Főkép

Angyal Márió: Perverz voltam

 

Amerikában, Nagy-Britanniában, talán még Németországban is vannak kult-könyvek. Aztán ezeket szolgamód lefordítják és habzsoljuk magyarul. No de vannak-e magyar kult-könyvek? Vannak rész-kult-könyvek, de egészről nem tudunk. Miért írjuk ezt le? Mert igen, most valami ilyennek a születését érezzük. Már a cím is odavág: olvass! Aztán a szerző: Angyal Márió. Who the f*** is Angyal Márió (vagy Mario Angelo)? Angyal? Bukott angyal? maga az ördög?

 

Egyik sem és mindegyik. Olyan mélységekbe ereszkedünk, olyan stílust ismerünk meg, emellett olyan műveltséget és tárgyi és anyagtudást (...) ismerünk meg, hogy egyértelmű: aki ezt leírta, az át is élte. Beleborzongunk.

 

A regény első fele a Perverz vagyok frázisba terelhető. A második része pedig sehová. Az maga a felemelkedés, az elszámolás múlttal, testtel, szellemmel, a test működésével, normális(nak mondott) igényeivel és azzal, hogy mi mindent lehet kihozni egy testből. Akár a motorversenyen: meddig húzatható még a gép?

Igen, szerintünk megszületett a magyar kult-könyv. Feltétlenül olvassák el. Vagy azért, mert taszítja Önt a téma, vagy azért, mert belülről ismeri. Vagy azért, mert egyszerűen kíváncsi - nem fogja megbánni, és tovább fogja adni és vissza fog térni.

 

 

 

Bujtor László: Borges és a fraktálok

 

Bujtor László gondolatai Földünk körül, annak múltja és földtörténeti távlatai körül kalandoznak. Egy-egy pillanatkép a földtani múltból ütközik az emberiség által jelenleg diktált változás tempójából fakadó következményekkel. Ezen esszékötete az elmúlt tizenöt év legjobb esszéiből ad válogatást. Egy tudósember gondolatai ezek a jelenről, gyermekeink jövőjéről, a civilizáció lehetséges irányairól, meghökkentő, évmilliós földtörténeti perspektívából vizsgálva. Az esszék színvonalára jellemző, hogy a kötetbe beválogatott egyik írás 2008-ban "Az év esszéi" című antológia részeként is megjelent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán

 

Furcsa dolgokat művel ám velünk a nyelv. Aki ezt a könyvet (mit is mondok: aki az elektronikus könyvolvasóját) a kezébe veszi, azt gondolhatja, hogy még életében nem hallotta azt a szót, hogy ’kapartyán’. Pedig de. Mindenki. Szinte kivétel nélkül. Csak kis idő kell hozzá, hogy fel is fedezze, hol, milyen környezetben. Megvan? Ha nincs, akkor kezdjük kicsit távolabbról. Miután a testünket már úgy-ahogy felfedeztük, érthető mohósággal a környezetre vetjük magunkat, hogy a szavak és jelentések rendjén keresztül vegyük birtokba azt is. S mivel mindez meglepően gyorsan megy végbe, előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az Eszközből Tárgy lesz: felismerjük, hogy szavaink, amelyek olyan jó szolgálatot tesznek, s emiatt különlegesen fogékonyak is vagyunk rájuk, szintén dolgok, amelyek valamilyenek. Hosszabbak, rövidebbek. Lassúak vagy pattogósak. Semlegesek, viccesek. Barátságosak vagy idegenek. Olykor félelmet keltőek. De ki látott már olyat, hogy a fejünkbe kúsznak szavak, amelyekről már tudjuk, hogy léteznek, de fogalmunk sincs arról, mit jelentenek?

