Gus G: I am the Fire (CD)

Ki ne ismerné Kostas Karamitroudis nevét? Vagy mégis? És úgy, mint a Firewind szólógitárosát? Így már alighanem többeknek dereng, de leginkább Gus G-ként, Ozzy aktuális gitárosaként lett ismertté. Persze vendégeskedett már másoknál is: tiszteletét tette a Mystic Prophecy-nél, a Nightrage-nél, az Arch Enemy-nél és a Dream Evilnél is. Nem véletlen, hogy sokat foglalkoztatják, hiszen napjaink egyik legtechnikásabb gitárosáról van szó, a Malmsteen-i iskola egyik növendékéről. Persze hiába valaki a legismertebb görög együttes vezére (azaz a Firewindé), ez kevés ahhoz, hogy a megérdemelt figyelmet megkapja: az Ozzy-hoz való csatlakozás azonban meghozta a világhírt, így legfőbb ideje lett, hogy bemutassa, mire képes egyedül.

 

Nem árulunk el nagy titkot: nagyjából mindenre, amit az elektromos gitár lehetővé tesz. Igaz, nem is bízta a vakszerencsére a dolgokat. A hangszerek zömét maga játszotta fel, s ahol nem, ott valódi klasszisokat hívott meg, így az énekesek esetében is. A legnagyobb szerepet a vokalisták közül a svéd Mats Levén (Candlemass, ex-Therion, ex-At Vance) kapta, aki kiváló választásnak bizonyult, noha teljesen más az énekstílusa, mint amit a Firewindben vagy akár Ozzy-tól hallhatunk. De csatasorba állíttatott még többek közt Jeff Scott Soto, a hangszeresek közül pedig talán a két basszer, Dave Ellefson és Billy Sheehan a legnagyobb név. Nehéz lenne ennyi remek muzsikussal rosszat alkotni, legfeljebb attól lehetett tartani, hogy öncélú szólózgatásba fullad a lemez, de szerencsére az ének is kellő figyelmet kapott.

 

Gus nem korábbi munkái másolására törekedett, sőt, metal helyett inkább klasszikus rock albumot ígért. Azért – bár csakugyan akadnak ilyen pillanatok – mégis inkább power metalról van szó, elsősorban az acélos gitárszólóknak köszönhetően (az viszont kétségtelen, hogy ezeket a nótákat nehéz lenne elképzelni egy Firewind-korongon). A lemez egészére – egyáltalán nem meglepően – a szólógitár dominanciája jellemző, különösen igaz ez az instrumentális „Vengeance”-re vagy a „Redemption”-re. A legütősebb mégis a címadó nóta, hihetetlen energia van benne. Ebben a komplett Devour the Day együttes adja az alapot, kiváló, lendületes, „tüzes” metal himnusz kerekedik ki belőle. Kiemelkedik még a nyitó „My Will Be Done”, illetve a Jeff Scott Sotóval felvett „Summer Days” is – utóbbi ugyan lassan kezdődik, de utána kapunk egy szenzációs gitárszólót. A leglíraibb momentum az albumon a „Dreamkeeper”, de igazából ez is középtempójú dal.

 

 

Az albumhoz két videoklip is készült, a címadó szám mellett a „My Will Be Done”-nal is találkozhatunk a videómegosztókon (ha már rendes rockzenei műsoroknak híján vagyunk). Egyetlen nagy energiabomba az anyag, és megkockáztatom, hogy mind Ozzy, mind a Firewind utolsó lemezeit übereli. Mindenképpen ajánljuk tehát a technikás szólók és a fogós dallamot kedvelőinek, nem fognak csalódni. Ha eddig nem tartották volna így számon, Gus G most mindenképpen elfoglalta helyét a gitárhősök klubjába. Bár nálam nem ez lesz az év lemeze – hasonló stílusban a Grand Magus idén nagyobbat alkotott –, azért az élvonalban a helye. Akinek pedig nem elég a stúdióteljesítmény, és kíváncsi arra, hogy hangzanak a nóták élőben, nyáron a Fezen fesztiválon meggyőződhet arról is, hogy Gus a színpadon is képes-e ilyen erőteljes lenni.

 

Az együttes tagjai:

Gus G – gitár, basszus, billentyűsök

Jeff Friedl, Daniel Erlandsson - dob

 

Közreműködők:

Mats Levén (1., 2. 8. 12. szám)

Devour the Day (3. szám)

David Ellefson (4. szám)

Alexia Rodriguez (5. szám)

Jacob Bunton (6. szám)

Billy Sheehan (7. szám)
Michael Starr (9. szám)

Jeff Scott Soto (10. szám)

Tom S. Englund (11. szám)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. My Will be Done

2. Blame it on Me

3. I am the Fire

4. Vengeance

5. Long Way Down

6. Just Can`t Let Go

7. Terrified

8. Eyes Wide Open

9. Redemption

10. Summer Days

11. Dreamkeeper

12. End of the Line

 

Diszkográfia:

GUS G

I am the Fire (2014)

 

OZZY OSBOURNE

Scream (2010)

Live at iTunes Festival EP (2010)

 

FIREWIND

Between Heaven and Hell (2002)

Burning Earth (2003)

Forged by Fire (2005)

Allegiance (2006)

The Premonition (2008)

Live Premonition (2008) – koncert

Days of Defiance (2010)

Few Against Many (2012)

Apotheosis – Live (2013) – koncert

 

MYSTIC PROPHECY

Vengeance (2001)

Regressus (2003)

Never Ending (2004)

 

DREAM EVIL

Dragonslayer (2002

Evitized (2003)

The Book of Heavy Metal (2004)

 

NIGHTRAGE

Sweet Vengeance (2003)

Descent into Chaos (2005)