Főkép

A 85. Ünnepi Könyvhét egyik legnépszerűbb külföldi vendége nyilvánvalóan az ír Darran Shan. Ebből az alkalomból Dr. Benkő Marianna és Galgóczi Tamás tette fel kérdéseit a Vámpír Könyvek szerzőjének.

 

Amikor befejeződött a Vámpír Könyvek sorozat, azt nyilatkozta, hogy részben megírta a folyatást, de egyelőre nem viszi tovább a történetet. Meddig kell még várnunk a The Cannibal King-re?

 

Attól tartok, meghatározhatatlan ideig. Eredetileg több mint 20 részesre terveztem a sorozatot, ám ahogy haladtam az írással, rájöttem, hogy ez elsősorban egy felnövés-történet, és mire a 12. kötethez értem, Darren természetes módon elérkezett a története végéhez. Megpróbáltam továbbvinni a sztorit, de egyszerűen nem működött, úgyhogy befejeztem ott, ahol a történet megkövetelte, hogy befejezzem. Van esély arra, hogy talán egy nap majd írok egy folytatás-sorozatot, felhasználva néhányat a korábban a fejemben motoszkáló ötletek közül, ám más főszereplővel. De ha ez meg is történik, az nem mostanában lesz, mivel már javában dolgozom egy új projekten, amit befejezni, úgy képzelem, sok évbe fog telni.

 

2006-ban megjelent a Cirque du Freak című manga. Mennyire nyerte el a tetszését?

 

Imádtam! A manga eredetileg Japánban jelent meg, sorozatként, amit aztán összegyűjtöttek és lefordítottak. Úgy gondolom, hogy az alkotó, Takahiro Arai fantasztikus munkát végzett – hű maradt a regényekhez, ugyanakkor megtalálta a módját, hogy a mű önmagában, mangaként is megállja a helyét. Csak ajánlani tudom ezt a mangát, még azoknak is, akik már olvasták a regényeket.

 

Az első két kötetből készült mozifilm nem lett a 2009-es év kasszasikere. Várható további mozgóképes adaptáció – akár ebből a sorozatból, akár másikból?

 

Sajnos nincs tervben további Rémségek cirkusza-filmadaptáció a közeljövőben. A filmváltozat nem volt olyan sikeres, mint ahogy a producerek remélték. Igen sok pénzt beleöltek, és végül meglehetősen nagy veszteséget kellett elkönyvelniük. Reménykedem, hogy egy nap majd újraéleszthetjük a filmváltozatot, akár egy új mozifilmmel, akár egy tévéfilmmel. Ami az egyéb műveimet illeti, nemrég adtam el az egyik felnőtteknek szóló könyvem, az Árnyak asszonya megfilmesítési jogait egy angol producernek, úgyhogy ha minden jól megy, akkor ebből film fog készülni az elkövetkező néhány éven belül.

 

A Vámpír Könyvek három útja, megoldási javaslata közül melyik áll Önhöz a legközelebb? A Kurda-féle középutas megoldás vagy a vámpír/vérszipoly uralom?

 

A párbeszédes megoldások híve vagyok. Kedvemre van a világunk végtelen sokfélesége, és a különböző kultúrák és vallások, amelyeket az egyes országok megalkotnak. Úgy gondolom, fontos, hogy kapcsolatban maradjunk egymással, hogy megbeszéljük a különbségeinket és a problémáinkat, hogy megpróbáljunk megértéssel és tisztelettel viszonyulni azokhoz, akik nem ugyanazokban a dolgokban hisznek, mint mi. Mindannyiunk számára van hely ezen a bolygón, amíg emberségesen és méltósággal viselkedünk. Röviden, én Kurda mellett álltam volna!

 

Magyarországon most jelenik meg a Larten Crepsley-sorozat második kötete. Felmerült bennem, hogy miért pont ő lett az új sorozat főhőse, hiszen a Vámpír Könyvek hemzseg a jobbnál jobb mellékszereplőktől, akik önmagukban megérdemelnének egy külön könyvet.

 

Nem terveztem előre, hogy könyvet írok a Darren Shan-sorozat bármelyik szereplőjéről. Meglehetősen bizalmatlan vagyok az előzmény-történetekkel és folytatásokkal kapcsolatban, mert az ilyesmi gyakran csak ürügy arra, hogy a szerző még több pénzt keressen. Ám Larten karakterét lenyűgözőnek találtam. Nem tudtam sokat a múltjáról, amikor a Darren Shan-sorozatot írtam, ám amikor a sorozat végére értem, azon kaptam magam, hogy Larten alakján tűnődöm – azon gondolkodtam, milyen élete volt, mielőtt Darrent megismerte, és hogy hogyan vált meg a vámpírklánjától, amikor éppen csak néhány évtizeddel korábban emelkedett magas rangra. Végül aztán úgy éreztem, muszáj leülnöm és elmesélnem a történetét. Mindig így dolgozom – semmi más nem érdekel, csak a történet. Amikor egy könyv azt követeli a fejemben, hogy írjam meg, akkor hallgatok a hangokra, és megírom a könyvet.