 

 

 

 

 

 

Zalán Tibor: Holdfénytől megvakult kutya

 

Zalán Tibor fél évtized termését komponálta kötetbe. A Holdfénytől megvakult kutya verseiben egy élettől búcsúzó lírai én beszél - már amennyiben az élet a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, a használható ideákat, az izzó, érzéki emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya a pusztulással szembesít, miközben igazi, zalántibori paradoxon ez a szembesítés művészi erővel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopédikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengő fényt ad. De nemcsak ez a hangulat borítja be a kötet verseit. Szerepel itt igencsak hangsúlyos vélemény napjainkról, politikáról, kultúráról, egy érzékeny ember világlátásának és nézeteinek rezdülése. Versekben, képversekben, prózaversekben - kinek-kinek igénye szerint. Ám egy biztos: a zalántibori nyelv ott van. Nagyon ott van...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Luigi Prandello: Az elcserélt gyermek

 

Ellentmondásos érzéseket ébreszt bennünk a Pirandello-művek olvasása: keserű világot tárnak elénk, amelyből legszívesebben elmenekülnénk, ám az olvasás élménye fogva tart. Ellentétes érzések feszülnek bennük egymásnak, nem tudjuk eldönteni, beleéljük-e magunkat vagy maradjunk tőlük minél távolabb, engedjük-e át magunkat nekik vagy fussunk el előlük, nevessünk rajtuk vagy sírjunk. A komikumnak és a tragikumnak ez a diszharmóniája alkotja a pirandellói humor lényegét, amely az olvasót a novellákban is ott lüktető érzelmi ambivalenciával keríti hatalmába. Ezt a kettősséget üzente meg jó előre Pirandello egyik korai novelláskötete címével: Erma bifronte, azaz Kétarcú herma, melynek egyik fele sír, a másik nevet, miközben egyik fél sem lehet meg a másik nélkül – ma is a színjátszás jelképe.

 

Miképpen álarcainktól, úgy szerepeinktől sem szabadulhatunk, bizonyosság helyett legfeljebb relatív igazságaink lehetnek, már-már nem is egyféle személyiség él bennünk, hanem egyszerre több, folyton változó, azaz egy, senki és százezer. - vallja magyar fordítója, Lukácsi Margit.

 

És tényleg! Az első után olvasnánk a második, a harmadikat, a sokadikat... Arcunk elkomorul, de vágyjuk, egyre vágyjuk ezeket a komor, csak néha vidám, mély értelmű és nagyüzenetű novellákat.

 

 

Louis Pergaud: Gombháború

 

Két hegyvidéki falucska – Longeverne és Velrans – emberemlékezet óta ádázul gyűlölködik, nem csoda hát, hogy a gyerekek közt is kitör a háború. A velrans-iak szörnyen megsértik a longeverne-ieket, és Lebrac vezér, a két Kobak fiú, Pepe, Duda, Cinege meg a többi vitéz úgy dönt, hogy a becsületsértés vért, pontosabban gombot kíván. Igen: gombot, mert az összecsapásoknak az a céljuk, hogy foglyot ejtsenek, akinek aztán levágják mindenét, ami levágható: gombot, nadrágtartót, paszományt, "cipőperklit". Igazi nagy háború ez, van benne tömegverekedés és párviadal, hőstett és árulás, csel és ellencsel, és persze szerelem is. Louis Pergaud örökzöld műve a francia irodalom kincsesházában ugyanazon a polcon található, ahol a mi irodalmi kincsestárunk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című művét őrzi. Mindkét kötet hasonló témájú, mindkét könyv nagyjából egy időben keletkezett. Igazi irodalmi csemege a két ifjúsági (de nem csak az ifjúságnak szóló) könyvet. A kötetet Bognár Róbert bravúros műfordításában manapság hiába keressük a könyvesboltok polcain, mert már elfogyott. És íme, most először kapható e-könyv formátumban, s e-könyvként kizárólag kiadónknál vásárolható meg.

 

 

 

 

 

K. Szilágyi Mária: A világ kerek

 

K. Szilágyi Mária először mutatkozik be meséivel kiadónknál. De az első csak az internetre és a szélesebb nyilvánosságra vonatkozik. Ezeket a meséket sok-sok kisdiák csillogó szemmel és feszült figyelemmel hallgatta már élőszóban, mesélve. Történetei, mesécskéi nagyanyóról, egy gyufaszálról, a mozdonyról, vagy a fenyőfáról olyan dolgokat láttatnak meg, amiket mi - sajnos - már nem látunk meg. Egy bölcs ember, gyermekek százait nevelő pedagógus és mesélő világába nyerhetnek bepillantást. ne hagyják ki!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kurban Said: Ali és Nino

 

Kurban Saidnak köszönhetően (bárkit is rejtsen a név valójában) egy időre az európai olvasó képes lesz mohamedán szemmel látni a világot, és megérti, hogy az a kultúra a maga természetes közegében ugyanolyan logikus és természetes, mint innen szemlélve a mi, európai kultúránk. Ali vad ázsiai természete talán még így is borzongatóan idegen marad, ám alakja, szerelme, hősi helytállása, majd szükségszerű tragédiája megható és felkavaró. Sorsa a történelem vak és kegyetlen, az egyes emberrel szemben értelmetlen működését példázza, ahol feltűnik a történelem nagy erőivel szemben kiálló magányos hős heroikus, de elbukásra ítélt helytállása. A különös sorsú könyv 1937-ben, Bécsben bukkan fel először Európában. A kritika ma is a múlt század legjobb, sodró erejű, romantikus regényei közé sorolja. Ezt a nagy ívű és megható szerelmi történetet többen hasonlították már a Rómeó és Júliához, vagy az Elfújta a szélhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kerekes Tamás - Várhelyi Tibor: Elmebetegek kézikönyve

 

Nincs egészséges mentalitású ember, csak rosszul diagnosztizált elmebeteg - vallják a kötet szereplői, akik már azt is tudják, hogy autodidakta az, aki önmagától marha. Az Elmebetegek kézikönyve című regény nem is annyira elmebeteg... Lehet, hogy feje tetejére állított, de ahhoz fejre is kell állni (vagy esni...) A feje tetejére állított világban, amely az 1970-es években játszódik, az orvosok zöme lényegesen betegebb, mint pácienseik nagy része. Ámbár az is tény, hogy az igazi elmebeteg sohasem kerül orvos elé. A regény végén ugyan leég a Lipótmező, de megjelenik Keresztelő Szent János, beteljesedik az Írás: katona, rendőr, jogász, pap nem is kell, mert mindenki megigazul. A totális fejetlenséget Keresztelő Szent János alakja idézi fel szuggesztíven - a Vidám Farizeusokhoz címzett kocsmában. Ha a páciens egerekről álmodik, akkor Keresztelő eléri, hogy macskát álmodjék hozzá: nem kell többé pszichiáter, ápolók és boldogok lesznek a lelki szegények. A két alkotó által megírt négykezes regény hozza a nívót. Várhelyi Tibor az első oldaltól az utolsóig a stand up comedy műfajában ontja a poénokat. Kerekes Tamás pedig a műben szereplő figura, Rézgróf alakján keresztül előrevetíti a rendszerváltás következtében mentálisan igencsak sérülékeny magyar társadalmat.

 

 

 

 

Karádi Kázmér: Mágikus 27

 

Az alma nem gurul messze a fájától azután, hogy a Newton által kiókumlált gravitáció törvénye lerántja a földre, és gurulni kezd. Kicsit erőltetett a példa, ám Karádi Kázmér esetében mégsem. Hiszen tudós emberről van szó, aki orvosnak tanult, majd agykutatással kezdett foglalkozni. Kutatásaiból és tanulmányaiból meríti a tényeket és biztos tudást, amit a fantázia színez és álmod meg olyan világokat, mint a Mágikus 27. Valódi utazás ez a Paraverzum és Multiverzum és egyéb univerzumok között, pazar szépségű ismeretlen bolygók és körömrágó izgalmakat teremtő kalandok mellett. És persze van szerelem is, vágyak és a para(normális) világ mellett normális érzelmek és érzések is. Mondhatjuk úgy, a mainstream science-fiction világába érkezünk - és jól érezzük benne magunkat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eskil Holm: Hajfonat

 

Eskil Holm először mutatkozik be a magyar közönségnek. Elsőkönyves szerző tehát. 1979-ben született, skandináv lelki gyökerekkel, s már korán próbálkozott az irodalommal. Az első kísérletek és az írói késztetés azonban a kamaszkorral elporlott. Jött a zenélés, irodalmi tanulmányok, könyvtárosi végzettség - majd vissza a gyökerekhez. Irodalmi kötődését és stílusát Dean R. Koontz és Stephen King határozták meg. Egyediségét a skandináv krimiszerzők új vonulatának sikereire hajazó egyedi cselekmény- és stílusvezetése adja meg, melyben magyar gyökerek és kötődések is megjelennek. Egyedi, izgalmas krimit, misztikus krimit adunk olvasóink kezébe, egy ifjú író első komoly és irodalmilag is ígéretesnek ígérkező szárnypróbálgatásainak első darabját. Olvassák szeretettel. Nekünk, itt a kiadóban igazi gyöngyszem akadt a kezünkbe, amikor ezzel a szerzővel kezdtünk foglalkozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Falussy Lilla: Időtlen Itália

 

Falussy Lilla több színházi munkámban vett részt, mint dramaturg, de az esetek jó részében többet nyújtott, mint egy szokásos dramaturg. Szakmai és női érzékenységére épp úgy számíthattam, mint markáns, karakteres véleményére. Meglepően tájékozott a kortárs dráma és színházművészetben és tudását használni és alkalmazni is tudja. Túlzottan nem kedveli a kompromisszumokat, de képes alázattal segíteni más munkáját. Én kedvelem az ő különös, egyedi, néha fanyar szemléletét, világlátását és azt a módot, ahogyan személyes élményeiből írásait "megszüli". Különösen fogékony a modern nő-férfi kapcsolatok problematikája iránt, és azt eredetien, de mégis élvezetesen jeleníti meg. Sopsits Árpád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

E. J. Swan: Rázel könyve

 

Talán még emlékeznek az idősebb olvasók az 1970-es évek hihetetlenül népszerű magyar detektívregény-sorozatára, a Hód történetei-re! Abban az időben generációk falták Mattyasovszky Jenő detektívregényeit. Hód befejezte - mi meg itt maradtunk jó magyar detektívsorozat nélkül. Manapság a sláger a főzősuli, sztárséfek üvöltözése kreált, és a valóságalapot tökéletesen nélkülöző stúdió-konyhákban. Mégis faljuk. Faljuk? Igen, ételeiket, személyiségüket. Nos, valami ilyesmi történik E. J. Swan első detektívregényében. A bűnügyi regénybe oltott konyhaművészet, avagy főzőiskola bűnözőknek, nőknek, férfiaknak. És mi sül mindebből ki? Nos, finom ételek, különleges receptek mellett egy izgalmas, mai, nőcis bűnügyi történet, ami lebilincseli az olvasót. Kezdünk Budapesten, aztán vidékre rándulunk ijedezni és főzni, hogy jöjjön az olasz kapcsolat. Eközben úgy a főhősök, mint mi, kapkodjuk a fejünket a süvítő golyók, rebbenő pofonok, zuhogó ökölcsapások elől. S ha hagyjuk magunkat sodortatni a sztorival, akkor azt vesszük észre, hogy hoppá! itt a vége! Itt a vége? Nem - ígérik Swan kisasszonyok. Mert a Rázel könyve az eső darabja a Mézanyó történetei címen tervezett regényciklusnak.

 

 

 

Forrás: DigiBook