban igen erős Könyvfesztivál utáni viszonylagos leeresztésnek köszönhető-e, netán előrevetít bizonyos könyvpiaci változásokat, esetleg egyszerűen szerkesztőségünk tagjai vannak válogatós kedvükben, azt nem eme cikk tiszte megválaszolni. Egy biztos: Könyvhét lesz, mi pedig ott leszünk. És rendületlenül olvasunk.

 

 

Baranyi Katalin

 

Kovács Noémi: Gyilkos vágy

/Athenaeum Kiadó/

 

Peter Page visszatér! Kovács Noémi új krimije, a Gyilkos vágy június elején jelenik meg az Athenaeum Kiadónál. Az írónő tavalyi detektívregényének, a Lélekölőnek azonnal igazi rajongójává váltam. Az első újraolvasás után pedig rájöttem, hogy nemcsak kriminek jó, de történetnek is, hiszen másodjára kézbe véve is, amikor már tisztában voltam a gyilkos személyével és indítékával, izgalmas és élvezetes maradt. Így remélem, hogy a rokonszenves nyomozó következő ügye is épp olyan érdekfeszítő, hiteles és humoros lesz, mint az első. A Gyilkos vágyban ráadásul együtt az összes sokat ígérő krimirészlet: saját démonaival küzdő hős, felfüggesztett detektív, titokzatos sorozatgyilkosságok... Alig várom, hogy olvashassam!

 

 

Dr. Benkő Marianna

 

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

/Magvető Kiadó/

 

Kicsit kakukktojás, hiszen nem a Könyvhéten jelenik meg, hanem már kapható, viszont az én könyvheti beszerzési listámon szerepel. A szerző a Tánciskolával vett meg magának, azóta szerelmünk töretlen: bort töltött nekem két éve a Magvető standjánál, a Mellettem elférsz újra felélesztette a családfakutató és történet-lejegyző énem, Dés Lászlóval és Dés Andrással közös estjén elhangzott részletek pedig felcsigázták kíváncsiságom az új kötet iránt. Krisztián könyvei eddig is közel álltak hozzám, hiszen szülőhelyem, a Dél-Alföld egy-egy szeletével ismertettek meg, de a Megyek utánadban végre jelenlegi, szeretett lakóhelyem, Szeged is fontos szerepet játszik. A szerző stílusa, világa az én valóságom is, ezért is ünnep nekem minden egyes könyve, már alig várom, hogy olvassam!

 

 

Galgóczi Móni

 

Bosnyák Viktória: A szomorú kacagány

/Csimota Kiadó/

 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, márpedig miért ne akarnék, fogalmam sincs, hogy a hihetetlenül széles könyvheti kínálatból miért éppen ezt a kötetet várom a legjobban. Talán a címe miatt. Meg azért, amiről szól: egymás megismerésének fontosságáról és az előítéletek leküzdéséről. Mindezt egy 5 éves kortól ajánlott mese formájában teszi, melynek főszereplői a kacagányok és a kacabajkák. Na és ez beindította a fantáziámat. Mit kezd egymással két ruhadarab? Vagy egy énekes madár és egy ruhadarab? Ráadásul a borító meglepően visszafogott, mégis, vagy éppen ezért gyönyörű, és ha jól láttam a képeken, egy masni díszíti, ami csak tovább fokozza az egyébként is nosztalgikus hangulatot – és persze a kíváncsiságot. Sőt, a belső oldalakról is láttam képeket, és ettől most úgy érzem: ide nekem, de azonnal!

 

 

Galgóczi Tamás

 

Darren Shan: Tengernyi vér

/Móra Kiadó/

 

Az elsőn túl, de még a második kötet elolvasása előtt az mindenképpen nyilvánvaló lett számomra, hogy Shan nem pénzcsinálási szándékból írta meg ezt a négyrészes minisorozatot. Ráadásul megcsinálta azt a mutatványt, hogy ezt a véres témát ifjúsági korhatárosként vetette papírra. A viktoriánus korabeli Anglia sokkal komorabb a Vámpír Könyvek hangulatánál, éppen ezért kíváncsi vagyok, ebben a környezetben miként kezeli ezt a felnövéstörténetet Shan.