 

A Crepsley-saga története sokkal sötétebbnek tűnik a Vámpír Könyvekhez képest; mintha keményebb lenne a valóság, amit ábrázol benne. Mennyire volt ez tudatos döntés és mennyiben alakította a történet saját magát?

 

Nem mondanám, hogy ez a világ sötétebb. Inkább arról van szó, hogy Larten a kétszáz éven át ívelő történet legnagyobb részében már felnőtt, és a felnőttek másként érzékelik a világot, mint a gyerekek. Ez volt az egyik kihívás, amellyel meg kellett küzdenem a sorozat írása közben – tudtam, hogy a történet sokkal felnőttebb hangulatú lesz, mint Darren története volt, viszont úgy kellett megírnom, hogy ez a fiatalabb olvasók számára is befogadható legyen. Végső soron úgy gondolom, sikerült megtalálnom az egyensúlyt, bár tagadhatatlan, hogy ez a sorozat más atmoszférájú, mint a Darren Shan-sorozat. De végül is, számomra ez pozitívum – nem hiszem, hogy sok értelme volna olyan sorozatot írni, ami pont úgy működik, mint egy másik sorozat.

 

A Vámpír Könyvek egyértelműen egy felnövés-történet, de mit tekinthetünk a Crepsly-saga fő vezérmotívumának?

 

Ez a történet nem olyan egyenes vonalú, mint Darren történetének a fő íve volt, mert Crepsley története sokkal hosszabb periódust ível át. A történet fő mozgatórugója Larten felemelkedése és bukása. Azt tudjuk a korábbi könyvekből, hogy valami nagyon rossz történt Lartennel, ami miatt arra kényszerült, hogy megszakítson minden kapcsolatot a vámpírklánnal, bár már éppen ott tartott, hogy vámpírherceg válik belőle. Ez adja a sorozat gerincét – fel akartam tárni, hogyan vált Larten magas rangú vámpírrá, és hogy miért hagyta mégis veszni a végső hatalmat, amit már majdnem megszerzett. Számomra olyanok ezek a regények, mint egy-egy Shakespeare-tragédia – a Macbethet vagy a Hamletet olvasva tudjuk, hogy a darab vérrel és könnyekkel fog végződni – az érdekes kérdés az, hogy miért és hogyan.

 

A Vámpír Könyvek rengeteg tanulsággal szolgál az ifjú olvasóknak, akár a barátság fontosságáról, a becsületről és a másokért való kiállásról beszélünk. Az újabb sorozatával mit akart átadni az olvasóknak, mit érez legfontosabbnak a történetben?

 

Az új sorozat sok tekintetben hasonlít az előzőre. Ezek a könyvek is azt hangsúlyozzák, hogy milyen fontos a barátság, és az, hogy lojálisak legyünk azokhoz, akik mellettünk állnak, hogy becsületesen éljünk, és hogy tiszteljük a többi embert. Ugyanakkor ez a sorozat azt is kiemeli, hogy milyen veszélyekkel jár, ha csak a bosszúért élünk – hogy milyen csapdák várnak ránk, ha elhatározzuk, hogy megbosszuljuk mindazt a rosszat, amit ellenünk elkövettek. Ez bizonyos mértékben jelen volt a Darren Shan-regényekben is, főleg Steve Leopard alakjában és cselekedeteiben, de ebben a sorozatban ez jóval hangsúlyosabb.

 

Tervezi, hogy a vámpírok történetét tovább színesíti? Várható például kötet Des Tiny korai mesterkedéseiről, a vámpírok, vérszipolyok kialakulásáról?

 

Nem. Ahogy említettem, van rá esély, hogy továbbszövöm a sorozatot, és írok egy történetet, ami a jövőben játszódik, és a Sebhelyesek Háborújára és annak kimenetelére fókuszál, de egyébként nem tervezem, hogy visszatérek ebbe az univerzumba. Úgy gondolom, mindig kell valami drámai ok, amiért egy történet létezik – az nem elég indok, hogy több kiderüljön a szereplőkről, akiket az olvasó kedvel.

 

Két hosszú sorozat után érdekes élmény volt olvasni a különálló regényeit, mint amilyen például a Vézna hóhér, vagy a Kojaszan. Miért érezte szükségét annak, hogy megírja ezeket a könyveket?

