Little Tragedies: At Nights (CD)

Megváltóként vártam ezt az albumot, amely az általam olyannyira kedvelt Emerson, Lake and Palmer nyomvonalat követi a napjainkban lassan ébredező progresszív rock széles palettáján. Találóan azt lehetne mondani, hogy a Little Tragedies amolyan „Emerzonov, Lakevics és Palmerov”, hiszen orosz zenekarról van szó, akik minden egyes lélegzetvételükön magukon viselik az orosz zenei örökségüket, annak ellenére, hogy stílusukban egy klasszikus brit csapathoz „hasonlítanak”.

 

Aki nem ismerné ezt a döbbenetes zenei tudással rendelkező társulatot, annak elég egy nevet megtanulnia – az orosz csapat Emersonja egy Gennady Ilyin nevű zongorista/billentyűs zseni, aki nemcsak rockzenei, hanem komolyzenei albumokat is készít, balettekhez komponál zenét, és így tovább. Hétköznapi aggyal nehezen felfogható hangszeres tudását billentyűsök széles skáláján mutatja be a klasszikus analóg szintetizátoroktól az akusztikus zongorán át a minden progresszív zenekar számára kötelező Hammond-orgonáig. Billentyűs alapú zeneiségük a szimfonikus rockzene ma létező egyik legnagyobb alakjává teszi a zenekart, amely csak azért nem kapja meg (szerintem) a széles körű nemzetközi elismertséget, mert minden albumokon oroszul énekelnek (dalszövegeik szinte kivétel nélkül ismert orosz költők versei).

 

Aki még sosem hallott Little Tragedies-t, az készüljön fel: hátborzongató tempó, téma, dinamikaváltások, zseniális hangszeres tudás, asszimetrikus ütemezés, villámgyorsan transzformálódó témák és a zenében is jól nyomon követhető orosz líraiság jellemzi az együttest. Mintha Csajkovszkij, Puskin, Csehov, Muszorgszkij és néhány halhatatlan orosz művész gigász játszana egy zenekarban. Szerencsénkre Ilyin mester nemcsak kiváló billentyűs-játékos, hanem innovatív komponista is, akiből megannyi album után sem fogynak a témák, s – mint már említettem – micsoda témák ezek... A progresszív rockzene legszebb napjait, a 60-es évek végét, a 70-es évek elejét idéző szimfonikus csoda csak úgy folyik az oroszok albumából az igényes zenehallgató fülébe.

 

Figyelem – a Little Tragedies minden lírai szépsége és libabőröztető dallamossága ellenére is nagyon nehéz zeneiséggel rendelkezik – a gyönyörű balladák szépséges fájdalma, tisztasága, naivitása talán könnyen érthető, és Gennady Ilyin légies stílusa ezeket is még szebbé teszi (aki már hallott szép rockzenei balladákat, itt most csodálatosakat élhet át remek, mesteri hangszereléssel), de amikor a zenekar „beindul”, amikor meglódulnak a témák, amikor a mese felpörög és esetleges 7/8-ból a zenekar 9/8-ba, majd 11/8-ba csap át, akkor az átlag-sugarú zenehallgató nem fogja könnyen felfogni még akkor sem, ha a hatásosan alkalmazott hangszerek és dinamikai elemek le fogják nyűgözni. Körülbelül olyan érzés egy Little Tragedies lemezt hallgatni, mint Almodóvár-filmet nézni azoknak, akik nem tudnak spanyolul: lehet, hogy a szöveget nem értjük, de ez a zene a léleknek szól, nem pedig a slágerlistának. Megérint, megsimogat, vagy pofon vág – érezni lehet, felülni a hátára, együtt utazni vele az estében, messze-messze olyan helyekre, amelyek csak az orosz tundrában, mesevilágban és képzeletben léteznek. Némely helyek csodásak, mások bizarrak, furcsák, különlegesek – a szépség néha torzságot takar, de a torz külső sokszor az alatta rejlő kincseket fedi el...

 

Mint egy hatalmas orosz mese, olyan az At Nights – utazás az orosz éjszakában, mesés tájakon, találkozás érdekes és furcsa személyekkel, s azok szívmelengető, vagy könnyfakasztó történeteivel... Kétségtelen, hogy a zenekar munkásságában a dalszövegek nagyon fontosak és ezekről sokan lemaradunk – de amit cserébe kapunk, az talán több is egynémely dalszövegnél: mesét kapunk. Néha szépet, néha szomorút, néha rejtélyeset, máskor bájosat, esetleg lassan zajlót, netán lendületeset, amely az érzékeny zenehallgató lelkét minden bizonnyal megérinti.

 

Aki pedig a komolyzenei igényességű rockzenét kedveli és akarja, ne menjen tovább – elég a „Sekhmet” című zongoraművet meghallgatni, amely bármelyik komolyzenei színpadon megállná a helyét. Ezt követően érdemes az egész albumot el- és befogadni.

 

 

Azonban akit az igen teátrálisan induló lemez első 30 másodperce semennyire sem érint meg, akinek nem kelti fel a figyelmét, az jobb, ha nem is erőlteti a maradékot sem. Aki viszont 30 másodperc alatt elfogadja a Little Tragedies új albumát, örök barátra talál ebben a minden másodpercében kiváló szimfonikus progresszív rockzenei albumban. És sose feledjük – ez a zene kiszámíthatatlan előre, itt nincsenek sablonok, közhelyek, itt csak döbbenetes zenei tudás és egyedülálló kompozíciók vannak. Merüljön el benne, aki tud, és különleges szépségű éjszakái lesznek....

 

Az együttes tagjai:

Gennady Ilyin – zeneszerző, billentyűsok, vokál

Yury Skripkin – dobok

Oleg Babynin – basszusgitár

Alexander Malakhovsky – akusztikus és elektronikus gitárok

Aleksey Bildin – szaxofon, klarinét

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. At Nights (11:59)

2. In the Library (4:52)

3. Forest. Darkness... (3:16)

4. Dawn (4:54)

5. Comrade (9:43)

6. Sekhmet (6:27)

7. Late Autumn Time (4:31)

8. Spring Chattee (2:59)

9. Walking Stick (7:56)

10. There Are Many Good Things in the World... (4:07)

 

Diszkográfia:

The Sun of Spirit – „Солнце Духа” (2000)

Porcelain Pavilion – „Фарфоровый павильон” (2000)

Return – „Возвращение” (2005)

New Faust – „Новый Фауст” (2006)

The Sixth Sense – „Шестое чувство” (2006)

Chinese Songs – „Китайские песни” (2007)

Cross – „Крест” (2008)

Paris Symphony – „Парижская симфония” (2009)

The Magic Shop – „Волшебная лавка” (2009)

Obsessed – „Одержимый” (2011)

At Nights – „По ночам” (2014)