 

 

Hollósy Amadea

 

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

/Agave Könyvek/

 

A jelenleg kicsit soványnak tűnő könyvheti kínálatból számomra egy kötet emelkedik ki toronymagasan, Baráth Katalintól Az arany cimbalom. Nagyon megszerettem Ókanizsa karakán hősnőjét, a Kati által teremtett miliőt az előző három részben, és a blogon adagolt információk alapján ez a kötet sem fog elmaradni a többitől, sőt! Jólesik belebújni ezekbe a történetekbe, kicsit olyan, mintha időutazást tennék – ezúttal 1914-be, az első világháború küszöbére. Ugyan Veron egy eltűnt társaskocsi és nem a merénylő után nyomoz, őt ismerve biztosan belekeveredik abba az ügybe, amely szó szerint megváltoztatja a történelmet.

 

 

Kovács Tímea

 

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

/Agave Könyvek/

 

Sokáig böngésztem a könyvheti megjelenéseket azzal az egészen konkrét szándékkal, hogy valami mást válasszak, s ne Baráth Katalin Dávid Veron sorozatának legújabb kötetét, sikertelenül. Mert hát az az igazság, hogy én ezt a könyvet két éve várom. A sorozat korábbi kötetei olyannyira a szívemhez nőttek, hogy a tavalyi Könyvhét alkalmával kimondottan rosszul esett, hogy az évi rendes Dávid Veron-adagom nélkül maradok – ám jobb, ha megszokom, hisz egyelőre úgy tűnik, eme negyedik rész után tényleg nem lesz folytatás. Aztán ki tudja… Én még reménykedek. Addig is borzasztó kíváncsian várom, mennyit változott Veron az eltelt időben és hogyan alkalmazkodik a jócskán megváltozott körülményekhez. Hisz azok bizony változtak: óhatatlan, hogy a könnyed kisvárosi krimire is rávetüljön a huszadik század első nagy világégésének árnyéka – ami hősnőt és szerzőt egyaránt kihívás elé állít.

 

 

Szabó Dominik

 

Daryl Gregory: Stony Mayhall második élete

/Gabo Kiadó/

 

„Akar a fene megint egy zombis könyvet” – sóhajtottam fel, amikor megláttam a Gabo Kiadó már nem is olyan új science fiction/fantasy sorozatának következő kötetét. Az elmúlt években sok mindent megéltünk már a zombi-divathullám hatására, a The Walking Dead képregénysorozattól kezdve az Eleven testekig traumákban bőséggel lehetett részünk, így erős kétségeim támadtak, amikor a kötetről olvastam. S egyébként is úgy tűnik, mintha egy évvel később kapcsolt volna a kiadó, legalábbis szerintem már a zombis téma is kifutóban van (legközelebb vajon a mocsárlényeket és a kecskebékaembereket kapják fel?), így aztán különösen nem értettem, hogy miért kell ez itt és most nekünk. Persze azóta okosabb lettem, és felvilágosítottak, hogy a Stony Mayhall második élete márpedig jó könyv, sőt, kifejezetten érzelmes, értelmes és intelligens regény (hogy ezek hogyan férnek össze a zombikkal, én nem tudom), úgyhogy mégiscsak kíváncsi vagyok egy újabb zombis könyvre. De ugye ezután már leakadunk a témáról?

 

 

Szilvási Krisztián

 

Lanczkor Gábor: Folyamisten

/Libri Könyvkiadó/

 

Blindre választani magában hordozza a veszélyt, hogy belehúz az ember. Egy roppant érdekes, izgalmas, sokrétű és magával ragadó könyvbe. Innentől kezdve pedig már Lanczkor Gáboron a sor, hogy Folyamistene a Tisza és a Temze habjai közé vonszoljon bennünket nemi erőszakot elszenvedett grafikuslány, idegen erő vezérelte katolikus pap, fogyatékos kisfiú, értelmiségi kutatóifjú sor(s)ain keresztül. Ahogyan a fülszöveg mondja: „járjuk be a világot egy titokzatos mítosz nyomában, amely talán most, ennek a könyvnek a lapjain születik meg éppen”. Mondom, blindre választani veszélyes. Mert új vallásba ránthatja az embert, olyanba, amely mögött egy 1981-es születésű író, drámaíró, költő és zenész áll. Mert bár minden porcikám tiltakozik a szűk keretek – melyeket csak erőszakos hit nyújthat – ellen, de most szívesen megadom neki az érdeklődésem. (El)merülök a Folyamistennel.