 

Ezek a történetek egyszerűen adták magukat. Sosem írok többet annál, mint amennyi szükséges. Ha egy történetet el tudok mondani egyetlen könyvben, akkor elmondom úgy. Ha tíz vagy tizenkét könyv kell ehhez, akkor úgy lesz. Mindig a történetnek rendelem alá magam, és nem nézem a marketing vagy a kiadás szempontjait. Csak elmesélem a történeteket, amelyeket el kell mesélnem.

 

Jelenleg a Zom-B sorozaton dolgozik, amely nálunk még nem jelent meg. Megismertetné pár szóban a hazai olvasókkal a történetet?

 

A sorozat egy olyan világban játszódik, amelyet leigáztak a zombik, ám nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy a túlélők hogyan harcolnak az élőhalottak ellen – más módon próbáltam a zombikról írni. A főszereplő B Smith, akinek az apja rasszista. A sorozat olyan mindennapi életbeli problémákkal foglalkozik, mint a rasszizmus, a hatalommal való visszaélés, a szélsőjobboldal felemelkedése (ami sajnos most különösen aktuális, a legutóbbi európai parlamenti választások után), vagy éppen a vallási fanatizmus. Mindeközben pedig az emberiség pusztulását is megörökíti. Ez egy rendkívül gyors tempójú, csavarokban bővelkedő, gondolatébresztő mű, és bárhol is jelent meg, mindenütt több vitát gerjesztett, mint bármelyik másik könyvem. Remélem, hamarosan magyarul is megjelenik – nagyon kíváncsi lennék, hogy az itteni rajongóim mit gondolnak róla.

 

Vámpírok, zombik, démonok… az emberi fantázia rém-tárából sok szörnyeteggel foglalkozott már. Van-e esetleg olyan lény, amely jelenleg foglalkoztatja a fantáziáját?

 

Nem arról van szó, hogy a szörnykatalóguson próbálom átrágni magam, bár elismerem, így is tűnhet. De számomra mindig a történet az első. Ami például a Zom-B-sorozatot illeti, arról van szó, hogy szerettem volna a rasszizmusról és a jobboldali pártok felemelkedéséről írni, és a zombik szerepeltetése tűnt a legjobb módszernek arra, hogy mindez ne váljon merevvé és unalmassá. A következő sorozatomban semmiféle hagyományos szörny nem fog szerepelni, de erről egyelőre nem mondhatok többet, mert ez még embrionális fázisban van.

 

Számomra meglepő volt, hogy a Város-trilógia második és harmadik könyvének Kindle kiadásához a magyar borítót használták fel. Gyakran előfordul, hogy egy nem angol kiadás borítóját jobbnak tartja, mint az „eredetit”?

 

Valójában a trilógia mindhárom részének Kindle-változatához a magyar borítókat használtuk, az egész világon. Nagyon szeretem, amikor a más országbeli kiadók saját borítókat terveznek, és nagyon érdekes a különböző borítókat összehasonlítani egymással. A Város-trilógiával kapcsolatban úgy gondoltam, hogy a magyar borítók jobbak, mint az eredetiek, ezért javasoltam, hogy használjuk ezeket a Kindle-kiadáshoz.

 

Mit gondol, hosszú távon Darren Shan vagy Darren Dash néven ír több regényt?

 

Mindenképpen a Darren Shan név alatt – olyan termékeny voltam az elmúlt 15 évben, hogy ha ezentúl nem írnék többet Darren Shanként, valószínűleg akkor sem tudnék annyi könyvet kiadni a Darren Dash név alatt. De mindkét név alatt tervezek írni – Darren Shanként a fiatalabb olvasóknak, Darren Dashként pedig az idősebbeknek. Igazából így kezdtem annak idején – azt terveztem, hogy a felnőtteknek és a gyerekeknek szóló könyveim világát teljesen elkülönítem egymástól. A kiadóim aztán meggyőztek, hogy próbáljam meg összeolvasztani a kettőt, ezért jelent meg a Város-trilógia és az Árnyak asszonya a Darren Shan név alatt, de ezzel a megoldással sosem voltam kibékülve, ezért választottam külön a két nevemet. A jövőben minden felnőtteknek szóló könyvem a Darren Dash név alatt lát majd napvilágot.

 

A magyar rajongók már nagyon várják Darren Shant. Milyen érzés újra visszatérni Magyarországra?

 

Én is nagyon izgatott vagyok! Hihetetlenül meleg fogadtatásban volt részem mindkét alkalommal, amikor korábban Magyarországon jártam, és abban a szerencsében is részem volt, hogy rengeteg rajongó könyvét dedikálhattam. Már hat év eltelt a legutóbbi látogatásom óta, úgyhogy nagyon örülök, hogy ismét eljöhetek. Remélem, újra találkozom néhány régi rajongóval, és rengeteg újjal is. Remek móka lesz!

 

Fordítás: Kökény Pál és Turán Beatrix

 

Az angol változat elérhető itt: http://ekultura-hu.tumblr.com/