Expired Passport: ZOO (CD)
Írta: Bíró Szabolcs | 2014. 04. 11.
Immár tizenhat éves múltra tekint vissza a felvidéki szubjektív hard rock zenekar, a jelenleg pozsonyi és dunaszerdahelyi tagokból álló Expired Passport. Az együttes már nevével (Lejárt Útlevél) is azt jelzi, hogy a zenei határok között lejárt útlevéllel, vagy épp útlevél nélkül is nyugodtan lehet ide-oda járkálni, utazgatni, kalandozni – és szerencsére nemcsak a nevük, de a zenéjük, egyedinek mondható stílusuk is ezt a felfogást tükrözi.
Már 2005-ös, első nagylemezük, a Kreatika is kiforrott, jól átgondolt anyagnak bizonyult – habár az még egy egészen más tagsággal készült (csak Lacza Gergely dobos és Vajda András gitáros maradtak meg abból a felállásból), és az azóta eltelt csaknem kilenc évben bőven változtak, fejlődtek. A most megjelent, második nagylemezen, melyen kisebb-nagyobb megszakításokkal már 2010 óta dolgozott a zenekar, a dobos és a gitáros mellett Szabó László basszusgitáros játékát, illetve Gálffy Hodosy Marianna énekét hallhatjuk – a számos kiváló vendégzenészről már nem is beszélve, akik között olyan nevek is előfordulnak, mint a Miniből (is) ismert Török Ádám (fuvola), vagy Cseke Gábor (trombita).
Színes, gazdag az album felhozatala, betömni való rések gyakorlatilag nincsenek is rajta – aki szereti a kissé keményebb, mégis dallamos zenét, annak a ZOO nem nagyon okozhat csalódást. A hangzás kifejezetten „zsíros” (pacsi a hangmérnöknek!), a dalok nagyon jól szólalnak meg, az albumon játszó zenészek pedig egytől egyig rendkívül magabiztosan kezelik hangszerüket. Amikor még csak fejben fogalmaztam ezt a cikket, el is gondolkodtam rajta, hogy érdemes-e kiemelnem bármelyik hangszert, de valójában nem tudnék választani közülük: érdemes odafigyelni Lacza Gergely masszív, ütemes dobjátékára, illetve rendkívül izgalmas keveréseire; Szabó László változatos, az alapvető ritmikus zenei aláfestésnél jóval túlmutató basszusjátékára; illetve Vajda András vaskos, összetett riffjeire és pontos, kreatív, viszont soha nem túljátszott szólóira.
Műfajok tekintetében van itt minden: az alapként meghatározott hard rock vázról a banda ki-kikacsint a metal, a funky, a rock and roll, de még a jazz irányába is! A dalok sorrendje kellő lendületet ad az albumnak: hallgatás közben folyamatosan van mire odafigyelnünk, a zene és a szövegek nem igazán eresztik el a hallgatót. Az „Állatkert” tökéletes nyitó szám, a „Hogy vagy rock ’n’ roll” első osztályú rockhimnusz, borítékolhatóan az album slágere lesz. „A rácson túl” már elborultabb, zúzósabb téma, a „FUNKciótlan dal” meg ugyan cseppet sem hard rock, de olyannyira dinamikus, sűrű és gyors szerzemény (élő hegedűvel!), hogy egyáltalán nem nevezhető kevésbé húzósnak az őt megelőző daloknál.
A „Hogy vagy rock ’n’ roll” után a második személyes kedvencem a „Varázsdoboz”, mely a tévé mindenható erejéről szól, a refrénje pedig egyszerűen lezúzza az arcomat, hiába középtempós a dal (sőt, épp azért van olyan döngölő ereje, mert lassan játsszák). Első ízben talán a hatodik dal környékén (Lélekharang) lazul kicsit a szorítás, de ez az akusztikus gitárra írt szerzemény sem mondható szokványos rádióbarát slágernek, már csak hat és fél perces mivoltánál fogva sem. A „Felhasznált birodalom” 100%-ig instrumentális szerzemény, a vendégzenész Török Ádám alaposan ki is használja benne a fuvoláját.
Az „Érték?” szintén követi „A rácson túl” és a „Varázsdoboz” által megkezdett vonalat: borongósabb, keményebb hangvételű dal, mélyen társadalomkritikus szöveggel, és nem kevés progresszív elemmel. A „Madártávlat” ugyancsak különleges, nehezen megfejthető dal: az eleje még kőkemény metal, egyértelműen az album legbólogatósabb riffjével, majd megszólal Török Ádám fuvolája, a metal egyre finomabb rockzenévé szelídül, majd – szinte váratlanul – ismét bejön az a jó kemény riffelés, végül egy olyan dobszóló, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Az „Yvette” aztán egy nagyon szép, kellemes, bossa novás, jazzes ritmus- és dallamvilággal búcsúzik a hallgatótól, aki kénytelen újból végighallgatni ZOO-t, hogy teljesen megbizonyosodjon felőle: ezen az albumon tényleg nincsenek töltelékszámok!
Objektív kritikát ígértem a zenekarnak, de sajnálom, nincs mese: én ezt a nagylemezt imádom. Egyetlen apró negatívumként annyit emelnék ki, hogy nekem még jobban tetszene, ha Marianna nem énekelne mindig ennyire tisztán és kellemesen – néhány dalnál jól jött volna egy kissé karcosabb, keményebb ének, kevésbé pontos és kerek artikulálással. De ennyi, nem tudok másba belekötni, sőt, nem is akarok.
Zárásként pedig hadd másoljam ide azt a kis szöveget, ami a ZOO bookletjében is olvasható, és ami miatt maximális főhajtás jár a zenekarnak: „Az Expired Passport a ZOO című nagylemez felvételénél, keverésénél és a masterelésnél nem hasnált Autotune programot és semmilyen hangmagasság-korrekciót, nem élt az automatizálással, azaz a hangszerek utólagos „pontosításával”, ütemre szabásával, továbbá nem használt semmilyen loopokat, sequencereket és triggereket.”
A zenekar tagjai:
Gálffy Hodosy Marianna – ének
Vajda András „Vajdi” – gitár, ének
Szabó László „Szampó” – basszusgitár
Lacza Gergely „Gerő” – dobok, ütőhangszerek
A ZOO vendégzenészei:
Török Ádám – fuvola
Szabó Dávid – billentyűs hangszerek
Cseke Gábor – trombita
Gálffy József – vokál
Gálffy Zsolt „Nyuszi” – sírás
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Állatkert
2. Hogy vagy rock ’n’ roll
3. A rácson túl
4. FUNKciótlan dal
5. Varázsdoboz
6. Lélekharang
7. Felhasznált birodalom
8. Érték?
9. Madártávlat
10. Yvette
Expired Passport diszkográfia:
Kreatika (2005)
ZOO (2014)
A 2005-ös Kreatika teljes egészében, legálisan végighallgatható: