Főkép

Ha a huszadik századi magyar történelem vitatott személyiségeit kell felsorolni, az ember általában Horthy Miklós vagy Kádár János nevét említi meg. Az ő értékelésük javában folyik, s egyelőre különböző aspektusaiban kifogyhatatlan viták forrása. Ha azonban más vitatott történelmi szereplők után kutatunk, előbb-utóbb felmerülnek a Horthy-korszak miniszterelnökei is: különösen Bethlen István, akiről nemrég Romsics Ignác készített el egy lenyűgöző politikai életpálya-képet, Teleki Pál, akinek Ablonczy Balázs szentelt új szempontú monográfiát, s legfőképpen Gömbös Gyula. Gömbös, Magyarország 1932 és 1936 közötti miniszterelnöke, aki Bethlen István konszolidációja után először fordított gyökeresen az ország külpolitikai orientációján az olaszok és a németek felé, először látogatott el Hitlerhez a regnáló miniszterelnökök közül, s először hirdetett meg bizonyos fajvédő elveket is tartalmazó nemzeti munkatervet. Vonyó József friss életrajzi kismonográfiája az ő politikai pályájának bemutatására tesz friss kísérletet.

 

A Napvilág Kiadó négy éve indította el történelmi életrajzokból álló könyvsorozatát, mindjárt Turbucz Dávid kiváló, hiánypótló Horthy Miklós-biográfiájával. A sorozat következő darabja ismét vitatott és izgalmas személyiség életútját idézte fel: Hajdu Tibor Ki volt Károlyi Mihály? című könyve sok új szempontot vetett fel a politikus gróf értékeléséhez. Vonyó József Gömbös Gyulának szentelt kötete azonban talán még érdekesebb, mivel új nézőpontból közelít a politikus pályájához. Ahogy a szerző bevezetőjében írja: „vizsgálódásunkat Gömbös politikai szerepe és tevékenysége egy máig vitatott elemének, a hatalomhoz fűződő viszonyának feltárására korlátozzuk”. Ez az új szempont az, amely – a szerző saját kutatásai, a több mint harmincéves történészi munkája eredményeinek érvényesítésén túl – mást kínál, mint az eddig megjelent – Gergely Jenő írta – Gömbös-életrajzok. Miközben ugyanis bejárhatjuk Gömbös életútjának és politikai pályájának állomásait, mindez egy olyan történelmi narratíva keretei között történik, amely az indítékokat és a változó célokat vizsgálja. A szerző szavaival: amely nemcsak ismertet, hanem meg is ért – még ha ez a megértés nem is jelenthet az esetek többségében elfogadást.

 

Vonyó József tehát abszolút objektíven, de Gömbös belső nézőpontjait is szem előtt tartva ismerteti az egymást követő életeseményeket. Megtudhatjuk, hogyan került Murga „első gyermeke”, a falusi tanító kivételezett helyzetű fia a soproni evangélikus líceumba, mit adhatott neki a pécsi hadapródiskola, s miként lehetséges, hogy a kiváló vívóból nem sportoló, s a tanárai által jó parancsnoknak tartott tisztből végül nem katona lett. Láthatjuk a választóvonalat, amely a csalódott, politizáló tisztből az ellenforradalom szervezőjét, diplomatáját és a MOVE létrehozóját formálta. A Katonatisztből politikus című fejezet Gömbös útját tekinti végig a kormánypártból a fajvédő pártba, majd vissza. Végül az utolsó, számomra legérdekesebb fejezet Gömbös miniszterelnökségének bemutatása, amely sikertelenséggel és bukással végződik, ám amelynek hangsúlyai máig vitatottak, hatása pedig a legkevésbé sem lebecsülhető.

 

A könyvből izgalmas kép bontakozik ki Gömbösről, aki már igen fiatalon meg van győződve vezetői képességeiről, eszméi helyességéről és személye kulcsfontosságáról. Érdekes módon kevéssé művelt fiatalember: bár kiváló szociális tehetség és remek szónok, hatásos szövegei általában dagályosak, megfogalmazásai sok esetben pontatlanok, eszméi pedig megtalálhatók elméletíró kortársainál. Az is érdekes, mennyire kevéssé boldogul elhivatottsággal párosuló meggondolatlansága miatt a fronton, habár tanárai kiválói katonai vezetőnek tartják a háború előtt. Igazi közege a politika, amelyhez viszont mindvégig a katonai hierarchia elveinek érvényesítését elvárva közelít: így szervezi meg a MOVE-t és pártját/pártjait is, miközben végig megőrzi azt a – meglehetősen egysíkú, ám erősen, fanatikusan nemzeti – gondolkodásmódot, amelyet még fiatal, a világháború veresége után a monarchikus együttműködésben, a közös hadseregben és a kor politikusaiban csalódott katonatisztként felvett.

 

Rendkívül érdekes, ahogyan a könyv bemutatja, milyen erős hatást gyakorolt Gömbös gondolkodására – pro és kontra – Bethlen István politikája, illetve, hogy a miniszterelnökhöz való – folyamatos vonzás-taszításként leírható – viszonya hogyan változott meg a húszas és a harmincas évek folyamán. Arról is alapos képet kapunk, mennyiben volt gyakorlatias, aktuális, a hatalom elnyeréséhez vezető reálpolitika Gömbös fajvédő elveinek időnkénti „hanyagolása”, s mennyiben komolyan vehető szellemi fordulat. Vonyó József alaposan körbejárja, mit is jelentett Gömbös számára az általa definiálni mindvégig elfelejtett faj szó, milyen természetű volt antiszemitizmusa, s milyen volt a viszonya kora antiszemitáihoz. Különösen izgalmas annak bemutatása, hogyan rendelte alá Gömbös szociális és gazdasági szemléletét eszméinek: mivel állandóan hangsúlyozta, hogy a magyar jövőt a magyar fajiságú, ősi értékeket őrző parasztság jelenti, sem a városi társadalom problémáira nem keresett megoldást, sem a magyar mezőgazdaságot nem a kívánatos irányban fejlesztette, helyette olyan archaikus formákat bálványozott, amelyek évtizedekre visszavetették Magyarország felzárkózását.

 

A kötet részletesen, pontról pontra elemzi Gömbös hangzatos kormányprogramját, a Nemzeti Munkatervet is, s összeveti a végül megvalósult néhány elemet a megvalósít(hat)atlan pontok sokaságával. Láthatjuk, mit áldozott fel Gömbös azért, hogy megszerezze és megtartsa a hatalmat, s hogyan került végül olyan politikai helyzetben az ország élre, amikor saját pártjának korlátai gyakorlatilag lehetetlenné tették kétes értékű reformprogramjának megvalósítását.

 

Az életrajz objektív képet ad: állítja, hogy Gömbös nem volt sem hérosz, sem maga a Sátán. Okos, logikus, higgadt és részletes elemzésével azonban meggyőzően és magával ragadóan bizonyítja, miért volt a gömbösi út tévút, s mennyire meghatározta Gömbös néhány mintaadó cselekedete a jövő magyar politikusainak döntéseit. Az olvasmányos életrajz tömör, remek összefoglalása a sokrétű életpályának: mindenképpen beszerzésre érdemes.