Főkép

2013. október 1-jén idősebb Jack Ryan, az Amerikai Egyesült Államok (újra) megválasztott elnöke, valamint fia, ifjabb Jack Ryan, a Kampusz titkos információs-katonai ügynökségének tagja egyidőben vesztették életüket. Csakúgy, mint az említett szervezet összes többi tagja, a teljes Ryan család, a támogatók és ellenfelek, a szövetségesek és ellenségek. 2013. október 1-jén világvégét élt át a Jack Ryan-univerzum, amikor életre keltőjük, Tom Clancy 63 éves korában, meg nem nevezett ok (valószínűleg újabb szívroham) következtében elhunyt. Napjaink high-tech (háborús-titkosügynökös) thrillerjeinek egyik, ha nem a legnépszerűbb szerzője feleségét, közös lányukat, valamint előző házasságából származó négy gyermekét hagyta maga után azzal a több, mint hatvan publikált regénnyel együtt, amelyek Amerika és a világ elsőszámú írójává tették őt a témában. Stephen Hunter, Pulitzer-díjas szerző azt mondta róla, hogy „amikor megjelent a Vadászat a vörös októberre című regénye, újradefiniálta és kitágította a műfaj határait, és ennek következtében sok más számára nyílt út publikálni hasonló könyveket, amelyekre addig nem volt lehetőség”. Tom Clancy egyfajta úttörő volt tehát a műfajban, akinek az öröksége valószínűleg még hosszú ideig etalon, követendő példa marad az utódoknak, egyúttal pedig múlhatatlan hatású a rajongóknak.

 

Az 1947-ben született írónak élete során annyi regénye lett világsiker, hogy nehéz számon tartani és felsorolni őket. Tom Clancy 1969-ben diplomázott le angol irodalomból, és nyomban vonult is volna be az amerikai hadseregbe, ám rossz hallása miatt nem vették fel oda. Irodalmi bemutatkozása előtt egy független biztosítótársaságot vezetett, aztán egy befektetői csoporthoz csatlakozván többedmagával megvásárolta a baltimore-i baseball csapatot. Egyszóval nullára rúgó katonai és titkosügynök-tapasztalattal vetette bele magát a techno-thrillerek és katonai krimik világába. Az elmúlt hosszú-hosszú években bármit is írt, biztosan huzamosabb időre a bestseller-listák élén landolt velük, értékére pedig kiváló példa, hogy a Ubisoft nevű francia videojáték-készítő cég korábban egy nem nevesített összegért megvásárolta nevének használatát, hogy számítógépes játékokkal, filmekkel és könyvekkel kapcsolatban használhassa fel azt. Tom Clancy így nemcsak kitűnő író, hanem busásan jövedelmező márkanév is (volt) egyben. Regényeit praktikusabb csoportosítva kezelni, mert ugyan vannak történetileg független könyvei, ám többségük valamilyen/valamelyik ügynökség, szervezet világa köré épül, mint az Op-center-, a Net Force-, a Net Force Explorers-, a Ghost Recon-, vagy például (esetünkben is) idősebb és ifjabb Jack Ryan univerzumára.

 

Regényeinek magyar kiadásai az utóbbi években rendre követik a kronológiát: a 2010-ben írt Élve vagy halva (Dead or Alive, Grant Blackwood társszerzővel) főhőse, ifjabb Jack Ryan már az új generációhoz tartozik, az ezt egy évvel követő Egy mindenki ellen (Against All Enemies, Peter Telep társszerzővel) azonban független, sorozaton kívüli darab, bár a történet végén Clancy feldobja a Ryan-univerzumhoz kapcsolódás lehetőségét. A Partvonal Könyvkiadónál most megjelent Célkeresztben (2011 vége, Locked On, Mark Greaney társzerzővel) nagyjából ott veszi fel ifjabb és idősebb Jack történetének fonalát, ahol az Élve vagy halva regényében lezárta azt. A megírás dátumából következik, hogy a magyar rajongók számára még nem ért véget Ryanék pályafutása, mert további kettő (plusz egy) elkészült regény vár a magyar megjelenésre: a 2012. decemberi Threat Vector és a 2013. decemberi (posztumusz) Command Authority – mindkettő a nemzetközi kapcsolatok és politikai tudományok diplomájával rendelkező, mára szintén bestselleríró Mark Greaney társszerzőségével. Valamint az Egy mindenki ellen folytatásának szánt, még az USA-ban sem kiadott 2012-es Search and Destroy (Peter Telep-pel közösen) című regény.

