Főkép

Egy igazán kellemes élményben volt részem két hete pénteken. Mindig is közel állt hozzám a downtempo és a vele keresztezett bárminemű zenei stílus, amikor azonban kilátásba került, hogy mindezt Richard Dorfmeister és Rupert Huber élő előadásának keretein belül élvezhetem, sejtettem, hogy jelenésem lesz az eseményen a Deák téri Akvárium Nagyhalljában. Az erre az alkotásra kifejlesztett audiovizuális előadást a két bécsi zeneművész, a méltán elismert osztrák Ars Electronica Futurelab színvonalas, közel 90 perces kifinomult médiatechnológiai alkotásának látványvilága, valamint a korábban a Stereo MCs rap banda énekesnője Cath Coffey, továbbá Earl Zinger londoni énekes, de inkább megmondó-kapitány kísérete tette még impozánsabbá. Mondhatom, hogy egy gyönyörű belépőt kaphattunk az elektronikus bécsi hangok univerzumába mi, magyar rajongók is.

 

A Tosca a két zenész már megközelítőleg két évtizedes zenei kezdeményezése, mely a közös munkával telt éveik alatt szinte semmit nem veszített energiájából és aktualitásából. Dorfmeister és Huber még a középiskolában találkoztak, és kezdtek el közösen alkotni az akkor még Dehli9 nevű formációban. A gimnázium után útjaik kis időre szétváltak, Dorfmeister más formációkon keresztül építette fel az egész Európában ismert és szeretett stílusát (a Krudel&Dorfmeister DJ-páros tagjaként lépdelte a hírnév nagy ívű létrafokait), Huber pedig zenei kísérletekbe fogott inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A ’90-es évek elején találkoztak újra, s létrehozták a bécsi downtempo elektronikus műfajának mára már egész brandé alakult formációját, a Toscát. Első sikeres maxijuk a Chocolate Elvis címet kapta, amelyben klasszikus és street-blues remixek találhatóak, a címadó dalt pedig rengeteg válogatásalbumra beválogatták, és máig is gyakran hallható a világ számos pontján az ezt a műfajt kultiváló és játszó klubokban. Dorfmeister és Huber professzionális stúdiómunkája, és összetéveszthetetlen hangzásvilága világraszóló népszerűséget hozott a Toscának és alkotóinak is. Lemezeiket a műfaj két legfontosabb kiadója, a !K7 és a G-Stone adta ki, mindent elsöprő sikerrel.

 

Az ezen a koncerten bemutatott Odeon című album (mely egyébként 2013-as megjelenése után nagyon gyorsan közel 25.000 példányszámban kelt el a boltokban) számai lassan építkező, homályosan kibontakozó ambient, hip-hop, drum and bass és downtempo-dub zenei stílusok egyvelegei. A páratlan előadók a vendégénekessel és rapperrel kiegészülve remek, erőteljes és „vádligyilkos” élményt nyújtottak számunkra, egészen természetfeletti hangzásvilágot mutatva be. A zenét állítólag Bécs lüktető sokszínűsége, de ugyanakkor melankolikus downbeat-blues-os hangulata ihlette.

 

Hát, mit mondhatnék még?! Valamit a bennem keltett érzésekről… tíz évet léphettem vissza az időben alig másfél óra alatt. Az ugrálástól a „vizes-póló”, a zenei hatás-ellenhatástól pedig a „szem-szárazon-nem-maradós”-effekt mellett a tömeg hol ringatózó, hol lüktető ingoványa teljesen magába szippantott, megmozgatott és megfiatalított. Azt üzenem az előadóknak, hogy várom őket a következő lemezük bemutatójával, vagy még előbb – esetleg a rájuk méltán építhető magyarországi elektronikus zenei fesztiválok egyikén. Addig pedig élvezettel hallgatom albumjaikat, és élem át újra és újra a bécsi „chill” pihentető örömét.

 

Az együttes tagjai:

Richard Dorfmeister – billentyűsök, programozás

Rupert Huber – billentyűsök, programozás

Cath Coffey – ének

Rob Gallagher – ének

Ars Electronica Futurelab – látvány

 

Richard Dorfmeister és Rupert Huber eddig megjelent albumai:

Chocolate Elvis (1994)

Favourite Chocolate (1995)

Fuck Dub (1996)

Buona Sarah (1997)

Opera (1997)

Suzuki EP (1999)

Suzuki (2000)

Dehli9 (2003)

Wonderful EP (2003)

J.A.C. (2005)

Damentag (2005)

Heidi Bruehl (2005)

Souvenirs EP (2006)

No Hassle (2009)

Odeon (2013)