Főkép

2011-ben, Pécs, Essen és Isztambul után a finn Turku és az észt Tallinn kapta meg az Európa kulturális fővárosa címet, hogy az Unión belül bemutathassa saját életét és kultúrájának eredményeit. Azt nem tudom megítélni, észak-keleti nyelvrokonaink fővárosa milyen hatékonysággal aknázta ki a lehetőséget, ám legalább egy kézzel fogható eredmény biztosan született: a lengyel-angol származású Roxanna Panufnik Tallinni mise című darabja és annak felvétele.

 

Talán furcsának tűnhet, hogy a város nem saját honfitársukat kérte fel a mű megírására, pedig Arvo Pärt nemzetközi hírű komponista, akinek kórusműveit világszerte kedvelik, és rendszeresen tűzik műsorra – főként egyházzenei – koncerteken. Ám Panufnik, hogy úgy mondjam, elvégezte a házi feladatát, és alapos kutatást végzett Tallinnal és az észt zenekultúrával kapcsolatban. Ráadásul a latin misét kibővítő versek két észt költő, Doris Kareva és Jürgen Rooste munkái, és ugyan a jelen felvételen angolul hallhatjuk a szöveget, az eredeti adaptálásakor Jessica Duchen ügyelt az észt nyelv prozódiai sajátosságainak megtartására és/vagy érzékeltetésére.

 

E fent említett szöveg nem is annyira miséhez, mint oratóriumhoz, vagy még inkább misztériumjátékhoz illik, témája pedig az élet tánca, amelybe Elu, az Élet (ha bárki kételkedne a finnugor nyelvrokonságban, kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy mégis meggyőzzük róla?) mindenkit meghív a táncba, még a bankárt és a prostituáltat is, és a mű ennek köszönhetően olyan örömet, de legalábbis a jövőbe vetett hitet sugároz, amit feltétlenül érdemes lenne átvennünk a szerzőktől.

 

Zeneileg a Tallinni mise letagadhatatlanul a huszonegyedik század gyermeke. Egyik alapötlete, jelesül hogy a tallinni templomok harangjainak hangsémáit használja fel motívumonként, a Steve Reich-i talált dallamokkal rokonítható, míg a hangulatukban egymástól meglehetősen eltérő vegyes karból és lánykarból összeálló kórusnak írt passzusokban többek között Karlheinz Stockhausen és Ligeti György hatása fedezhető fel, míg a szövegközi idézet, a népdalok melódiáinak felhasználása, az ismétlődő basszusok, valamint az érzelmileg közvetlen kifejezésmód az angol minimalisták és új tonalisták műveiből lehet ismerős, bár az utolsóként említett jegy inkább a szóló hangra komponált részletek jellemzője. Mindehhez az ütősök, a többnyire a háttérből segítő kamarazenekar és az észtek hárfára emlékeztető hangzású kannelje csengő-bongó, javarészt vidám hátteret biztosít. A CD-n megjelent hangfelvételnek részét képezi a narráció is, habár a tisztán zenei tételek természetesen önmagukban is megállják a helyüket – nekem elsőre kicsit soknak is tűnt a prózai szöveg, ám többszöri meghallgatás után nem csupán megszoktam, de majdhogynem kihagyhatatlannak kezdem érezni.

 

Azt nem merem mondani, hogy a kortárs zenéhez nem szokott fül rögtön be tudja fogadni ezt a művet, az értékeit mégis egészen biztosan felismeri, idővel pedig talán egészen meg is szeretheti. A mai trendekhez edződött hallgatók ellenben valószínűleg már az ismerkedés kezdeti szakaszában rengeteg szépséget és örömöt találnak benne. Így utólag leginkább azt sajnálom, hogy Pécs nem tudott valami hasonlóval előállni, és ily módon is maradandót letenni az asztalra.

 

Előadók:

Patricia Rozario – szoprán

Jaak Johanson – narrátor

Laura Lindpere – kannel

Madis Mersamart – ütőhangszerek

Estonian TV Girls’ Choir

Collegium Musicale Chamber Choir

Coir of Estonian Academy Of Music & Theatre

Tallinn Chamber Orchestra

Mihhail Gerts – karmester

 

A lemezen elhangzó művek listája:

Dance of Life – Tallinn Mass

Librettó: Doris Kareva, Jürgen Rooste, Jessica Duchen (angol adaptáció)

1-7. Act I Kyrie

8-9. Act II Gloria

10-11. Act III Credo

12-14. Act IV Sanctus & Benedictus

15-17. Act V Agnus Dei

18-19. Act VI Ite, missa est!