 

A Célkeresztben vezérfonala, ahogyan a már említett előző történetben, ezúttal is kettős: egyrészt id. Jack Ryan elnökválasztási kampányára, másrészt ifj. Jack Ryan titkosügynöki, katonai bevetéseire fókuszál. A kettő pedig egy döntő jelentőségű ponton veszélyesen kapcsolódik össze, hogy a Ryan család férfitagjait fenyegetően temesse maga alá. Id. Jack éppen akkor érkezik a döntő ütközethez az elnökválasztás előestéjén, amikor ifj. Jack és Kampuszbeli csapata megint egy egész világunkat fenyegető terrorveszéllyel kénytelen szembenézni: egy pakisztáni, nyugatbarát és elvileg nyugati ellenőrzés alatt álló katonai vezető, Rehan tábornok titokban lepaktál a terroristákkal, összehangolt csellel felvezetett erőszakos úton két aktív nukleáris robbanófejhez jut, hogy aztán az ex-szovjet, muzulmán hitű dagesztáni felkelők kezére juttassa őket. A cél egyszerre mesteri és ördögi: háború kirobbantása Pakisztán és India között úgy, hogy az ő keze mindeközben teljesen tiszta maradjon. Id. Ryan ellenfele, Ed Kealty szenátor kampányfőnöke időközben olyan információhoz jut, amely nemcsak az elnökjelölt törekvéseinek, de ifj. Jack csapatának létét is veszélyezteti. Az övön aluli kártyák kijátszása életveszélybe sodorja a Kampusz fennállását, tagjai anonimitását, ám egyúttal globálisan nézve a világbékét is. Vajon képes-e a csapat szétszakadt tagjai ellenére is elegendő információt szerezni, elegendő tudást és elegendő időt mozgósítani, vagy a rakéták kilövésre kerülnek, földünk pedig a harmadik világégés szélére sodródik?

 

Tom Clancy a Célkeresztben esetében is elementáris ereje teljében brillírozik. A történet dramaturgiájának kidolgozásánál a már ismert csapat összes tagjára számít, azok egyéni sajátosságait, többféle ábrázolási síkot lefedő karakterisztikáit, múltba visszavezető kapcsolódási pontjait veszi alapul. Meghatározó mozgatórugóként a volt Szivárvány-kommandó tag, John Clark évtizedekkel korábban elkövetett küldetése nyúl id. Ryan után, a többiek pedig – Ding Chavez, Dominic Caruso (az ikertestvér Brian Caruso meghalt a múltkori bevetés során), Sam Driscoll – vállt vállnak vetve sodródnak egyik akcióból a másikba. A változatos helyszíneken (Párizs, London, Moszkva, Dubai, India, USA, Pakisztán, Oroszország) játszódó bevetések iszonyatos sodrásban követik egymást, a valódi filmszerűséggel hömpölygő akciók sora megtörhetetlen dinamikával árasztja el a lapokat. Az előzmény(ek)hez, az Élve vagy halva történetéhez visszanyúlva felbukkan Nigel Embling, egykori MI6 ügynök csakúgy, mint a „törvénytelenül” foglyul ejtett Emír is, hogy a leleplezés lehetősége még szorosabb hurkot vonjon a csapat nyaka köré. Minden esemény és cselekmény egy pont felé mutat: idősebb és ifjabb Jack Ryan irányába.

 

A globális fenyegetés már megszokott kulisszái (terroristák, politikai összefonódások, katonai lépések, civil érintettség) ezúttal sem merülnek ki teljesen a közhelyek és sablonok felvonultatásában; Clancy úgy tud megújulni és megújítani, hogy közben a regény a felépülő darabokból eredeti alakot és belső szervezettséget öltsön. A Célkeresztben történeti ismétlőjellege a rendkívül élvezetesen pulzáló ritmus eredményeként elhalványul, a dramaturgiai behatároltságot és szerkezetet a száguldóra fogott cselekmény teljességgel elfeledteti, s az egyes fő karakterek sikeresen kapnak további mélységeket. A regény vita nélkül minden elemében csúcsközelben jár, a terrorizmus veszélyeire és lehetséges hatásfokaira felhívó üzenete az olvasónál jelentős százalékban talál célba. Tom Clancy talán bizonyos mértékben él a didaktika egyértelmű és világos kifejezőeszközeivel, de semmiképpen sem unalmas módon teszi azt. Így lesz a Célkeresztben méltó nemcsak teljes életművéhez, hanem napjaink szórakoztatási, ingerszintű, válaszreakciót feltételező elvárásaihoz is. Ryan-ék újabb története ezért mindenképpen letehetetlen, rendkívül izgalmas, változatos és kielégítő olvasmány.

 

A szerző életrajza