Főkép

Történt egyszer, hogy a Halál, megunva eléggé egyhangú munkáját, felvett egy inast. Sajnos csak éjfélre ért oda az inas-vásárba, ezért már csak egy fiút talált ott. És nem véletlen volt még ott a srác… Valamiért a vásárba látogató száz és száz mester közül senkinek nem kellett. Kovácsnak nem volt elég erős a karja, hentesnek nem volt elég erős a gyomra, és így tovább. Korongvilágon a bölcsész, mint létforma még nem ismert, így hát egy ilyen Morthoz hasonló szemüveges, nyeszlett, álmodozó figura bizony nehezen talál magának állást. Szerencsére a Halál nem túl válogatós, az apa meg már rablógyilkosnak is adná Mortot, csak szabaduljon tőle, így a fiú jövője új irányt vesz.

Elsőre talán kissé problémás munkának tűnhet, de egy-két kényelmetlenségtől eltekintve nem is olyan szörnyű a Halál kisinasának lenni. Itt van mindjárt maga a Halál. Ha eltekintünk a külsejétől, és a néha nála lévő éles földművelő eszköztől, egész kellemes társaság. Jól bánik a beosztottjaival, szinte sosem jön ki a sodrából, és nagyon érdekes dolgokat tud mutatni. Még a szállás is kitűnő. Aztán ott van Albert, a szakács, aki ha nem is a legjobb társalkodópartner, de a rántottát csak ritkán égeti oda. Valamint a Halál fogadott lánya Ysabell, aki bizony nem a legelviselhetőbb társaság, de fiatal és szemrevaló. De legalábbis egy trollnál biztosan szebb.

Mort hamar belejön a munkába, és ez kapóra is jön a mi jó öreg Halálunknak, aki már nagyon unja az öröklétet, és szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Szóval a depresszió tünetei kezdenek előjönni a vén csonton, és ezt leküzdendő elkezd az emberek közé járni mulatni. Valahogy azonban nem jön össze neki. Közben pedig inasa megkavarja kissé a dolgokat. Romantikus lélek lévén ugyanis, mikor egy szép királylányért kéne mennie, Mort megsajnálja, és az orgyilkost öli meg helyette. Ezzel jó sok galibát okoz...

Például a világ úgy hiszi, hogy a királylány tényleg meghalt. El kell velük újra hitetni, hogy a királylány életben van, ez viszont nem túl egyszerű, hiszen a korongvilági ember olyan, hogy ha valamiben nem hisz, akkor azt nem is érzékeli. A Valóság pedig kezdi közben helyrehozni saját magát, és ennek a következményei, lévén a Valóság meglehetősen ügyetlen hasonló dolgokban, szörnyűek lesznek. Szerencsére, mint azt a Pratchett regényekben megszokhattuk, nincs az a galiba, amiből elég sok bénázással ki ne lehetne gabalyodni. És ez talán még Mortnak is sikerülhet…

 

Pont eleget változott a világ az első magyar kiadás óta, hogy az alcím (A Halál kisinasa) lekerüljön a borítóról. Ennyi idő alatt az érdeklődők nemcsak megismerték a Korongvilág egyik legkülönösebb teremtményét (A Lelkek Elrablója, Birodalmak Leigázója, Évek Tolvaja, Végső Valóság, Emberiség Aratómestere - hogy csak párat említsek a címeiből), de meg is kedvelték a Halált. Ezért már nem szükséges magyarázatot fűzni a címhez, hiszen aki ránéz a borítóra, az egyértelműen látja, hogy a kaszás vágtat felénk fehér lován. Az újrafazonírozott fordítás pedig továbbra is azt a semmivel sem összetéveszthető hangulatot adja, amiért szeretjük Pratchett egyáltalán nem lapos történeteit.


A szerző életrajza