Főkép

Ha a majmok olyanok lehetnének, mint mi… Régi kívánsága ez az emberiségnek, a furcsa, különös kísérlet, amely során a hozzánk csak majdnem mindenben hasonlítót egy mindenben hasonlítóvá próbáljuk átformálni: egyfajta emberi teremtés. A science-fiction régóta foglalkozik az ötlettel, elég csak két kedvencemet, H. G. Wells Szörnyetegek szigetén (1896) és Pierre Boulle A majmok bolygója (1963) című regényeit felidézni. Michael Crichton 1980-as tudományos-fantasztikus kalandregényét olvasva azonban sokkal inkább a modern valóság talaján járunk. És mégis: lehetséges volna, hogy az afrikai őserdő mélyén létezzen egy intelligens, gyilkos majomcivilizáció?

 

Michael Crichton (1942-2008) nemcsak sikerszerzője volt az elmúlt évtizedeknek, de a klasszikus science-fiction egyik megújítója is. Természetesen leghíresebb, legnagyobb hatású könyvei közé mondjuk Az Androméda-törzs, az Őslénypark vagy az Idővonal tartozik, hiszen ezekből készültek a legsikeresebb, legnépszerűbb filmek. Ám bármelyik könyvét vizsgálva a sci-fi rajongó egyszerre talál bennük páratlanul izgalmas kalandokat és nagyon hiteles tudományos részleteket, fantasztikus meseszövést és a legmodernebb, éppen változó tudományágakba (űrkutatás, genetika, kvantumfizika, nanotechnológia) való alapos beavatást.

 

A Kongó, Crichton talán kevésbé ismert kötete középpontjába egy olyan majmot állít, akit gondozója megtanított kommunikálni az emberekkel. Az okos és öntudatos Amy története a legfontosabb szála lesz a szerteágazó cselekményű regénynek. Miközben egy gyémántlelőhelyért folytatott kíméletlen versenyfutás tanúi lehetünk, átélhetünk rejtélyes és gyilkos erdei támadásokat és vulkánkitörést, találkozhatunk a titkosszolgálat és az ipari kémkedés embereivel, s persze gyilkos és ártatlan majomcsapatokkal is, a legizgalmasabb talán az, hogyan kommunikál emberrel és majommal Amy, akit az ember kiválasztott fajtársai közül és megtanított valamire, ami tovább vezette a fejlődés útján: egy következetesen alkalmazható jelbeszédre.

 

Az eredeti terv, hogy Amy közvetítőként szerepeljen emberek és majmok között, különös átalakuláson megy át a regényben. Megváltozik azonban Amy is. A fiatal, laboratóriumi körülmények között, nagy nyugalomban és békében felnevelt, intelligensen, érzelmeket is közölve kommunikáló majomlány szembesül a háborúval, a félelemmel, a halállal, a kapzsisággal, sőt, saját fajtársai jelbeszéd-képtelenségével. Mindent átél és túlél azonban, hogy végül saját kiskölykének is megtanítsa majd a jelbeszédet.

 

Akit valaha is elbűvölt Carl Sagan leírása Lucyról, az emberekkel társalgó majomról Az Éden sárkányaiban, ne hagyja ki ezt a könyvet!