 

 

Tóth Éva

 

Gaura Ágnes: Lángmarta örökség

/Delta Vision Kiadó/

 

Nagyon nehéz a sok-sok ígéretes, szemet gyönyörködtető, kikapcsolódást garantáló kiadvány közül azt az egyet kiválasztani, amelynek a megjelenését mindennél jobban várom. Szorult helyzetemből az mentett ki, amikor megláttam, hogy folytatódik Borbíró Bori kalandjainak sora, a negyedik rész ott szerepel a Delta Vision Kiadó könyvheti kínálatában, az írónő facebook oldala pedig hangos a szerkesztés különböző fázisainak helyzetjelentéseitől, a kapcsolódó történetektől és a dedikálás várható időpontjától. Ezek után nem volt kérdés, hogy melyik kiadványra esik a választásom.

Szeretem a vámpíros történeteket és pont ez volt az, amiért már az első kötet megjelenésekor felfigyeltem Bori kalandjára, a magyar helyszínnel és szereplőkkel kecsegtető történetre. Végül többet kaptam a regénytől, mint első körben számítottam rá: egy vagány hősnőt, mozgalmas cselekményt, érdekes szereplőket, pergő párbeszédeket és elképesztő mennyiségű humort. Nagyon szeretem Ági történetszövését és egyedi tréfáit, amelyek különleges hangulatot adnak az írásainak. Ezek azok, amelyek miatt minden egyes alkalommal úgy teszem le az aktuális kötetet, hogy nagyon várom a következő rész megjelenését. Most ismét elérkezett a várva várt alkalom, amelyet nem is hagyok kihasználatlanul: a könyvhét szombatján a kezemben fogom tartani a nyomdából éppen csak kikerült kiadványt. Remélem, hogy még sokan fogják követni a példámat.

 

 

Uzseka Norbert

 

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

/Agave Könyvek/

 

Bár sok van, mi érdekel a könyvheti felhozatalból, itt most biztosra megyek, és azt mondom, Neil Gaimantől a Szerencsére a tej című meseregényt várom a leginkább. Azt remélem ugyanis, hogy Gaiman nem erőltetett, hanem kisujjból kirázott módon írta meg ezt, hogy lesz olyan mókás, spontán és ihletett, mint a legjobb pillanataiban. Meg aztán a fülszövegben van egy ilyen kitétel, hogy „valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van”, és ez pont olyasmi, ami nagyon érdekel, lévén érintett, szóval ha bármi apai trükköt tanulhatok belőle, akkor igen hálás leszek Neilnek.

 

 

Windbrechtinger Rudolf

 

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

/Agave Könyvek/

 

Úgy érzem, hogy kissé nagy a pangás a könyvpiacon így Könyvhét felé közeledvén, mintha a kiadók legnagyobb ágyúikat eldurrogtatták volna a Könyvfesztiválra. Persze még így is több versenyző volt a „Mit várok a legjobban a Könyvhéten?” kérdésre, aztán végül Neil Gaiman új kötete, a Szerencsére a tej lett a nyerő. Őrülten szép, keményfedeles borító, mindehhez egy mese gyerekeknek Gaiman tollából. A tavalyi nyár hőségében az Óceán az út végén nyújtott hűs menedéket, remélhetően most ez a bő száz oldalas, illusztrált mese nyújt felüdülést kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az alaphelyzet annyi, hogy egy apuka elmegy tejért. Mivel Gaimanről van szó, ugye nem gondoljuk, hogy ennyivel vége is? Bizony nem is, vannak itt még vámpírok, időutazás, kalózok meg éneklő dinoszauruszok is. Remekül hangzik!