Főkép

Bori nő, növekszik, ahogyan az olvasótábora is - akik korábban kezdték megismerni a történeteit, azok mára értelemszerűen idősebbek lettek, ezzel együtt az igényeik is megnövekedtek. Úgy tűnik, hogy a szerző, Julia Boehme nagyon is tisztában van ezzel, mert a kisiskolás sztorik (például Bori és a szerelmes levél) mellett olyan nagyobb iskolásoknak szóló történeteket is írt, mint például a Bori a titokzatos várkastélyban.

 

Itt kedves kis főszereplőnk már nem annyira kicsi, mi több, tizenévesen elég nagy ahhoz, hogy két barátnőjével, felnőtt kíséret nélkül utazzon el a címben nevezett titokzatos várkastélyba. Anna nagybátyja vette meg a birtokot, és kialakított belőle egy kastélyszállót, amelynek egyfajta kipróbálására meghívja unokahúgát és annak két barátnőjét. A három lány, Anna, Bori és Zizi ennek okán fognak bele a nem túl hosszú, ám rejtélyekkel, különös alakokkal és természetesen némi bulival is megtűzdelt kalandba.

 

Szeretem, ha egy könyv megfelel minden jellegzetes kor- és korosztály-követelménynek. A Bori a titokzatos várkastélyban nincs úgymond gyerekkönyvre butítva, mégis a fiataloknak szól, és amellett, hogy tizenéves lány főszereplői meghatározzák a célközönséget, a gótikát idéző környezet és történet már a szépirodalom kapujához vezeti az olvasókat. Az illusztráció a szokásos „Boris” rajzokból áll, Herdis Albrecht tehetséges kezét dicséri. A szerzővel együtt ő is otthonosan mozog ebben a világban, rajzai annyira illenek a szöveghez, hogy az ember – pozitív értelemben – már fel sem figyel rájuk, mert beleolvadnak a szövegbe, és egységet alkotnak vele.

 

Az egyetlen bajom, hogy a könyv túlságosan beleolvad a sorozatba. Szerintem a célkorosztály már terhelhetőbb, nem kötelező félnapos olvasmányt dugni az orra alá nagy betűkkel nyomtatva és standardizált terjedelemmel: mind a történetből, mind pedig a környezetből ki lehetett volna hozni egy hosszabb, fajsúlyosabb könyvet, amely a stílusát megtartva akár még egy kivételesen jó tiniregény is lehetett volna. Így, ebben a formában a könyv túl rövid és túl sűrű, és nemcsak én, de lánykám is szívesen olvasott volna még többet a kastélyszállóvá újított, ősi vár rejtekajtói mögött, a titkos alagutakban és átjárókban játszódó kalandról. Ennek ellenére nem tudom (és akarom) letagadni, hogy a Barátnőm, Bori sorozat még mindig élvezetes olvasmány.